1. Ha úgy érzed, a főnököd vagy a munkakörnyezeted mérgező, nem kérdés, hogy váltanod kell.

A párkapcsolatok analógiájánál maradva, ha a munkád már nem ad semmi jót, a főnököd pedig csak megmérgezi a mindennapjaidat, mielőbb érdemes beadnod a felmondóleveledet.

2. Ha még csak alig néhány hónapja vagy a cégnél, adj időt magadnak.

Sokszor esünk abba a hibába, hogy túlságosan hamar és kevés információ alapján hozunk meg egy-egy döntést. Holott a felmondás az egyik legmeghatározóbb pontok közé tartozik, amik jelentős hatást gyakorolnak a jövőnkre. Néhány hónap sokszor kevés lehet valid következtetések levonására, figyelembe véve, hogy a munkahelyi szocializációs, vagyis a beilleszkedési folyamat körülbelül 3-6 hónap alatt megy végbe.

3. Ha már több mint hat hónapja vagy a cégednél, próbálj rájönni, hogy mi nem stimmel. Először is vizsgáld meg a hozzáállásodat!

Sokan állnak a munkához kötelező rosszként, a feltöltődést és az értelmet pedig az életük egyéb területein keresik. Ezzel nincsen nagyobb baj, leszámítva, hogy így sosem fognak igazán beletenni mindent a munkájukba, maximum félgőzzel zebegnek. Ha csak amiatt jársz be a munkahelyedre, hogy meglegyen a kötelező óraszám, utána pedig lehessen miből fizetni a számlákat, azt mások is észre fogják venni és így fognak hozzád állni.

4. Nézz körül alaposabban!

Ha arra jutottál, hogy a hozzáállásod rendben van, tehát „a hiba nem a te készülékedben van”, akkor érdemes sorra venni az egyéb faktorokokat: nem jössz ki a kollégákkal? Rosszul bánik veled a főnököd? Talán maga a munka az, ami nem neked való?

5. Ha nehéz eset a főnököd, próbálj empatikusabb lenni!

Ha a főnököd gyakran feszült, ingerült és felemeli a hangját a kollégákkal szemben, érdemes lehet rákérdezned nála, hogy mi ennek az oka. Hajlamosak lehetünk elfelejteni, de a vezetőink vállán hatalmas a felelősség, és sok esetben olyan tényezők is munkálkodnak a háttérben, amikről mi semmit sem tudunk. Ha kifejezed az együttérzésedet, az elősegítheti, hogy a főnököd megnyíljon előtted.

6. Kezeld úgy a főnököd, mint egy embert, ne mint egy problémát!

A főnök is ugyanolyan emberi lény, mint bármelyik kollégád, bár sok esetben hajlamosak lehetünk ezt elfelejteni. És mint ahogy minden ember, úgy ők is hibázhatnak, miközben az ő tévedéseiknek sokkal nagyobb következményei lehetnek, és erősebb ellenreakciókat válthatnak ki bennünk. Attól még nem lesz valaki rossz vezető, hogy néha hibázik. A nagyobb probléma akkor lép fel, ha a vezetőnk képtelen belátni a hibáit, és elismerni a felelősségét.

7. Válj olyan vezetővé, akit te is szeretnél magadnak!

Pozíciótól függetlenül is válhatunk vezetővé más emberek számára. Átsegíthetjük őket a nehézségeken és támogathatjuk őket a céljaik elérésében, akár egy mentor. Így kialakíthatunk a cégen belül egy olyan szubkultúrát, ahol úgy működnek a dolgok, ahogyan mi is szeretnénk, hogy műkődjenek. Ha már megalakul egy jól funkcionáló és támogató munkacsoport, az a szervezet egészére hatással lehet, és elindíthatja a céget a változás útján.

8. Fogadd el, hogy a dolgok nem fognak megváltozni egyik napról a másikra.

Időbe telik, míg mások szemét is felnyithatod és tényleges változások felé vennétek az irányt. Lesznek olyanok, akik vakon kiállnak a céljaid mellett, de olyanok is, akik kételkednek benne. Azonban érdemes emlékeztetned az embereket, hogy a problémákon való rágódás és a negatív spirálba való ragadás nem fogja előmozdítani a pozitív változásokat.

9. Ha biztos vagy benne, hogy ki akarsz lépni, koncentrálj a fejlődésre, ne pedig a bosszúságokra.

Ha balszerencsés voltál, és tényleg olyan főnök vezetése alá kerültél, aki egyszerűen alkalmatlan vezető, szolgáljon számodra negatív példaként! Lesd el tőle, mik azok a hibák, amiket semmiképp sem szabad elkövetned a jövőben. Továbbá, törekedj arra, hogy a legtöbb tapasztalatot gyűjtsd össze a munkáddal kapcsolatban, hogyha adódik egy jobb lehetőség, tudj eredményeket felmutatni!

10. Sose érd be csak egy „elég jó” munkával!

A legnagyobb probléma az, hogy sokszor azt hangsúlyozzák, hogy szerezz munkát, nem pedig azt, hogy helyezkedj el olyan helyen, olyan munkakörben, amit szeretsz. „Nem baj, ha a munkád nem kielégítő, megtalálhatod boldogságodat az élet egyéb területein is.” Ha viszont belegondolunk, hogy életünk nagy részét a munkahelyünk falain belül töltjük, máris nem olyan csábító a gondolat, hogy valami olyannal érjük be, ami csak közepesen kielégítő. Ez a „ha nincs ló, jó a szamár is” mentalitás megfoszthat minket akár életünk nagy lehetőségétől is.