Nem mindegy, hogy rivalizálunk vagy versengünk
Mit tehet egy vezető azért, hogy a kollégák ne rivalizáljanak egymással?  Ha úgy írnánk át a fenti kérdést, hogy a rivalizálás szó helyett a versengést használnánk, akkor is ugyanaz a hangulata lenne? Azt gondolom, nem. Így negatív hangulata van: a rivalizálást akkor használjuk mindennapi beszédünkben, amikor valami kellemetlen személy- vagy csoportközi viszonyra akarunk utalni. Pedig a rivalizálás vagy versengés ugyanarról a jelenségről szól: emberek törekvéséről valamilyen dolog megszerzése céljából, úgy, hogy a másikhoz képest előnyt szerezzenek.

Ez a meghatározás azonban nem mondja meg, eközben hogyan is kell viselkedni, csak az eredményt jelzi, így hát mindennapjainkban a helyzet értelmezése billenő képpé válik. Ahogyan emberi helyzeteinket értelmezzük, úgy fogunk viselkedni a csoportokban, esetleg megdöbbentő módon másképpen, mint a barátunk. És lehet, hogy ellenségekké válunk, rivális felekké. A szociálpszichológiában a rivalizáló helyzet inkább a WIN-LOSE (nyerő-vesztő) játszmáknak felel meg, míg a versengés értelmezés a WIN-WIN (nyerő-nyerő) játszmának.

A rivalizációs működésnek az elért eredmények mellett igen komoly veszteségei vannak. Kimutatható, ha egy munkacsoport rivalizációs működés során éri el eredményeit, akkor ezt a szükségesnél nagyobb erőforrás-felhasználás mellett éri el. Az eredmény újbóli elérése kérdésessé válik, a működésmódnak alacsony a fenntarthatósága. Oka, hogy elhasználja a rendelkezésre álló anyagi és emberi erőforrásokat, nem termeli újjá azokat. A WIN-WIN játszmák során az egyéni erőforrások szintén felhasználódnak, de az egész csoport erőforrásai, a közös erőforrások növekedhetnek. Mert az első esetben nemcsak a célt kell elérni, hanem a másikat a cél elérésének lehetőségétől is meg kell fosztani, és ez sokba kerül. A versengés/rivalizálás a világ egyik legtöbbet kutatott pszichológiai jelensége, áthatja mindennapi egyéni, csoportos, társas, társadalmi, politikai életünket. Sokszor életünk függ tőle. 

És jelen van minden percünkben. Bárki, aki olvassa ezt a cikket egy papíron felsorolhatja, hogy éppen most hány és milyen rivalizációban vagy versenyhelyzetben van benne. És ebből sok helyzetnek az értelmezését még csak nem is ő döntötte el, hanem mások, ő csak már átvette/kapta az értelmezést, hogy ellenségek vagyunk vagy ellenfelek, és eszerint játszik a többiekkel. 

A munkahelyek sem kivételek, éppen ezért a vezetők arra vágynak, hogy békés egymás mellettiségben dolgozó emberek legyenek az irányításuk alatt. Hát nem lesznek. A csoportok bonyolult belső viszonyai, az egyének erősen szóródó helyzetértelmezései, az érdekek, nyereségek, tétek csábító rendszerei már kis munkahelyi csoportok esetében is számtalan egymás mellett élő versengő helyzet jelenlétét eredményezik. Egyik nyíltan felismerhető, a másik csak lappang.

(...)

Szívesen olvasnád tovább? A cikk teljes terjedelmében elérhető az Üzlet és Pszichológia 2021. augusztus–szeptemberi számában. Az újság megrendelhető itt.