Ön szerint is teher alatt nő a pálma? És ami nem öl meg, megerősít? Vagy ezek csak közhelyek, és főleg nevelés és adottság kérdése, hogy mennyire vagyunk lelkileg fittek?

Ha vezetőként új embert veszünk fel (főleg egy sok energiát igénylő kiválasztási folyamat után), akkor teljesen törvényszerű, hogy torzul az ítélőképességünk, és önigazolásokat keresünk? Mennyi idő kell ahhoz, hogy reálisan lássuk „saját felfedezettünk” beválását?

Vajon ki képes a boldogságra? És ki nem? Mitől függ ez? 

Kérdés: Önt gyakran keresik meg azzal, hogy valaki unja a munkáját és váltani szeretne vagy inkább szakmai kérdésekkel fordulnak Önhöz? Volt már olyan, hogy egy általános problémával keresték fel, mégis az derült ki, hogy az illető nem érzi jól magát a pozíciójában és váltás lett a vége? Lát valami trendet a karrier/kiégés irányú problémák felmerülésében? 

Kérdés: Mennyire határozza meg a siker utáni vágyat az, hogy az ember milyen anyagi körülmények közé születik? Az motivál-e jobban, ha pénzre vágyik, ami addig elérhetetlen volt? Aki mindent megkap, annak ez a motivációja nincs, és az vajon hátráltatja-e őt abban, hogy igazán nagyot akarjon „szakítani”?

Kérdés: Ön tanácsadóként sok felső vezető döntéseinek körülményeibe lát bele. Érdekelne, hogy van-e Önnek olyan coachingeszköze vagy sokszor használt coachingkérdése, amivel egy nehéz helyzetben meg tudja könnyíteni a döntést az ügyfele számára, vagy ez teljesen helyzettől függ?

Kérdés: Volt már olyan ügyfele, aki versenysportolóból lett vezető? Ön szerint miben nyilvánul meg a vezetésben, ha a vezető komolyan sportol is? Vagy annak hiánya esetleg?  

Kérdés: Gyakran hallani vezetőktől azt a mondatot, hogy: „Ráment a házasságom a munkára." Ön is biztos sok ilyen történetet látott már tanácsadóként. Mi a tapasztalata, ilyenkor tényleg a munka tehet erről? Lehet sok munka mellett jó házasságot is fenntartani? Kell ehhez némi tudatosság, vagy talán maga a házasság eleve jó vagy rossz ilyenkor, és ezt erősíti fel a sok munka? Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?