Saller Szilvia kérdése hozzád: Hogyan kerül egy coach a katedrára?
Tavaly őszén meghívást kaptam a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében a Rendszerszemléletű Coach képzésre, ahol a coaching célkitűzéseire, hatásmechanizmusára, és egyik nagy kedvencemre, a teamcoachingra oktathattam a hallgatókat. Nagyon izgalmas dolog látni azokat az érdeklődő arcokat, és hallani a sok száz kérdést a szakmával kapcsolatban úgy, hogy már vannak válaszaim is. Hiszen nagyon jól emlékszem a saját kíváncsiságomra és tudásszomjamra, amikor én tanulhattam erről. Bár bevallom, a tudásszomjam megmaradt, hiszen ez kimondottan egy olyan szakma, ahol mindig lehet, és kell is újat tanulni, fejlődni.
1. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy coachinggal szeretnél foglalkozni, és hogyan indultál el ezen az úton?
Mivel 1997 óta trénerként dolgozom, mindig ott motoszkált bennem egy hiányérzet azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnék egyéni szinten is támogatást nyújtani azoknak, akik mennének tovább az általános alapelvektől és elméletektől abba az irányba, hogy konkrétan mit és hogyan tehetnek aktívan egy helyzet jobb megoldása érdekében. Így aztán amikor hallottam az ECA coach-képzéséről 2008-ban, azonnal jelentkeztem is. Valóban úgy gondoltam, hogy ez az, amit keresek. Ez be is igazolódott az évek folyamán olyannyira, hogy manapság mindkét hivatásommal (tréner és coach) jelen vagyok egy-egy fejlesztési folyamatban.
2. Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a szakmában?
Számomra legszebb ebben az, hogy nincs két egyforma téma, személy, életút vagy helyzet. Valami mindig más, valami mindig plusz, valami mindig új. Rengeteg lehetőség van remek embereket megismerni, akik maximum aktuálisan megrekednek, de jó nekem is a coaching során megláttatni (és meglátni) az emberi szépségeket és erőket. Mindig lenyűgöznek azok az emberek, akik komoly krízisek után is hatalmas erőket képesek mozgósítani önmagukban és előrelépnek.
3. Van kedvenc ügyfélélményed vagy olyan tapasztalatod coach-ként, amire kifejezetten büszke vagy?
Nehéz lenne bárkit is kiemelni az előbb leírtak miatt. De azok az esetek nagyon megmaradnak, ahol nagyon megterhelő krízisből jöttek ki a kliensek úgy, hogy nagy volt már a kétségbeesésük és a kilátástalanság érzése. Voltam párszor olyan helyzetben, ahol ügyelnem kellett arra, hogy
ne anyaként vagy feleségként vagy dolgozó nőként legyek jelen az empátiámmal, hanem mint coach szakember a megfelelő távolságot tartva.
A büszkeség azt hiszem, nem is a megfelelő szó erre számomra. Ezek a helyzetek (pl. öngyilkos férj elgyászolása) nagyon komoly energiát igényelnek a kliens részéről, így e folyamatok kísérete hatalmas megtiszteltetés számomra.
4. Mi a leggyakoribb tévhit szerinted a coachinggal kapcsolatban?
Az emberek többsége úgy gondolja, hogy mi csak hallgatunk, meghallgatunk, bólogatunk és néha kérdezünk. Ez természetesen így van, de a legfontosabb számomra, hogy hamar megértsem, mi az, ami az adott helyzetben a kliens számára nehéz, mit szeretne másképp, és hová szeretne eljutni. Ehhez annak a folyamatos mérlegelése coachként, hogy – hallgassak vagy beszéljek, kérdezzek vagy se, ha kérdezek, mit igen és mit ne – teljes figyelmet igényel a kliens, az ő témája és az én gondolataim és érzéseim között.
Kicsit olyan, mintha folyamatosan szörfölnék a hullámokon, lesném a cápákat, hívnám a delfineket, miközben minden tudásommal és erőmmel tartom a kliens számára a szörfdeszkát.
5. Van esetleg olyan konkrét, rövid coaching gyakorlat az eszköztáradban, amit azoknak ajánlanál, akik szívesen kipróbálnák a módszert, de nem tudják, mire számítsanak?
Erre azért nehéz válaszolnom, mert önmagukban a coaching tool-ok sosem elegendőek szerintem. Az a fontos, hogy ezzel hogyan bánunk, mit hozunk ki belőle, és a tanulságokat milyen konkrét lépés irányába visszük. Ehhez kell tudatosság és szakértelem is. Ez nem megy mindenkinek egyedül. Annak a felelőssége, hogy mit hozunk ki egy coaching eszközzel, nagy mértékben a coachnál van, és ez nem kis felelősség.
6. Mit javasolsz azoknak, akik szívesen fordulnának coach-hoz, mire figyeljenek, hogy a megfelelő szakemberhez jussanak el?
Szerintem, ha olyan embertől kapnak ajánlást, aki maga járt a coach-nál és van személyes tapasztalata vele, akkor ez a leghitelesebb kiindulási pont. Amennyiben ilyen nincs, akkor mindenképpen érdemes olyat keresni, aki emberként is szimpátiát vált ki. Ezért érdemes őt telefonon felhívni, így az első benyomások alapján dönteni. A képesítések szempontjából fontos, hogy egy komplex tanfolyamon vegyen részt az illető, ezt a legtöbb coach fel is tünteti, hogy mely iskolában járt, ezt ne hanyagolják el, mivel rengeteg coach-képzés van Magyarországon, és a minőségük nagyon eltérő.
7. Mit gondolsz, mi fogja jellemezni a coach szakma jövőjét 10 év múlva (mennyire hat rá szerinted például a digitalizáció és a mesterséges intelligencia)?
A mesterséges intelligenciától nem tartok, mivel a coaching-folyamat nagyon összetett és egyediek az esetek és a kliensek. Ehhez magas szintű rugalmasság, folyamatos tanulási és reakciós készség kell. Az emberi gyorsaságot ezeken a területeken még nem látom a mesterséges intelligenciában. És mivel nem csupán szavakkal és kognitív szinten dolgozunk, a digitalizáció is kérdéses számomra. Tudom, hogy már a nonverbális jelek felismerését is igyekeznek digitális úton megoldani, de a finom érzékelést nem egyszerű algoritmusokba foglalni. Ha lesz is „digitalizált coach vagy coaching”, biztos lesznek olyan kliensek, akik hús-vér emberrel szeretnék megosztani inkább a legbelső aggályaikat, és kérdéseikre egy embertől kívánnak válaszokat kapni. Egy embertől, akinek szintén van tapasztalata is az „emberlét”-ben.
Kit javasolsz a következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle?
Tóthné Pap Edina stíluscoach: Miben rejlik a jelentősége a stílusnak, hogyan hat a lelkünkre, a testünkre az, ha ezzel tisztába kerülünk? Milyen változások érhetők el ezáltal a hétköznapok tükrében?
