Szurop István: Honnan jött a health coaching ötlete, miért kezdett ezzel foglalkozni? 

Bruckner György: Nyolc éve dolgozom vezetőkkel, coacholom őket, emellett szervezetfejlesztést is végzek. Ez idő alatt gyakran tapasztaltam, hogy a vezetői működés minősége szorosan összefügg azzal, kinek milyen az egészségi állapota, az életvitele, a stresszkezelési technikái. Másfelől volt egy saját indíttatás. 

Most 53 éves vagyok. Amikor az ötvenedik születésnapomra készültem, elhatároztam, megpróbálok olyan formába lendülni, ami számomra megfelelő. Három célom volt: ne fájjon semmim, legyek fitt és nézzek ki jól – ebben a sorrendben. Az átalakuláshoz jó barátom, Dr. Gergely Szabolcs sebész-sportorvos tanácsait kértem, aki elmondta, mit is kéne mozognom, hogyan kéne táplálkoznom, élnem, hogy célba érjek. Aztán egy év elteltével olyasvalaki nézett rám a tükörből, akivel nagyjából elégedett voltam.

Végül a két dolog, a munkám és a személyes motivációm, összeért. Csapatot építettünk, külföldi példákat tanulmányoztunk és közülünk többen akkreditált amerikai képzéseket is elvégeztek; majd összeraktuk a Health Coach Központ koncepcióját. 

Sz. I.: Külföldi példákat említett. Hol vannak az egészségfókuszú coachingnak hagyományai? 

B. Gy.: Az Egyesült Államokban, ahol 128 ezren dolgoznak health coachként. De egyetemek, biztosítótársaságok és nagyvállalatok is érdekeltek ebben a 7 milliárd dolláros üzletben. Egyfelől azért, mert a megelőzés olcsóbb, mint a gyógyítás, másfelől az egészség kihat a munkaminőségre, és a munkatársak is lojálisabbak ahhoz a céghez, ahol törődnek a testi-lelki egészségükkel. De Angliát vagy Franciaországot is felhozhatnám példaként, ahol sokan foglalkoznak ezzel a tevékenységgel.

Sz. I.: Katasztrofális a magyarok egészségügyi állapota, erről árulkodnak a statisztikák. Dohányzás, túlzásba vitt alkoholfogyasztás, magas vérnyomás, elhízás. Mi a legnagyobb problémánk? 

B. Gy.: Ezek csak tünetek. A mindset, a gondolkodásmód átalakítása jelenti a legnagyobb kihívást. Főleg a férfiaknál látjuk azt, hogy azért betegek, halnak meg korábban, mert nem fordulnak szakemberhez, szégyellnek pszichológushoz, dietetikushoz vagy éppen health coachoz menni, mert az ciki, nem férfias. Emellett még dívik nálunk a túlevés, a traktálás hagyománya. Ha valaki sovány, értsd normál testalkatú, attól rögtön megkérdezik: Úristen, beteg vagy? A túlsúly azt jelenti nálunk, hogy nem nélkülözöl, van mit enned. És minden egyéb életmódbeli sajátosságunk is a rossz beállítódásokra rímel, például a stresszkezelésünk, alkohollal, cigarettával vagy nassolással.

Sz. I.: Az iskolázottabbakkal, magasabb státuszúakkal jobb a helyzet, vagy rájuk is jellemző az egészségtelen életmód?

B. Gy.: A felsőfokú végzettségűek valószínűleg tájékozottabbak, ezért az átlagnál egészségtudatosabbak is. Bár én nagyon sok felsővezetőt ismerek, akin 15-20 kiló plusz van, stresszelik magukat, túlvannak már elájulásokon, idegösszeroppanásszerű tüneteken, jó néhányan vérnyomáscsökkentőt, vérhígítót szednek.  

Sz. I.: Az egészséges életmód kialakításában hogyan tud segíteni egy health coach? Annyian foglalkoznak már ezzel, életmódorvosok, személyi edzők és dietetikusok. Miért van szükség egy újabb szakemberre? 

B. Gy.: A felsorolt szakértők nélkülözhetetlenek, de gyakran csak egy szeletét kezelik a problémahalmaznak. Míg egy health coach rendszerszemléletben, holisztikusan működik, és mind a négy egészségpillérrel – a táplálkozással, a mozgással, a mentalitással és az életvitellel is – törődik.

Sz. I.: Pontosan mit értenek életvitel alatt? Milyen témakörök tartoznak ide? 

B. Gy.: Az életvitel azt jelenti, hogy miként menedzselem az életemet, hogyan érem el a munka és magánélet egyensúlyát, hogyan szakítok időt magamra, a kapcsolataimra, hogyan kezelem a stresszt. De mi ide soroljuk az alvás témáját is. Nagyon sokan nem alszanak eleget és még kérkednek is ezzel, pedig nemzetközi kutatások igazolják, hogy 7-8 órányi alvásra azért szükségünk lenne. 

Visszatérve a holisztika fontosságához... Gondoljunk bele, hogy azt mondja a dietetikus: kedves Bruckner úr, sok zöldséget, fehérjedús ételeket kéne fogyasztania, és a legjobb az lenne, ha ezeket frissen készítené el. És akkor én azt felelem neki, hát rendben, de mégis hogyan? Reggel nyolckor elindulok, viszem a gyereket iskolába, munkaidőben vagy ki tudok szaladni a menzára, vagy még oda sem. A feleségem sem ér rá főzőcskézni, ő is dolgozik. Este hétre hullafáradtan hazaérünk, gyorsan bekapunk valamit és kész. 

Hiába mondja a dietetikus, mit kéne enni, nem tudom betartani. Vagy nézzük a stresszevést. Nyomás alatt vagyok, kapom a rossz hírt, kéne egy kis édesség! Ugyan azt mondta a dietetikus, hogy ne egyek cukrot, csokoládét, de hát ezek nélkül nem tudom túlélni a napot, akkora a stressz. És akkor a mozgásról nem is beszéltünk! Egyáltalán mikor járjak edzeni? Időm sincs rá! 

Egy health coach valamennyi területen jártas, ha kell, utánanéz mélyebben is vagy bevon egy specialistát. A lényeg, hogy a dolgokat egyben látja, egyben kezeli. Emellett a coaching eszközeit is használja. Hónapokig támogatja az ügyfelét, érdeklődik, motiválja őt, visszajelez és próbálja kihozni belőle a saját egyéni megoldásait.

Sz. I.: Elmesélne egy konkrét esetet, hogy jobban megértsük a health coaching folyamatát?

B. Gy.: Igen, vegyük talán a legutóbbit. Hívjuk az ügyfelet Zoltánnak. Ő egy 30-as évek közepén járó vezető, akivel más területen is dolgoztam már, és éreztem, itt elkelne egy kis segítség. Láttam azt, hogy kora ellenére kicsit puhány a testfelépítése. Ránézésre 10-15 kiló súlyfelesleg volt rajta. A kisugárzása is arról árulkodott, hogy vannak stressztémái. Amikor egyszer megbeszéltünk, épp reggelizett. Maga elé vett két kakaós csigát és egy Red Bullt. Nem szóltam semmit. 

Sz. I.: Hogyan hozta szóba, hogy egészségesebben kéne élni, mert ennek nem lesz jó vége?

B. Gy.: Azt már tudom, hogy nem szabad ajtóstul rontani a házba, csak óvatosan elmondani, mik a lehetőségek, aztán hagyni, hogy megérjen az elhatározás. Fél év elteltével újból találkoztunk üzleti ügyben. Finoman rákérdeztem, mi újság vele, és ő jelezte, jó lenne elkezdeni a folyamatot.

Sz. I.: Miként fogtak hozzá? Hogyan kezdődik a health coaching folyamata? 

B. Gy.: Volt egy nulladik beszélgetésünk, amikor felvázoltuk az összképet, hogy min szeretne változtatni, mik a nagyobb témák, elakadások. Itt még csak a felszínt kapargattuk, nem mentünk mélyebbre. Utána kitöltötte a health coaching kérdőívünket, ami alaposan rákérdez a négy egészségpillérre. Végül egy laborvizsgálatot kértünk. A kérdőívre adott válaszok birtokában újból leültünk. Ezen a tulajdonképpeni első beszélgetésen megpróbáltuk tisztázni a konkrét elképzeléseket, hogy ő mit is szeretne elérni pontosan. Én meg belekérdeztem, kerestem az összefüggéseket, és jegyzeteltem.

Majd összehívtam egy konzíliumot, amin nálunk legalább egy orvos, általában egy pszichológus és egy mozgás- vagy táplálkozásszakértő vesz részt. Az ügyfél nem. Elővezettem, hogy mit találtam, az orvos kielemezte a laboreredményeket, és egy-másfél órában megalkottuk az egészségcélokat. Ezt követően visszamentem Zoltánhoz, hogy validáljam azokat.

Nála az egyik fő cél az volt, hogy a 94 kilójából faragjunk, és javítsunk a testkompozícióján, a testzsír-izomtömeg arányon. Szoktuk mérni a haskörfogatot is, ami az ő esetében 104 centi volt, ami határeset. További gond volt nála, hogy állandóan begyulladt a mandulája, amit végül kivettek. Részben emiatt hosszú ideje egyáltalán nem mozgott, bár korábban aktívan élt, még a Balatont is átúszta. A táplálkozással is gondok voltak, rengeteg készételt evett, cukros üdítőket ivott, a napi táplálékmennyiség 50%-át szénhidrátokból fedezte.

Sz. I.: Elkezdtek dolgozni a kitűzött célokon. Hol volt az első áttörés, ami jelezte, jó felé mennek? 

B. Gy.: A mozgás témájánál, amiről a coacheeval íratott záróesszé is visszajelzett. Induláskor sokféle mozgásformáról, a kardió, az izomépítés és a nyújtás fontosságáról is beszélgettünk, de Zoltánra bíztam, hogy milyen mozgásformát választ. Az volt a lényeg, hogy mozogjon.

Miután kialakítottuk a tervet, eltelt egy hét, találkoztunk és rákérdeztem, sikerült-e lemenni edzeni. Hát, sajnos nem. A következő alkalommal visszajött, megint csak nem volt. Na, akkor ott megálltunk, mert ez egy visszatérő minta. Kérdeztem, mi a dilemma, mi gátolja, hogy lemenjen edzeni. Kiderült, hogy egyedül nem szeret sportolni, a barátjával szokott, de ő máshová költözött. 

És ilyenkor egy health coach felteszi magában a kérdést, mennyire engedje közel az ügyfelét. Tudatos döntést hoztam azzal, hogy felajánlottam neki, legközelebb elmegyek vele TRX-ezni, aztán tartunk egy kondiedzést. Nagyon hálás volt. Végül talált egy személyi edzőt, és azóta egyedül is eljár mozogni, hetente most már négyszer-ötször.

Sz. I.: Ezt a helyzetet másképp is kezelhette volna?

B. Gy.: Igen, lehetett volna lejjebb ásni, hogy feltárjuk a gátló tényezőt. A „nem szeretek egyedül sportolni" kifogást akár el is fogadhatjuk, de ez halogatás inkább. Én egy direktebb megoldást választottam, mert úgy éreztem, építi a bizalmat. Ráadásul egy health coachnak példát is kell mutatnia. Lássa a coachee, hogy 53 évesen én is csinálom az edzéseket, formában vagyok. Ugyanakkor határt kell húzni. Ez nagyon lényeges! A kezdőlökést megadhatom, de a többi már az ő felelőssége.

Egyébként Zoltánnál a táplálkozás-ételkészítés esetében is ezt a direktebb megoldást alkalmaztam. Amikor kiderült, hogy nem tud főzni, akkor javasoltam, próbáljuk meg együtt. Ami viszont felszínre hozott párkapcsolati témákat is, amelyeket valószínűleg még a gyermekkorából hozott magával. Tehát Zoltán egyik kulcstémája a férfiúi büszkeség, a férfiasság, amivel egy jobb párkapcsolat (holisztika!) érdekében még foglalkoznia kell. 

Sz. I.: Miként lehet fenntarthatóvá tenni, hogy valaki később is, magától is egészségesen éljen? 

B. Gy.: A közös munka során minél hamarabb meg kell értenünk, fel kell ébresztenünk az ügyfél belső motivációját. Támogatni kell az önbizalmát, tudatosítani kell a saját felelősségét és fel kell erősíteni a saját megoldásait, hogy lépésről lépésre kialakíthasson egy új életmódot. A coachingmódszerek sokat segítenek ebben.

Sz. I.: Mit gondol a health coaching magyarországi jövőjéről? 

B. Gy.: Az elmúlt két évben nagyon sok pozitív megerősítést, visszajelzést kaptunk, hogy ebben van potenciál. Egy nagy egyetem és több nagyvállalat is megkeresett már bennünket. A Covid, a háború és a gazdasági helyzet csak ráerősít az egészségproblémákra, mert ezek még jobban meggyűrik az embereket. A HR-esek, a felsővezetők ugyanakkor azt látják, hogy a munkavállalók hatékonysága, munkakedve és motivációja erodálódik, és ezzel sürgősen kéne valamit kezdeni.

Úgy vélik, szerintem jogosan, ha segítő kezet nyújtanak, támogatják a munkavállalókat abban, hogy egészségesebben éljenek, akkor egyrészt a lojalitást növelik, másrészt mindenki szívesebben, jobb kedvel megy be dolgozni. Nyilván a fizetés, a céges autó is sokat nyom a latba, de ezek egy idő után természetessé válnak.

Ráadásul az egészségi állapotunk sem lesz jobb a kor előrehaladtával, csak rosszabb. Egy elöregedő társadalomnál, 65 éves nyugdíjkorhatárral, ezzel is számolni kéne. Ha az elkövetkező öt évben komolyabban, intenzívebben foglalkozunk – intézményi szinten is – a health coachinggal, akkor az segíthet fékezni, megállítani az össznépi egészségromlást. Nem mondom, hogy megfordítani, mert ahhoz legalább tíz-tizenöt év kéne.