Sokan a nyári szabadságtól várják, hogy néhány nap alatt visszakapják az energiájukat, viszont a megoldás sok esetben nem ennyire egyszerű. Nagy Márta wellbeing szakértő szerint ilyenkor ugyanis akár több napra is szükség lehet ahhoz, hogy a szervezetünk is érzékelje, elkezdhet megnyugodni.

A munkahelyi kimerülésről sokáig a stresszre asszociáltunk, mára azonban világossá vált, hogy a probléma ennél mélyebben gyökerezik. A modern munkavégzés nemcsak a feladatmennyiség miatt lehet megterhelő: az egész napos készenlét, digitális elérhetőség, a folyamatos információáramlás, a megszakításokkal teli munkanapok az állandó ingerek és a munka-magánélet egyensúly felborulása nagy szerepet játszanak abban, hogy sok dolgozó kimerültnek érzi magát.

Sokunk számára ismerősek lehetnek a “csak még ezt az egy e-mailt megválaszolom” és a “ha hazaértem, gyorsan ránézek” vagy a “nyaralás alatt is csak napi tíz percet dolgozom” típusú élethelyzetek, amelyekről bár azt hihetjük, hogy a munkahelyi siker érdekében megtett apró gesztusok, valójában szépen csendben fenntartják az idegrendszer készenléti állapotát majd  kimerítik azt. 

Ez a fajta terhelés nem ér véget automatikusan akkor, amikor valaki lecsukja a laptopot. Ha a nap nagy része digitális készenlétben és folyamatos ingerek között telik, az idegrendszer nehezen vált át nyugalmi állapotba. Ezért fordulhat elő, hogy valaki fizikailag már a tengerparton vagy a hegyekben van, de fejben még mindig határidőket rendez, elmaradt feladatokon gondolkodik, vagy attól tart, mi várja majd visszatéréskor.

„A szabadság nem akkor kezd pihentetni, amikor megérkezünk a nyaralás helyszínére, hanem akkor, amikor az idegrendszerünk is biztonságban érzi magát a lelassuláshoz. A valódi wellbeing nem egy nyári kampány vagy néhány szabadnap kérdése, hanem annak a képessége, hogy év közben is tudunk regenerálódni. - mondta Nagy Márta wellbeing szakértő.

„Ha egy szervezet hónapokon át csak teljesít, alkalmazkodik és készenlétben van, akkor a pihenést nem lehet egyik napról a másikra bekapcsolni. A vállalati és egyéni wellbeing egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy ne csak a kimerülést kezeljük, hanem a regeneráció feltételeit is tudatosan felépítsük.” 

A digitális készenlét a munkaidőn túl is káros

A test és az idegrendszer nem választható szét: a tartós képernyőhasználat, az ülőmunka, a mozgáshiány, a szemterhelés és az esti doomscrolling ugyanannak a tünetegyüttesnek a részei. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokan pihenésként is olyan tevékenységet végeznek, amely tovább terheli az idegrendszert.

A modern fáradtság ezért gyakran nem pusztán fizikai kimerültség, hanem figyelmi, mentális és idegrendszeri túlterhelés is. A közösségi média, a hírek, a rövid videók és az értesítések gyors váltakozása nem kínál valódi lecsendesedést. Bár a test ilyenkor látszólag nyugalomban van, valójában azonban a szem, a nyak-vállöv, a figyelmi rendszer és az alvást előkészítő idegrendszeri folyamatok tovább dolgoznak.

A folyamatos online jelenlét, a megállás nélküli sorozatnézés és a folyamatos görgetés az alvásra is kihatással van. A szakmai ajánlások szerint a felnőtteknek legalább hét óra alvásra van szükségük naponta, az ennél kevesebb pedig elégtelen alvásidőnek számít. A tartós alváshiány a fáradtság mellett koncentrációs és érzelemszabályozási problémákat, döntéshozatali nehézségeket és fizikai tüneteket is okozhat.

Az energia, mint új erőforrás

Wellbeing szempontból fontos kimondani: a pihenés nem jutalom a teljesítmény után, hanem a teljesítőképesség egyik alapfeltétele. Ha a regeneráció folyamatosan háttérbe szorul, annak előbb-utóbb ára lesz: csökken a koncentráció, romlik a kreativitás, nő a hibázás esélye, gyengül az alkalmazkodóképesség, és a munkavállaló egyre nehezebben talál vissza ahhoz az energiaszinthez, amely mellett jól tud működni. 

A kipihentség, a koncentráció, a jó alvás, a terhelhetőség és a mentális stabilitás mára már sajnos ritka kinccsé váltak. Egy olyan társadalomban, ahol a figyelem folyamatosan széttöredezik, az intenzív munkanapokat pedig folyamatos online jelenléttel tesszük “teljessé”, az energia igazi hiánycikknek bizonyul. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem az a cél, hogy a pihenés is projektté váljon: bármennyire is nehéz, próbáljunk meg az alvásminőségre nem kipipálandó feladatként, hanem egy öngondoskodási eszközként gondolni. Ha az év minden napján teszünk azért, hogy az idegrendszerünk a lehető legkipihentebb, legstabilabb legyen, azzal a nyári vakációnk minőségén is rengeteget javíthatunk.