Próbáld ki ezt a gyakorlatot a munkahelyeden vagy ismerőseid körében, hogy észleld a hatását!
 

1. Üdvözöld úgy kb. 2-3 percen keresztül a körülötted levő embereket, mintha nem számítanának neked, és valaki olyat keresnél helyettük, akivel fontosabb lenne beszélned.
2. Majd vidd véghez ezt a módosítást néhány órával később vagy másnap: üdvözöld úgy kb. 1-2 percen keresztül a körülötted levő embereket, mintha rég nem látott barátotokról, jó emberekről lenne szó, és nagy örömmel töltene el, hogy ismét találkoztok.

Hogy érezted, melyik helyzet generált több energiát? Ahhoz, hogy motiválhass másokat, tudnod kell, hogyan kezeld mások energiáit. És a sajátodat! Mire összpontosítottál az 1. és mire a 2. esetben? Gyanítom, hogy először a poharad félig üres volt, a másik esteben félig tele. Mit üzen ez neked? Mi a Te tapasztalatod? Ha valamit jól csinálsz a munkahelyeden, általában milyen visszajelzést kapsz? Semmilyet? Esetleg arra hivatkoznak, hogy ami természetes, az szóra sem érdemes? Miből tudod, hogy éppen jól végzed a munkádat? Csak nem abból, hogy a főnököd békén hagy, nem szól hozzád, nem hord le? Más szóval az a jó hír, ha nincs hír. Egyenes út a szürkeségbe…

A könyvben szereplő állatidomár, Dave arra az egyszerű pszichológiai folyamatra világít rá, hogy amikor minél több figyelmet szentelünk egy adott viselkedésnek, annál inkább elősegítjük, hogy az megismétlődjön. A gyilkos bálnáktól az idomárok megtanulták, hogy amikor nem fordítanak sok figyelmet arra, amit rosszul csinálnak, hanem helyette annak szentelnek sok figyelmet, ha jól csinálnak valamit, akkor a helyes viselkedés gyakrabban fordul elő. Egyéniségekként kezelik az állatokat, mindegyikükkel úgy bánnak, mint akiben a fejlődésre és a teljesítésre való korlátlan lehetőségek szunnyadnak. „A gyilkos bálnák megtanították nekünk, hogy mindig a lehetetlent tűzzük ki célul. Ez nekünk sokkal nagyobb segítséget jelent, mint az állatoknak. Ha nem adnak válaszreakciót, az azt jelzi, hogy mi magunk szorulunk még több tanításra. És nem az állatok.” (23.) Röviden: „Ha nem akarod bátorítani a helytelen viselkedést, ne foglalkozz túl sokáig vele.”

A lényeg: a saját figyelmünket kell célzottan irányítani.

A Bálnulatos-technika arra összpontosít, amit a másik jól csinál. Szemben áll a rajtacsípéssel, amikor a másik abban leli örömét, ha „most megvagy! Ideje, hogy leszúrjalak!” És mi van, ha semmi olyat nem csinál a munkatársad, amiért megérdemelné, hogy megdicsérd? A válasz: figyelj jobban és keresd az első megérdemelhető momentumot! 

Hogyan működik az Elterelés?

• Szemrehányás nélkül ismertessük a hibát.
• Emeljük ki ennek milyen nemkívánatos következményei vannak.
• Inkább önmagunkat hibáztassuk, amiért nem tettük elég világossá a feladatot.
• Aprólékosan ismertessük a feladatot, és bizonyosodjunk meg róla, hogy a másik fél tökéletesen megértette.
• Fejezzük ki változatlan bizalmunkat és megbecsülésünket a másik iránt.
• A pozitív visszajelzéssel ne várjunk a teljesen tökéletes viselkedés megjelenéséig: folyamatosan jutalmazzuk a fejlődést! „Ha pozitívan állsz az emberekhez, akkor pozitív eredményekre számíthatsz.”

A Bálnulatos-technika végső célja: a belső motiváció kialakítása. Az a cél, hogy a gyermekeink, munkatársaink vagy akár a társunk is azért cselekedjenek helyesen, mert ők maguk jobban érzik magukat tőle, és nem pedig azért, mert a másiktól jutalmat várnak. Ám soha ne feltételezzük, hogy tudjuk, mi motiválja a másikat! Kérdezzünk! A Bálnulatos-technika csak akkor működik, ha őszinték vagyunk és a szívünkből jön a visszajelzés.

Hogyan lehet motiválni embertársainkat a Bálnulatos módszerrel? 

Azaz: hogyan kezeljük mások energiáit? Hogyan érjük el, hogy jól = eredményesen teljesítsenek, hogy megvalósuljon a közös cél?

Először is a jó teljesítményhez világos, konkrét célok kellenek. Az embereinkkel közösen egyértelmű célokat fogalmazunk meg, ezzel motiváltságot biztosítunk a kívánt viselkedés eléréséhez. Majd kísérjük figyelemmel az így kiváltott viselkedést, illetve az elért eredményt.

Azáltal, hogy nem kizárólag a hibára fektetjük a hangsúlyt, megóvjuk a másik emberrel kialakult bizalmunkat, tiszteletünket. 

Néhány javaslatom a könyv feldolgozásához
 

• 1. A könyv elolvasása után, melyek azok az alapelvek, amelyek megleptek és elgondolkodtattak a munkahelyi, társas kapcsolatok vagy a gyermeknevelés kapcsán?
• 2. Szeretnéd-e, ha a munkahelyen ezek az alapelvek érvényesülnének megítéléseddel és munkád értékelésével kapcsolatban? Mely alapelvet tartanád a legfontosabbnak?
• 3. Mondj egy konkrét példát arra, amikor alkalmazhattad volna a Bálnulatos-technikát, ha ismerted volna? (Bármilyen életből vett példa lehet.) Szerinted hogyan változtatta volna meg a szituációt?
• 4. Készülj fel arra, hogy egy adódó szituációt a közeljövőben tudatosan a Bálnulatos-technikával fogsz kezelni.

A szerző neveléstudományi szakember, coach, tréner, hipnoterapeuta, a Magyar Videotréning Egyesület vezetője.

(Borítókép: Pexels/Lisa Fotios)