hero
Becsült olvasási idő: 2 perc
Hogyan kezeljem vezetőként a munkavállalók személyes nehézségeit?

Szerencsére egyre gyakrabban foglalkozunk a mentális egészség témájával a munkahely falain belül is, ezáltal egyre több munkavállaló hozza fel a személyes problémáit a vezetőjének. A vezetőfejlesztési tréningeken pedig gyakran jön a kérdés: most akkor vezető vagyok vagy pszichológus? Hol kell meghúznom a határt vezetőként?

Azt fontos látni, hogy alapvetően már egy magasabb bizalmi szintről árulkodik, ha egy munkavállaló megosztja vezetőjével a magánéleti történéseit is. Azonban fontos a vezetőknek figyelni a határokra, mivel így tudják fenntartani szakmai tekintélyüket, mindemellett pedig a saját mentális egészségükre is oda kell figyelniük. Ha túlságosan közel engedik magukat a csapattagjaik személyes nehézségeihez, az hosszabb távon növelheti a kiégés kockázatát is.

A határok megtalálása viszont nem könnyű feladat... Hogyan tud egy vezető egyszerre törődő és empatikus, mindemellett pedig professzionális és eredményorientált is lenni?

Egy jó vezető számos olyan tulajdonsággal és képességgel rendelkezhet, mint egy terapeuta, mégis fontos emlékeztetniük saját magukat, hogy ők nem ezt a feladatkört töltik be. Van viszont felelősségük abban, hogy hogyan állnak a mentális jóllétet érintő kérdésekhez, nehézségekhez, amikor azokat megosztják velük a munkatársak (pl. ha egy kolléga szorongásról, kiégésről vagy megnövekedett stressz szintről számol be).

Az egyik jó gyakorlat az lehet a vezetők számára, ha a mentális egészséggel vagy magánélettel kapcsolatos nehézségeket a munkateljesítményhez kapcsolódóan kezelik, ahelyett, hogy túl sokat beszélnének arról, hogy mi történik a munkahelyen kívül. Ez nem azt jelenti, hogy ne beszéljünk egy szakításról vagy családi problémáról, de inkább arra összpontosítsunk, hogy a probléma milyen hatással van a munkára, és milyen támogatásra van szükség ahhoz, hogy az adott egyén jobban tudjon teljesíteni a munkájában

Ez egyébként egy jó ökölszabály a munkavállalók számára is, amikor arról gondolkodnak, hogy mennyi személyes információt kellene megosztaniuk a vezetőikkel.

Emellett vezetői felelősség az is, hogy ismerjék a vállalatuk mentális egészségügyi szolgáltatásait, hogy a legjobban el tudják irányítani a munkatársakat az erőforrásokhoz, amikor szükségük van rájuk.

Arra érdemes törekedni, hogy a legtöbb munkahelyen kívüli problémát lehetőség szerint külső szakember kezelje, és ha ezt a munkatársak tudomásul veszik, mindemellett a rendelkezésre álló erőforrásokhoz irányítják őket, az hatékony módja annak, hogy megkapják a szükséges segítséget.

Természetesen van egy csomó olyan helyzet, amikor egy csapattagnak nagyon sokat segít az is, ha csak meghallgatják és ventillálhat. Ilyenkor vezetőként legyünk jelen valóban értő figyelemmel, mivel ez nagyban tudja építeni a bizalmat. Miután a másiknak lehetőséget adtunk a ventillálásra, megkérdezhetjük, hogyan tudunk segíteni és ha mindez a munkához kapcsolódó, akkor kereshetünk eszközöket, ha pedig nem, akkor elirányíthatjuk a megfelelő szakemberhez.