hero
„Semmi sem állandó, csak a változás”
Az elmúlt időszak mindenki számára jó tanítómester volt, megszoktuk vagy megtanultuk, hogy minden folyamatosan változik. Ahhoz, hogy ebben a világban helyt tudjunk állni, folyamatosan alkalmazkodunk a változásokhoz. Azonban mi van akkor, ha nem a körülöttem lévő világ, hanem én változom?

Mindenkinél egyéni, hogy mi miatt változik, változtat, de alapvetően akkor szoktunk változtatni, amikor elégedetlenek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel, vagy olyan visszajelzések érkeznek a környezetünktől, amelyek rádöbbentek bennünket a változás szükségességére. Szokták mondani, hogy „az okos ember más hibájából tanul”, azonban valljuk be, elég gyakran csak a sajátunkból tanulunk, mert ezt tapasztaljuk személyesen, ezt érezzük a saját bőrünkön. 

Komfortból irány a tanulási zóna

Nagyon gyakran tapasztaljuk a coaching során, hogy 

az ügyfél érzi, hogy változtatnia kellene, azonban még „nem fáj eléggé”, még túl nagy a változással szembeni belső ellenállása, ezért nem lép. 

Megvárhatom, amíg elég naggyá növi ki magát a probléma, azonban ez gyakran sorozatos konfliktusok kíséretében történik. Vagy dönthetek úgy, hogy ezt nem várom meg, és az első jeleknél elkezdek változni. 

Amikor változtatok, akkor ki kell lépnem a komfortzónámból, ami által a tanulási zónámba kerülök. Ilyenkor félek az ismeretlentől, nem tudom, hogy mi fog történni, kellemetlen lesz-e vagy nehéz döntést kell-e hoznom.

A „megszokás nagy úr”, tartja a mondás. Nem változtatok, mert „így szoktam”, „ezt tanultam otthon” vagy „én tudom”, hogy kell. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek gátolnak abban, hogy fejlődni, tanulni tudjak. 

Elképzelhető, hogy azért nem tanulok, mert van egy olyan előítéletem saját magammal szemben, hogy úgysem fog sikerülni, nem hibázhatok, vagy esetleg egy elvárás gátol, hogy majd akkor változtatok, ha… és itt sok feltétel következhet. Más esetben egy megfelelési vágy is lehet a fejlődés gátja, merthogy mit fog szólni a család meg a barátok.

Mire van szükségünk a változáshoz?

Első körben meg kell hoznom a döntést, hogy változtatok, döntés nélkül semmi sem megy, ennek köszönhetően leszek elkötelezett. Elfogadom, hogy változom, és szembenézek a helyzettel.

Meg kell, hogy szülessen egy elképzelt jövő, azaz egy olyan, számomra vonzó jövőbeli állapot, amiért hajlandó vagyok lépni. Más néven cél. A célok azok, amik motiválni fognak és segítenek abban, hogy sikeres legyek a kihívásokkal szemben. Ezután következnek az első lépések, hogy tudjam, hogy kezdjem el, merre menjek. Végül pedig az eddigi mintáim, szokásaim, amiből erőt merítek, és az esetlegesen engem hátráltató emberek véleményének az elengedése. 

„TETTSZ magadnak” modell – a belső változás segítője

(…)

Ha kíváncsi vagy, miből áll pontosan ez a modell, és hogyan segíthet neked a változásban, olvasd tovább a cikket a legújabb Üzlet és Pszichológia magazinban, amelyet megtalálsz az újságárusoknál vagy megveheted digitális formában itt is.