hero
Ez a tényező a legfontosabb a csapatok sikeressége érdekében
Siker: amikor egy csapat úgy tudja elérni a célját és válik eredményessé, hogy közben a csapattagok önmaguk legjobbját hozzák együtt, sőt, hozzák ki egymásból. Azok a csoportok képesek erre, ahol tiszták a felelősségi- és hatáskörök, a csoporttagok elkötelezettek a célok elérésében, és a felmerülő konfliktusokat konstruktívan megoldják. Ennyin múlna a siker?

Nem. Illetve nem csak. A siker hátterében egy kulcstényező, a bizalom áll.

Ahol merünk önmagunk lenni

Ha bizalom van a csapattagok között, akkor mernek önmaguk lenni, így kérdezni, kétségeiket megosztani, véleményt formálni, kifejezni örömüket, mindazt, ami foglalkoztatja őket. Ez a csapaton belüli bizalom megengedi ugyanis, hogy önmagunk legyünk az összes jó és tökéletlen tulajdonságukkal együtt, hiszen hihetünk abban, hogy nem fognak megítélni. Ez a bizalmi légkör teremtette biztonság, a csapattagok közötti valós kapcsolat mentén felszínre engedi a kíváncsiságot, a kreativitást, valamint a fejlődést, ami egy csapatszintű feladatmegoldás esetén előrevetíti a sikert. Így tehát azt is állíthatjuk, hogy a siker előfeltétele a bizalom. Akkor ez lenne a válasz?

A pszichológiai szerződés fogalma

Nem, hiszen könnyebb írni, beszélni a bizalomról, mint egy valódi helyzetben létrehozni azt. Minek köszönhető a bizalom? Hogyan teremthetünk bizalmi légkört? Sok szempontból kétfajta embertípus létezik, ez igaz a bizalommal kapcsolatban is: egyik típus megadja a másik félnek a bizalmat, míg a másik típus esetében meg kell szerezni a bizalmát, ő nem adja alapból. Ugyanakkor mindkét esetben a bizalom a pszichológiai szerződés megkötésén keresztül jön létre, és a szerződés megtörése a bizalom megtörését is jelenti.

Pszichológiai szerződést naponta sokszor kötünk: amikor buszra szállunk, a zöldségesnél vásárolunk, a leírás alapján elindítunk egy sorozatot, fitneszterembe megyünk stb., de a párkapcsolatok is ezen alapulnak. Ilyenkor a két fél elvárásokat támaszt egymás felé, de ez nem feltétlenül tudatosan és semmiképpen sem explicit módon történik: ki nem mondott elvárások mentén működünk együtt.

A busz példáján: azért választom a buszt, mert környezettudatos vagyok, illetve azt gondolom, hogy a buszsáv gyorsabb a reggeli dugóban – a buszt üzemeltető vállalat pedig azt várja el tőlem, hogy tartsam be a hivatalosan ugyan alá nem írt, de mindenki által joggal elvárt utazási szabályokat, viselkedési normákat. Ha megszegem ezeket, megszegem a pszichológiai szerződést, várható következmény a cselekmény befejezésére való felszólítás, szélsőséges esetben a leszállítás, mert eljátszottam az előzetesen belém vetett bizalmat. Ha folyamatosan késik, koszos, büdös a busz, ők szegik meg a pszichológiai szerződést, én állok el az együttműködéstől, mert bizalmamat vesztettem, és más közlekedési lehetőség után nézek.

Visszakanyarodva a csapatmunkához: rengeteg pszichológiai szerződést kötünk az első pillanattól kezdve. Legtöbb esetben kimondódnak a célok, a határidők, mérföldkövek, sikerkritériumok, de legritkábban van szó arról, hogy kit mi motivál az adott feladat elvégzésében, ki mit nem szeretne, ha történne, ki hogyan szeret megbeszéléseket tartani stb., azaz kinek mire van szüksége a sikeres csapatmunkához, és azt hogyan fogjuk biztosítani. Pedig mindenkinek vannak elképzelései, sőt, inkább elvárásai. És legtöbben azt gondoljuk, a többiek is úgy állnak hozzá, mint mi, ugyanaz nekik a prioritás, ami nekünk. Amikor viszont azt tapasztaljuk, hogy ez nem valósul meg, akkor csalódunk, megbomlik a pszichológiai szerződés, másnéven: lazul/felbomlik a „bizalmi szál”.

A pszichológiai biztonság fogalma

Egy olyan csapat számára, amelyben a tagok megélik a pszichológiai biztonságot, a fentebb leírt helyzet nem riasztó, mert tudják, hogy a pszichológiai szerződés nem állandó, az változik, és folyamatos kommunikációval, a konfliktusos helyzetek feloldásával újraköthető.

Tipikus eset, amikor egy csapattag mindent az utolsó pillanatra készít el, és ez zavarja a többieket. Pszichológiai biztonsággal rendelkező csapat ilyenkor nem bizalmatlansággal bünteti az „utolsó pillanatos” tagot (háta mögött kibeszélés, korábbi határidők kijelölése stb.), hanem bizalommal jutalmazzák: megosztják vele, miért fontos a többieknek, hogy ne utolsó pillanatra készüljön el a vállalásaival. Bíznak benne, hogy megérti a többiek nézőpontját, elvárását, és bíznak benne, hogy tud ennek megfelelően változni.

Azok a csapatok, amelyekben a csapattagok felvállalhatják a sérülékenységüket, önmaguk lehetnek – azaz van pszichológiai biztonság , magas társas intelligenciával rendelkeznek, ami itt arra utal, hogy tudják, mindenkinek más a valósága, amelyek mindegyike érvényes, és ezek összehangolásával lehet kiváló eredményeket elérni.

Az „utolsó pillanatos” kolléga esetén: őt a határidő inspirálja, míg a többieknek szükségük van időre, hogy beépítsék az általa leadott anyagot a prezentációjukba. Ennek a megbeszélése során egymás nézőpontjának, igényeinek megértésére törekednek, arra reagálnak – akár saját nézőpontot, igényt félretéve ez időre –, és megállapodnak abban, hogy korábbi határidőt kap az „utolsó pillanatos” kolléga. Ebből is látható, a pszichológiai biztonsággal kéz a kézben jár az empátia, ami azért is fontos, mert magát a pszichológiai biztonságot is mindenkinek más adja: van, akinek az, ha meghallgatják; van, akinek az, ha inspirálódik; van, akinek az, ha felszabadultan nevethet.

A biztonság nem bünteti a sérülékenységet

A pszichológiai biztonság egy csapatban a kockázatvállalást teszi lehetővé, és ide tartoznak a csapaton belüli konfliktusok is. A konfliktus kezdeményezőjének fel kell vállalnia, hogy számára mi fontos, és mi segítene a megoldásban. Ehhez a tudatosság, az önreflexió elengedhetetlen, de a kockázatot igazából a sérült igény felvállalása jelenti – hiszen kiderül, az illető sérülékeny.

Mindezt persze nem könnyű a mindennapokba beépíteni. A jó hír, hogy nem is szükséges minden pillanatban olyan csapat kialakítására törekedni, akár vezetőként, akár csoporttagként, ahol pszichológiai biztonság van. Ahol a csoportos működés elegendő, rutinfeladatok esetén, vagy a csoport vezetője által jól levezényelhető esetekben, nincs szükség arra a sok extra erőforrásra (idő, figyelem stb.), amit egy pszichológiai biztonságon alapuló csapatműködés megkíván. Azokban az esetekben azonban – és napjainkban ez egyre gyakoribb –, ahol a változás, tanulás alapkövetelmény (pl. agilis hozzáállás), ott a pszichológiai biztonság fontos sikerkritérium

A cikk eredetileg a HRFeed-en jelent meg.