Hogyan érzed magad a testedben?
Tarts egy gondolatnyi szünetet és vizsgáld meg kérlek, hogyan van jelen a tested! Pásztászd végig érzetekben a fejed búbjától a talpadig! Állsz vagy ülsz éppen? Lefelé nézel vagy magad elé? A nyakad előre esik vagy hátrahúzott? A farkcsontod milyen szögben lehet? A talpadat magad alá húztad, az egyik a levegőben lóg vagy teljes talppal van a földön? Milyen a légzésed? – Hú, még olvasni is rémes, nemhogy fejben kitartva ott lenni és ezt a pásztázást megcsinálni! Pedig, ha rendszeresen ellenőrzöd magadat, akkor kevésbé nyillalnak be váratlan fájdalmak és a tetstkoordinációd is fejlődik.
Amikor szellemi munkát végzünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a testünk nem szobanövény. Meetingről meetingre cipeljük a fejünket, amit a nyakunk és az alatta elhelyezkedő többi testrészünk cipel magával, de a „testünk többi része” nem csupán egy szállítóeszköz, hogy értékes „csúcspontját” egyik helyről a másikra transzportálja. Hanem aktív részese annak, hogy hogyan beszélünk, milyen a hangunk, a fellépésünk, a megjelenésünk és így közrejátszik abban is, hogy menyire sikeresen tudunk kapcsolódni a kollégákhoz, ügyfelekhez, azaz milyen az együttműködésünk.
Ne feledkezz meg a helyes testtartásról!
Az önmegfigyelésről és a testtudatodról a legkönyebb elfeledkezni az olyan munkakörökben, ahol a másik vagy valami más van a fókuszodban, vagy amikor versenyt futsz a határidőkkel és ezek hatására a testedben feszültségek keletkeznek – amelyekkel, lehet, hogy már megtanultál együtt élni, így helytelen testtartást felvenni felálláskor, leüléskor, gyalogláskor, lépcsőzéskor stb.
A megszokott nem mindig egyenlő a természetessel, főleg nem a helyessel.
A szerkezeti vázadnak viszont van egy helyes mércéje, amelytől ha eltávolodsz, érdemes hozzá visszatalálni. Ez különösen akkor nehéz, amikor már bizonyos mozgásmintáid, reakcióid automatikussá váltak, az „itt fáj-ott fáj”, „kényelmetlen, de azért még lehet vele élni” testérzetek is megszokottá válhatnak, akárcsak a fájdalommentes, elmeszesedett nyaki púp kialakulása.
A diszfunkcionális testhasználat kialakulásának is van egy folyamata: megbomlik a fej, a nyak, és a gerinc természetes kapcsolata, amely alapvetően befolyásolja a mozgáskoordinációdat, az egyensúlyodat, az izmaid megfelelő tónusosságát és az ízületeid szabadságát. Mivel azonban általában nem vagy tudatában a hibás testhasználatnak, ezért nem is változtatsz rajta, pedig
a helyes testismeret és testtartás megerőltető sportolás nélkül helyrebillenthető megfelelő nyújtással, gyógytornával, és például Alexander-technikával.
Amilyen precizitással és odafigyeléssel vagy jelen a munkád során, annyira érdemes odafigyelned a biofizikai „hordozóeszközödre”, amely ezt a precizitást és odafigyelést egyáltalán lehetővé teszi. Érdemes reumatológussal, gyógytornásszal vagy Alexander-technika tanárral konzultálnod és visszatalálnod ahhoz a testtudatossághoz, amely a hatékony munkavégzés egyik nélkülözhetetlen eleme.
A szerző neveléstudományi szakember, coach, tréner, a Magyar Videotréning Egyesület vezetője.
