A Z generációs munkavállalókról sok rémhír kering: nem kezdeményeznek, azonnal felmondanak, ha valami nem tetszik, nincs kitartásuk, a munkamoráljuk nem összeegyeztethető még a minimum elvárásokkal sem. A Z generációsok ezzel szemben hiányolják a munkaadók rugalmasságát és a nyílt kommunikációt. A generációk gondolkodása között nagy az eltérés, a kérdés, hogy hogyan lehet közelíteni egymáshoz a két oldalt.

Székely Rita executive pszichológus, business és önismereti coach, valamint Dr. Polyák Gábor jogász, kommunikációs szakember, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense osztották meg a Kreatívval, ők hogyan látják a „rettegett” fiatal munkavállalókat.

Milyenek a mai fiatal munkavállalók?

Székely Rita és Polyák Gábor egyaránt a megszokottól eltérő képet fest a Z generációs munkavállalókról. Polyák Gábor, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense oktatóként is látja a kommunikációt tanuló egyetemistákat, és egyáltalán nincs rossz véleménnyel róluk.

„Amiben egyértelműen érzékelem, hogy ők másképp működnek, mint mondjuk az én korosztályom, hogy ha megkapják a lehetőséget, akkor nagyon jól tudják kifejezni magukat, és a saját érdekeiket is meg tudják fogalmazni. Annyira nem kezdeményezők, lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy megmutathassák a kreativitásukat. A többség nem tülekedik, de imádják, ha megkapják a lehetőséget” – mondta Polyák. 

Székely Rita is úgy látja, hogy a Z generációnak problémái vannak a kezdeményezéssel, ő azonban ezt arra vezeti vissza, hogy ez a generáció nagyon önbizalomhiányos. „Nem tudják a saját értéküket. Nemet mondani nagyrészt tudnak, hamar váltanak egy számukra kedvezőtlen munkahelyen, de nincs stabil énképük. Ez még több anomáliát okoz egy szervezetben, ha olyan vezetőt vagy munkáltatót kap, aki nem figyel oda rá, és az önbizalma még jobban csorbulhat” – mondta a pszichológus. 

„Az elején biztatni kell őket, hogy menni fog, utána felnőnek a feladathoz” 

– tette hozzá.

Nem normális, ahogy a munkához viszonyulunk

Polyák Gábor szerint az, hogy a Z generáció ragaszkodik a határokhoz, nem azt jelenti, hogy rosszabbak a 40-es, 50-es korosztálynál, akik meg azt érzékelhetik, hogy állandóan szívnak a munkahelyükön. 

„Inkább követendő példának tartom azt, hogy a Z generációsok ragaszkodnak a magánéletükhöz és a határaikhoz” – mondta, hozzátéve, hogy az idősebb korosztályból sokan nem érzik jól magukat a bőrükben: sokszor a gyerekeikről még gondoskodnak, a szüleikről már gondoskodnak, közben a napi 8 óra munka sem kevés, de mindenki azt várja el tőlük, hogy a maximumot hozzák ki magukból. „Ez a nem normális szerintem.”

Nem lehet kikerülni a Z generációt

Egy korábbi jelentés szerint vannak olyan munkahelyek, ahová már nem is vesznek fel szívesen frissdiplomásokat. 

„Előbb-utóbb nem lesz más választás, ők maradnak a munkapiacon. Nem lehet őket kikerülni” – válaszolta erre Székely Rita. Pszichológusként látja, hogy a Z generációs munkavállalók nem akarnak rosszat, nem akarnak nehezek és problémások lenni a munkáltató számára, de megviseli őket, ha úgy érzik, azok. 

„Ameddig nem értünk meg valamit, és nem tudjuk, hogyan működik, addig problémás. Ahogy elkezdjük megérteni, lehet, hogy még át is tudunk venni tőlük bizonyos dolgokat, például azt, hogy ha valahol nem érzik magukat megbecsülve, váltanak” – folytatta.

Ki mit akar?

Székely úgy látja, a munkáltatók még mindig a könnyű munkaerőt keresik, amibe nem kell nagy energiákat belefektetni. Tapasztalatai szerint a munkáltatók első reakciója a Z generációra sokszor az, hogy ne nekik kelljen alkalmazkodniuk a fiatalokhoz. „A Z generáció önérzetes, a másik oldal makacs” – mondta.