Miért választottad a HR szakmát? Mi motivált? Mi vonzott erre a területre?

Gyermekkorom óta sejthető volt, hogy valamilyen „segítő” szakmára szánt engem a sors. Már óvodáskoromban is hol állatorvos, hol tanár néni szerettem volna lenni. Az élet végül úgy hozta, hogy a gazdasági területen belül találtam meg a segítő szakmámat, amit egy percig sem bántam meg. Személyiségemből adódóan szeretek az emberekkel törődni, gondoskodni róluk; az pedig, hogy a HR szakmán keresztül a szervezetek és a gazdaság kicsiny mozgatórugóit, az emberi erőforrásokat menedzselhetjük, számomra egy nagyon hálás feladat.

Melyek azok a kihívások, amelyekkel szembesültél a pályád kezdetén, és hogyan kezeled ezeket? 

Számomra a legnagyobb kihívás az alapszakos diplomám megszerzése utáni kilátástalanság volt, amikor kétségbeesetten jelentkeztem a nyitott állásokra, azonban visszajelzés sajnos nem sok helyről érkezett. Szerencsére ez az állapot egy-két hónapnál tovább nem tartott, jelenlegi munkahelyem tárt karokkal fogadott, akkor még teljes pályakezdőként, amiért mindig hálás leszek, azóta pedig, az elmúlt másfél év alatt teljesértékű csapattag lettem. 

Mi a kedvenc HR tevékenységed, mit szeretsz igazán a munkádban?

Mindennapi munkám részét képezi az alapos tervezés és szervezés. Nagyon szeretem, amikor a dolgok (jelen esetben a „kereslet és a kínálat”, az időpontok, emberek) puzzleszerűen összeállnak és a helyükre kerülnek. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor egy komolyabb, gyakornoki pozíció betöltésre kerül, amikor úgy érzem, hogy munkámmal mind a munkaadó, mind a munkavállaló elégedett. Egy kicsit komplexebb és nagy felelősséggel járó, de általam nagyon kedvelt tevékenység még a bérszámfejtés-előkészítés. Ez az, ami minden hónap elején kiragad a mindennapi rutinból és más értelemben köt le, kapcsolja ki az agyamat.

Mi a célod, a karriervágyad?

Hosszútávú karriercéljaim között szerepel, hogy a szolgáltatóipari HR-ben való tapasztalatszerzés után egy kicsit a vállalati, belső HR irányába is elmozdulhassak. Néhány éven belül szeretnék a HR-szakma elismert tagja lenni, „letenni valami komolyat” az asztalra, amellyel nyomot hagyhatok a szakterületen, és ami bizonyítja a szakma iránti lelkesedésemet.

Miben érzed magad tehetségesnek, amit a munkád során is hasznosíthatsz?

Azt gondolom, hogy elég jó kommunikációs- és kapcsolatépítő készségekkel rendelkezem, munkám során többször is bebizonyosodik, hogy ez az egyik legnagyobb erősségem akár a diákokkal, akár a partnerekkel, akár saját kollégáimmal való kapcsolattartás tekintetében. Kitartásom és szorgalmam már egyetemi éveim alatt is megkérdőjelezhetetlen volt, ezt a két „erőt” munkám során is hasznosítom és nagyon fontosnak tartom. Egy kis plusz még, hogy folytonos lelkesédesemmel és pozitivitásommal sok kollégám és diákom motiválására, felvidítására vagyok képes.

Milyen munkahelyi értékek fontosak számodra, ami nélkül nem választanál egy vállalatot?

Számomra nagyon fontos, hogy egy vállalat értelmes munkát kínáljon. Általánosságban napjaink tudásmunkásai olyan munkahely iránt válnak elkötelezetté, ahol munkájukra valóban szükség van, ahol úgy érezhetik, hogy fontos szerepük van a napi működésben. Emellett számomra fontos a megbecsülés és a munkakörnyezet, főként a közvetlen csapat, amelyben teljesértékű tagként érezhetem magamat.

Mit jelent számodra a jó vezető?

Véleményem szerint a jó vezető mindent kézben tart, világos és transzparens célokat és elvárásokat támaszt felénk, alkalmazza a munkavállalói bevonást, nyíltan kommunikál és elvárja azt, hogy alkalmazottai is őszinték legyenek vele, de mindemellett empatikus is – a mai világban ez egy nagyon nagy vezetői érték. 

Használsz-e AI-t a munkád során és mit gondolsz a technológiáról, merre vezet a HR-ben?

Jelenlegi munkám során az AI nagy hangsúlyt még nem kap, olykor-olykor toborzási tevékenységben például hirdetési képek generálására azonban már használtam. Véleményem szerint néhány éven belül jelentős szerepe lesz a HR-ben, leginkább a toborzás-kiválasztás területén. 

Mit gondolsz a Z generáció munkaerőpiacra való lépéséről? Miben változtatja meg ez a korcsoport a munkát a jövőben?

Egyrészt én is a Z generáció tagja vagyok, másrészt munkám során igaz kicsiben, a diákmunka területén, csakis Z generációs „munkavállalókkal” találkozom. A tapasztalatom az, hogy alapjaiban más az ő munkához és élethez való hozzáállásuk. Előnyként tekinthetünk arra, hogy ez a korosztály már a digitalizációban, technológiai környezetben nevelkedik, így számukra az innováció nem okoz majd gondot. Hátrányként hoznám fel azt, hogy a digitalizációban való nevelkedéssel viszont együtt jár az elkényelmesedés is (távmunka, home office preferálása). Véleményem szerint a HR egyik nagy kihívása akár napjainkat, akár a jövőt tekintve az, hogy a generációs változásokkal együtt alapjaiban változik meg a munkavállalói viszony is, a mai fiatalok körében már nem „divat” az, hogy hosszú éveken keresztül egy vállalat elkötelezett dolgozói legyenek, ha épp megunják, vagy megítélésük szerint jobbat találnak, hezitálás nélkül tovább állnak. 

Mit jelent számodra az ideális work-life balance?

Maga a fogalom mindenképpen azt, hogy megtaláljam az egyensúlyt a munkám és a magánéletem között. Sajnos ez sokszor nehezemre esik, számos olyan ad hoc jellegű tevékenység tartozik a munkakörömhöz, amely megköveteli a szinte 0-24 órás és hétvégi elérhetőséget is, azonban sosem panaszkodtam erre, igyekszem mindig elérhetővé tenni magam azok számára, akik számítanak rám: legyenek ők akár diákok, akár partnerek, akár kollégák. Ettől függetlenül hiszem és vallom, hogy magánemberként szükségünk van egy kis személyes térre és legalább a hétvégéket illik munka nélkül tölteni.

Ha egy dolgot megváltoztathatnál a munkaerőpiacon, mi lenne az?

Szívem szerint sokkal befogadóbbá tenném. Az egyik alapprobléma, amit a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy az egyetemi padból kilépve, tapasztalat nélkül nagyon nehéz egy olyan munkahelyet találni, ahol „befogadnak” és vállalkoznak arra, hogy kinevelnek mint munkaerőt. A másik véglet a megváltozott munkaképességű, illetve nyugdíj előtt álló vagy már éppen nyugdíjas álláskeresők elhelyezkedésének kihívásai, korlátozottsága. Ha valamiben, akkor az integrációban és befogadásban még nagyon-nagyon sokat kell fejlődnie hazánk munkaerőpiacának. 

Hogyan látod a HR szerepének változását az elkövetkező években?

A HR az elmúlt évtizedekben nagyon sokat küzdött azért, hogy a „szolgálólány” szerepből egy önálló, hatékony menedzsmentterület és szakterület felé mozduljon el, ez érzékelhető az Ulrich-féle modell HR Business Partner szerepének elterjedéséből is. Napjainkban és a jövőre tekintve is én egyre erősödni látom a HR stratégiai szerepét, amely azt jelenti, hogy a HR-funkció egyre inkább a felsővezetés része lesz, nem csak támogatja azt, de a stratégiai döntések megalapozásával és meghozásával részt is vesz a felsővezetésben, mint önálló terület. 

Van-e szakmai példaképed és ha igen, miért ő?

Legfőbb szakmai példaképem egyértelműen egyik egyetemi oktatóm, Prof. Dr. Csillag Sára, aki oktatói-kutató pályáját a HR-szakterületnek szentelte, és akitől rengeteget tanultam és tanulok még jelenleg is, az egyetemi tananyagon túlmenően is. Ő az, aki által még közelebb kerültem a HR-hez, és aki miatt én is szívesen írok és kutatok a témában. Sára elkötelezettsége a HR iránt mindig is példaként lebeg a szemem előtt, hiszen legfőbb kutatási és publikációs területei közé tartozik például a megváltozott munkaképességű emberek társadalmi és munkaerőpiaci integrációja, a fogyatékossággal élő vállalkozók helyzete vagy a felelős és etikus vállalati működés és a(z) (üzleti) felsőoktatás jövője. Megtiszteltetés számomra, hogy immáron második Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) részvételemre, egyben pedig mesterszakos szakdolgozatomra készülünk együtt.