HRPOWER (HR.P.): Miért választottad a HR szakmát? Mi motivált? Mi vonzott erre a területre?

László Katalin (L. K.): Eredetileg úgy terveztem, hogy a szociálpolitika területén fogok dolgozni. A kötelező szakmai gyakorlatomat egy gyermekvédelmi központban töltöttem. Érzelmileg megviselt ez az időszak és rá kellett jönnöm, hogy az nem az én utam. A mesterképzés kiválasztása közben találkoztam az emberi erőforrás tanácsadó szakkal. Számomra ez azért volt nagyszerű lehetőség, mert az alapképzésen megszerzett tudásomat remekül tudtam transzformálni. A hozzám közel álló értékeket és tulajdonságokat, mint például az empátia, aktív figyelem, kritikai gondolkodás, interperszonális kommunikáció, támogató attitűd, csapatmunka, kamatoztatni tudom a munkámban. Cégcsoporton belül a legfiatalabb üzletágat képviselem. Azt gondolom, hogy megtaláltam azt a szegmenst, ahol az üzleti energiák és az emberi értékek egyesülhetnek. 

HR.P.: Melyek azok a kihívások, amelyekkel szembesültél a pályád kezdetén, és hogyan kezeled ezeket?

L. K.: A pályám legelején komoly stresszforrást jelentett, hogy a munkavállalói és a munkáltatói igényeket egyformán tudjam képviselni.  A diákok időbeosztása az órarendjükhöz igazodik. Ilyenkor a partnercégeinknek több lehetőséget kínálok fel, hogy megvalósuljon a rugalmas munkavégzés. A fiatalok nagy része pedig komoly elvárásokkal rendelkezik: kiemelt bérezés, rugalmas időbeosztás, izgalmas munkakör. Ilyenkor őket látom el praktikus tanácsokkal. Több szerepben is helyt kell állni, de fontos az egyensúly megtartása.

HR.P.: Mi a kedvenc HR tevékenységed, mit szeretsz igazán a munkádban?

L. K.: Szerencsés vagyok, mert rengeteg emberrel találkozhatok, a diákoktól egészen a cégvezetőkig.  Egyes interjúkon igazi tehetségeket ismerhetek meg, ami nagyon inspiráló. Kiváló csapat vesz körül, és élvezem, amikor közösen ötletelünk, vagy elindítunk egy országos projektet. Szoros együttműködésünk van a Pécsi Tudományegyetemmel (PTE), ennek keretében a legutóbbi közös rendezvényünkön próbainterjúkat tartottam és önéletrajzírással kapcsolatban adtam tanácsokat az egyetemistáknak. 

HR.P.: Mi a célod, a karriervágyad?

L. K.: Szeretném, hogy amit csinálok az a jónál kicsit jobb legyen. 

HR.P.: Miben érzed magad tehetségesnek, amit a munkád során is hasznosíthatsz?

L. K.: Gyorsan megtalálom az emberekkel a közös hangot és jól tudom őket motiválni. Ennek köszönhetően szívesen vállalom az újonnan érkezők szervezetbe való beilleszkedését. Kollégáimmal az elmúlt években kidolgoztunk egy onboarding folyamatot, amiben a mentortevékenység meghatározó szerepet kap.

HR.P.: Milyen munkahelyi értékek fontosak számodra, ami nélkül nem választanál egy vállalatot?

L. K.: Jó csapat, építő közösség, világos karriercélok, szakmai fejlődési lehetőség, versenyképes juttatási csomag és megfelelő munkakörnyezet. 

HR.P.: Mit jelent számodra a jó vezető?

L. K.: Személyes példamutatáson keresztül motivál. Nyitott az innovatív megoldásokra. Tud csapatban gondolkodni. Probléma vagy észrevétel esetén lehet hozzá bizalommal fordulni. Iránymutató, nem pedig irányító. 

HR.P.: Használsz-e AI-t a munkád során és mit gondolsz a technológiáról, merre vezet a HR-ben?

L. K.: Kipróbáltam, de még nem használom rendszeresen. Az AI megjelenését sok esetben az ipari forradalomhoz hasonlítják. Azt gondolom, hogy mindenre hatással lesz, sőt hatással is van. Jól használható információgyűjtésre, egyszerűbbé teheti az adminisztrációt, munkaköri leírások készíthetőek vele. A toborzásban az előszűrési folyamatban tudom elképzelni; egy teljes interjú lebonyolításhoz talán bizarr lenne. Bennem bizalmatlanságot keltene, ha például egy chatbot interjúztatna. Egy biztos: nyitottnak kell lenni rá, mert aki nem teszi, nagy lemaradásban lesz. 

HR.P.: Mit gondolsz a Z generáció munkaerőpiacra való lépéséről? Miben változtatja meg ez a korcsoport a munkát a jövőben?

L. K.: Tapasztalataim szerint markánsan berobbantak a munkaerőpiacra. Bátran fogalmaznak meg véleményt a tabuként kezelt témákban. Kritikus gondolkodásuk van, ez azonban nem hiszem, hogy negatív indíttatású lenne, egész egyszerűen így szocializálódtak. Más tulajdonságokkal rendelkeznek, amit nem érdemes kategorizálni. Náluk még inkább előtérbe kerül,  hogy olyan munkát találjanak, ami összhangban van az értékeikkel és karriercéljaikkal. Munkáltatói oldalról a vállalati kultúra formálása és a nyílt kommunikáció, ami segíteni tudja a generációk közötti együttműködést.

HR.P.: Mit jelent számodra az ideális work-life balance?

L. K.: Amikor képes vagyok határokat felállítani a munkahelyi elfoglaltságom és a magánéletem között. Erre már tudatosan oda kell figyelnem, mert hajlamos vagyok arra, hogy túlhajszoljam magam, és mindent egy kézben tartsak. Erős tanulási folyamatban vagyok delegálás témakörben.

HR.P.: Ha egy dolgot megváltoztathatnál a munkaerőpiacon, mi lenne az?

L. K.: Egészen messzire nyúlnék vissza. A jövő munkavállalóit közelebb hoznám a munka világához. Az egyetem és a munkába állás között nincs igazán átmenet. A gyakornoki programok nagyvállalatok körében népszerűek, ennek ellenére sokszor hallom diákoktól, hogy nehezen találnak munkát.

HR.P.: Hogyan látod a HR szerepének változását az elkövetkező években?

L. K.: Egyrészt a mesterséges intelligencia megjelenésével előtérbe kerülhet az a kérdéskör, hogy a HR mennyire lesz képes megtartani az „emberarcú” oldalát. Melyek lesznek azok a területek, amiket átenged a technológiának, és melyek, amiket nem enged ki a kezéből. Másrészt, a HR feladata már nem csak abban merül ki, hogy megtalálja az új munkaerőt, hanem annak megtartása is kihívást jelent, így a wellbeing szerepe is felértékelődik.

HR.P.: Van-e szakmai példaképed és ha igen, miért ő?

L. K.: Nincs kifejezett példaképem. Igyekszem sok helyről tájékozódni.