Az említett példa jól mutatja a toxikus pozitivitás jelenségét, amely az a hiedelem, hogy az embereknek pozitív gondolkodásmódot kell fenntartaniuk, függetlenül attól, hogy milyen nehéz egy helyzet.
Emberi természetünkből adódik, hogy ha valaki rosszul érzi magát, szeretnénk felvidítani a másikat. Ezzel azonban a leggyakrabban csak azt érjük el, hogy érvénytelenítjük a másik érzéseit.
Hogyan ismerhetjük fel a toxikus pozitivitást a munkahelyünkön?
A toxikus pozitivitást tükrözheti minden olyan mondat, ami arra utal, hogy ha jobban próbálkoznánk, pozitívabban is láthatnánk a helyzetet. Ez tehát már magába foglalja a hibáztatást, amiért negatív érzelmeket élünk meg.
Ide sorolhatók a nehéz napokon hangoztatott pozitivitásra sarkalló idézetek, amivel valójában csak elutasítjuk az emberek nehéz érzéseit és kihagyunk egy fontos lépést: nem empatizálunk a másik megéléseivel.
Bár a pozitív gondolkodás hasznos hozzáállás, vannak helyzetek, amikor többet ártunk vele, mint amennyit használunk.
A toxikus pozitivitás érvényteleníti a tapasztalatainkat, ezáltal elszigetelődéshez és egészségtelen megküzdési mechanizmusokhoz vezethet. Akár azt is érezhetjük, hogy velünk van a probléma.
Hogyan hat ez a munkakultúrára?
Egy olyan munkahely, ahol mindenkinek mindig boldognak és pozitívnak kell lennie, végül nem jó kultúrát fog teremteni. A toxikus pozitivitás kiégéshez is vezethet, mivel úgy érezhetjük, olyan érzelmeket kell magunkra erőltetnünk, amiket valójában nem is érzünk. Továbbá, ha egy kolléga nem érzi úgy, hogy meghallgatják és a valós megéléseire reflektálnak, csökkenhet az elkötelezettsége a szervezet és a csapat iránt, hiszen ez a tapasztalat gyakran visszahúzódásra és elszigetelődésre késztetheti az embert.
A toxikus pozitivitás a kollégák közötti kapcsolatokat is ronthatja. Ha megpróbálunk valakit gyorsan jobb kedvre deríteni, az megszünteti a lehetőséget arra, hogy valóban kapcsolódjunk, meghallgassuk a másikat és megértsük, mi is történik.
Összességében ez a fajta felszínes hozzáállás tönkreteszi a munkahelyi pszichológiai bizalmat és biztonságot. Egy munkahelyen akkor fogjuk magunkat igazán jól érezni, ha önmagunkat tudjuk adni, még akkor is, ha éppen rossz napunk van. Ha viszont folyamatosan kételkedünk magunkban, a környezetünkben, a vezetőnkkel és a kollégáinkkal való interakciókban, akkor várhatóan kevesebbet adunk magunkból a munkába, kevesebb ötlettel, szenvedéllyel és érdeklődéssel veszünk részt a mindennapi munkavégzésben.
Hogyan lehet megelőzni a mérgező pozitivitást a munkahelyen?
A szervezeti kultúra alakításában nagy szerepe van a vezetőknek, így ebben a témában is fontos intézni hozzájuk néhány megszívlelendő tanácsot. Az ő esetükben fontos a példamutatás, azaz, hogy képesek legyenek önmagukat adni és felvállalni a nehézségeket is. Az is hasznos lehet, ha beszámolnak múltbeli kihívásokról és arról, ők ezt hogyan kezelték akkor, vagy éppen a munkavállalókat foglalkoztató kérdésekben is felvállalhatják saját álláspontjukat. Például, mit szoktak akkor tenni, amikor motiválatlanok vagy amikor nehezen koncentrálnak a munkára valamilyen magánéleti történés miatt?
Természetesen a példamutatás nem csak a konkrét saját szituációk, tapasztalatok megosztásában mutatkozhat meg, hanem a munkavállalók negatív érzelmeire való reakciókban is.
Mindemellett fontos az is, hogy egyáltalán észrevegyék, ha valaki nincs jól a csapatban és tudjanak erről beszélgetéseket kezdeményezni. Törekedjenek arra, hogy megértsék az érzelmek és a viselkedés mögött álló okokat (és biztassák erre a csapattagokat is!), ahelyett, hogy egy elcsépelt pozitív mondattal próbálnának ragtapaszt tenni egy nehézségre. Mindig találhatunk ugyanis olyat, akinek épp rosszabb, mint az adott egyénnek, de ez őt kevésbé fogja nyugtatni, cserébe a bizalmat nagyban építhetjük azzal, ha empatizálunk és megpróbáljuk megérteni, miért is nehéz számára az adott helyzet.
