A toxikus pozitivitásról már mindenki hallott, a toxikus reziliencia viszont egy újfajta jelenség, mely a pandémia óta különösen felerősödött. A reziliencia azt jelenti, hogy képesek vagyunk megfelelően alkalmazkodva megküzdeni a stresszel, traumával és egyéb nehézségekkel. Továbbá elengedhetetlen a pszichológiai jóllétünkhöz, különben a legkisebb nehézség is ledöntene minket a lábunkról, ugyanakkor van egy határ, amin túl már a reziliencia is káros lehet.
Mi az a toxikus reziliencia?
A rezilienciáról talán sokaknak az jut eszébe, hogy mindig mindennel meg kell küzdenünk, illetve nem engedhetjük meg magunknak, hogy rosszul érezzük magunkat és sebezhetők legyünk. Ez azonban inkább a toxikus változatára utal. A toxikus reziliencia ugyanis azt a nyomást helyezi a munkavállalókra, hogy folyamatosan hajtaniuk kell, újabb és újabb feladatot elvállalniuk, a nemet mondást pedig egyáltalán nem ismerik, ami kiégéshez és boldogtalanság érzéséhez vezethet.
Mik a tünetei?
Ha úgy érzed, mindenáron el kell viselned a stresszt és a nyomást, vagy esetleg nem mersz hangot adni az aggodalmaidnak, mert félsz attól, hogy nem tartanak elég rátermettnek, akkor valószínűleg toxikus reziliencia állhat a háttérben. Egyéb erre utaló jelek lehetnek a rettegés érzése, a szorongás és a kimerültség, ha munkáról van szó. Továbbá az is árulkodó lehet, ha úgy érzed, cserben hagyod a kollégáidat és a főnöködet, ha nem csinálsz meg mindent határidőre, esetleg ha nem mersz segítséget kérni, mert félsz, hogy így nem tartanak majd csapatjátékosnak.
Mi lehet a megoldás?
Kezdd azzal, hogy kérdéseket teszel fel magadnak, például: valóban megéri ennyire hajtani? Milyen érzések vannak benned a munkával kapcsolatban? A kérdések segítenek azonosítani, hogy tényleg toxikus rezilienciáról van-e szó.
Rengeteg munkáltató arra helyezi a hangsúlyt, hogy a munkavállalói fejlesszék a rezilienciájukat, felkészülve a stresszes helyzetekre, azonban, ha nem változtatnak a munkahelyi környezeten, és nem tesznek olyan intézkedéseket, amelyek például csökkentik a nyomást, nem lépnek fel a bullying ellen vagy nem biztosítják a pszichológiai biztonságot,akkor az ilyen és ehhez hasonló törekvések nem lesznek túl hatékonyak. A munkáltatóknak azt az üzenetet kéne közvetíteniük a kollégák felé, hogy nyugodtan lehet segítséget kérni, akár arról van szó, hogy több időre van szükségük egy projekthez vagy esetleg túlterheltnek érzik magukat. A munkavállalóknak pedig jobban kéne kommunikálniuk a managerek és a vezetők felé, ha rossz napjuk van vagy nehéz élethelyzetben vannak.
Ha valaki valóban toxikus rezilienciát tapasztal magán, kezdésnek érdemes lehet beütemezni egy négyszemközti beszélgetést a szupervizorával, így a munkavállaló megoszthatja, milyen helyzetekben érzi magát túlterheltnek vagy nyomás alatt, hogy még több feladatot vállaljon el. Ideális esetben, ha jó a munkahelyi kultúra, innentől kezdve közösen dolgozhatnak majd a megoldáson.
