hero

Forrás:

Tabák Zoltán
Becsült olvasási idő: 5 perc
Mire emlékeznek a munkavállalók?

A vezetői kommunikáció láthatatlan szerepe a megtartásban – írta Tabák Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza, az EDUC European University Alliance oktatója.

Belegondoltunk már abba, hogy miért van az, hogy egyes dolgokra élénken emlékszünk, másokra viszont alig vagy egyáltalán nem?

Ugyanez a munkahelyünkön is megtörténik. Gondoljunk csak vissza egy korábbi vezetőnkre! Mi jut először eszünkbe? Aligha a heti meetingen elhangzottak vagy az egyes e-mailjeinek tartalma. Inkább néhány pillanat: amikor kiállt mellettünk, támogatott egy nehéz helyzetben, vagy egyetlen megjegyzésével mélyen megbántott bennünket.

A vezetői kommunikációt többnyire az azonnali eredmények alapján értékeljük. Megértette-e a munkatárs az üzenetet? Megoldódott-e a probléma? De van egy másik kérdés: mire fog emlékezni ebből fél év vagy akár öt év múlva?

Gyakran beszélünk a munkavállalói elégedettségről és a vállalati kultúráról. Azt, hogyan éljük meg a munkahelyünket, jelentősen befolyásolhatja a közvetlen vezetőnk. Az pedig, hogy milyen vezetők vagyunk, leginkább a kommunikációnkon keresztül válik láthatóvá a munkatársaink számára.

Ahogy a kovácsnak a kalapács, úgy a vezetőnek a kommunikáció a legfontosabb eszköze.

Az Emlékformáló Vezetés (Memory-Shaping Leadership) azt helyezi a középpontba, hogyan maradnak meg a munkatársak emlékezetében az egyes vezetői interakciók, és ezek az emlékek hogyan formálhatják későbbi viselkedésüket és döntéseiket. Ez akár azt is befolyásolhatja, hogyan gondolkodnak a munkahelyükről vagy szeretnének-e hosszú távon ott maradni. 

Miért maradnak meg bizonyos pillanatok?

Az emlékezetkutatás szerint vannak olyan helyzetek, amelyek nagyobb valószínűséggel maradnak meg hosszú távon. A számunkra érzelmileg jelentős, váratlan vagy személyünket érintő szituációkra gyakran jobban emlékszünk.

1. Érzelmi jelentőség. Egy konfliktus, egy igazságtalannak érzett döntés vagy egy nehéz időszakban kapott támogatás érzelmileg kiemelkedhet a hétköznapokból. Kensinger (2009) több kutatás eredményeit összegző tanulmányában bemutatta, hogyan befolyásolják az érzelmek az emlékezetet. Ebben fontos szerepe van az amigdalának és az emlékek kialakításában részt vevő hippokampusznak. Leegyszerűsítve úgy képzelhetjük el, mintha az amigdala jelezné: ez az esemény érzelmileg jelentős, érdemes megőrizni.

2. Váratlanság. A várakozásainktól eltérő események különösen emlékezetessé válhatnak. Antony és munkatársai (2023) sporteseményekhez kapcsolódó emlékek vizsgálatával mutattak rá a meglepetés jelentőségére. A munkahelyen ilyen lehet egy váratlan támogató gesztus, egy indulatos megszólalás vagy egy megszokott rutint megtörő vezetői megnyilvánulás.

3. Személyes relevancia. Rogers és munkatársai már 1977-ben kimutatták, hogy gyakran jobban emlékszünk arra, ami közvetlenül rólunk szól. Képzeljük el, hogy egy munkatárs mások előtt tartott prezentációjában hibás adat szerepel. A vezető visszajelzését nemcsak a munkájára vonatkozó kritikaként, hanem saját szakmai hozzáértésének megítéléseként is megélheti. Egy ilyen helyzet mély nyomot hagyhat, és éppen ezért fontos, hogy a kritikát elválasszuk a munkatárs személyétől.

A három tényező gyakran összekapcsolódik. Egy váratlan vezetői viselkedés egyszerre lehet érzelmileg jelentős és mélyen személyes. Vezetőként különösen érdemes odafigyelnünk ezekre a pillanatokra. 

Emlékközpontú vezetői megközelítés a gyakorlatban

Egy kutatásban Kim és munkatársai (2016) betegséggel kapcsolatos munkahelyi tapasztalataikról kérdeztek ápolókat. Az egyik résztvevő elmesélte, hogy munka közben rosszul lett, és sürgősségi ellátásra szorult. Amikor magához tért, a felettese azt kérdezte tőle, hogy „Ki fogja ellátni a feladataidat, amíg az ágyban fekszel?” Az ápolót ez annyira megrázta, hogy tizennégy év elteltével sem felejtette el.

Egy másik kutatásban Dong és munkatársai (2024) egy résztvevő történetét rögzítették. Amikor megbetegedett, egy magas beosztású vezető váratlanul felhívta, érdeklődött az állapota felől és gyógyszert küldött neki. A munkavállaló a visszaemlékezéseiben elmondta, hogy mélyen meghatotta a figyelmesség és nem gondolta volna, hogy egy ilyen vezető személyesen érdeklődik a hogyléte felől.

Az egyik vezető a kieső munkaerőt látta, a másik észrevette a segítségre szoruló embert.

Mindkét történet érzelmileg jelentős, személyes helyzetről szól, amelyben a vezető reakciója eltért attól, amire a munkatárs számított. A történetek éppen azt mutatják meg, hogy egy-egy vezetői megnyilvánulás milyen mély nyomot hagyhat.

Felismerni, majd tudatosan cselekedni

Az Emlékformáló Vezetés lényege a felismerés és a tudatos cselekvés. A vezető felismeri azokat a helyzeteket, amelyeknek nagyobb lehet az emlékezeti jelentőségük, majd tudatosan választja meg a kommunikációját és a vezetői eszközeit.

Nem feltétlenül kell különleges pillanatokat teremtenünk. Sokkal inkább észrevenni azokat az eseményeket, amelyek mindennap megtörténnek. A beteg munkatárs vagy a hibás prezentációra adott visszajelzés is ilyen helyzet lehet. Megállhatunk egy pillanatra, és átgondolhatjuk: hogyan reagáljunk?

A cél nem a problémák elhallgatása, a konfliktusok elkerülése vagy az elvárások csökkentése. Hanem az, hogy úgy kezeljük ezeket a helyzeteket, hogy közben a munkatárs méltóságát és a közös megoldás lehetőségét is szem előtt tartjuk.

Hogyan kapcsolódik mindez a megtartáshoz?

Charan Ranganath emlékezetkutató Miért emlékezünk? című könyvében (2026) arra hívja fel a figyelmet, hogy emlékeink nemcsak a mindennapi választásainkat, hanem az életünket meghatározó döntéseinket is befolyásolják, beleértve a karrierünkkel kapcsolatos döntéseket. A munkahelyi tapasztalatainkról őrzött emlékek is gyakran szerepet játszanak abban, hogy maradunk-e egy munkahelyen, vagy a távozás mellett döntünk.

Riester és Keller (2025) 253 német munkavállaló bevonásával végzett kísérletükben kimutatták, hogy egyes munkahelyi helyzetek felidézése erősebb negatív érzelmekkel és magasabb távozási szándékkal járt együtt, mint más munkahelyi élmények felidézése. A felidézett események között vezetői interakciók is szerepeltek. Az eredmények arra utalnak, hogy munkahelyi emlékeink a távozással kapcsolatos szándékainkat is befolyásolhatják.

A munkahelyi stressz kezelését gyakran a munkavállaló oldaláról közelítjük meg: stresszkezelő tréningeket, mindfulnessgyakorlatokat és más megküzdési módszereket javaslunk. Arra azonban kevesebbet gondolunk, hogy nekünk, vezetőknek mire van ráhatásunk, és mit tehetünk másként.

Saját kommunikációnk éppen olyan terület, amelyen képesek vagyunk változtatni.

Ez természetesen nem pótolja a megfelelő bérezést vagy munkafeltételeket. De ha odafigyelünk a fenti három tényezőre, és mielőtt reagálnánk, átgondoljuk, mit és hogyan mondunk, máris sokat tettünk azért, hogy munkatársaink pozitív élményeket szerezzenek, amelyekre később is szívesen emlékeznek vissza.

Ahelyett, hogy azt kérdeznénk magunktól, „Milyen vezető vagyok?”, érdemes feltennünk egy másik kérdést is: „Milyen emlékeket hagyok a munkatársaimban?”

Felhasznált szakirodalom

Kensinger, E. A. (2009). Remembering the details: Effects of emotion. Emotion Review, 1(2), 99–113. https://doi.org/10.1177/1754073908100432

Antony, J. W. és mtsai (2023). Long-term, multi-event surprise correlates with enhanced autobiographical memory. Nature Human Behaviour. https://doi.org/10.1038/s41562-023-01631-8

Rogers, T. B., Kuiper, N. A. és Kirker, W. S. (1977). Self-reference and the encoding of personal information. Journal of Personality and Social Psychology, 35(9), 677–688. https://doi.org/10.1037/0022-3514.35.9.677

Kim, J. és mtsai (2016). Sickness experiences of Korean registered nurses at work: A qualitative study on presenteeism. Asian Nursing Research. https://doi.org/10.1016/j.anr.2015.10.009

Dong, S.-S. és mtsai (2024). Decision fatigue experience of front-line nurses in the context of public health emergency. BMC Nursing. https://doi.org/10.1186/s12912-024-02163-w

Ranganath, C. (2026). Miért emlékezünk? (Borbély Csaba ford.). Európa Könyvkiadó.

Riester, J. és Keller, J. (2025). Recollection of Bullshit Work Episodes (vs. Meaningful or Neutral Ones) Relates to Negative Affect, Deviant Work Behavior and Turnover Intentions. Psychological Reports. https://doi.org/10.1177/00332941251409172