hero
Becsült olvasási idő: 6 perc
Miért is foglalkoznak a HR-esek és a vezetők a motivációval, és miért fontos ez?

A vízió, a képességek és a motiváció hármasa határozza meg egy cég eredményességét, de hiába van meg az irány és a tudás, ha a dolgozók nélkülözik a belső hajtóerőt. Hogyan érhetjük el, hogy az egyéni célok és a céges vízió összehangolódjanak? Miért kulcsfontosságú a vezetők szerepe ebben a folyamatban? Czagler Zsuzsa írásából kiderül, hogyan lehet a motiváció segítségével akár 40 százalékkal is növelni a teljesítményt, és hogyan válik a Motivációs Térkép az energia- és eredményesség kulcsává.

A cikk a szerző saját könyve alapján készült. Ajánló a cikk alján.

Motiváció = energiaforrás

A cég teljesítményt, eredményt akar létrehozni, amihez definiálja a vízióját, az irányt, amivel ezt el szeretné érni. Ehhez megfelelő termelőképességeket, emberi erőforrásokat alkalmaz. De ha a képesség elég, akkor miért találkozunk rendszeresen olyan nagy tudású szakemberekkel, akik ímmel-ámmal dolgoznak, és éppen csak annyit tesznek bele a munkába, hogy ne rúgják ki őket?

Teljesítmény & eredmény háromszög 

Mert náluk nincs meg a meghajtó energiaforrás. Nincs meg a miért? „Miért is raknám bele az én energiámat?” és „miért használnám a képességeimet ezért a célért?” Ennek hiányában ez az erőforrás nem fog működni. A motiváció az az energiaforrás, amire szükség van ahhoz, hogy egy cég elérje a kitűzött eredményt.

Vajon miért gondolom nagyobb fontosságúnak a motivációt a képességeknél és a víziónál?

Mert az ember belső motivációja határozza meg azt, hogy egyáltalán hajlandó-e elköteleződni azért a célért. Miért maradnék ott lelkesen dolgozni a minél több termékeladásért, ha nem tudom elfogadni a cég termékét. Ha a cég víziója nem passzol az én személyes célomhoz és értékrendemhez, akkor nem tudok elköteleződni a szervezet mellett.

Ha cég és az egyén céljai összeegyeztethetők, és megvan az elköteleződés, akkor a belső miértek, belső indítékok arra is hajtják az embert, hogy fejlessze képességeit az egyre jobb cégeredmények elérése érdekében. Egy tipikus példa: ha az van kiírva a cég épületének tetejére, hogy „150 éve gyártjuk ugyanazt a terméket, nagyszerű minőségben”, akkor, ha egy olyan ember megy oda dolgozni, akit a belső motivátorai arra hajtanak, hogy folyamatosan újdonságokat keressen, jobbá tegye, ami eddig volt, akkor szerinted hosszú távra hogyan fog tudni elköteleződni ehhez a céghez, ha a cég deklaráltan azt állítja, hogy 150 éve egyetlen dolog fontos neki: hogy ugyanolyan minőségben gyártsa az adott a terméket? Szerintem sehogy. 

Miért fontos az egyén motivációja a cégnek? 

Mert ha sikerül elkötelezni, sikerül elélni, hogy az illető a képességeit és az energiáit is teljes egészében a vállalat céljainak elérésére fordítsa, akkor két dologtól függ majd, hogy a cég milyen teljesítményt ér el. Egyrészt, hogy 

  • az egyén mire képes, milyen képességei vannak, milyen a tudása, 
  • másrészt, hogy mennyire motivált, mennyi energiát rak a munkájába.

Ha elkötelezett a cég iránt, de mégsem motivált, tehát valami miatt nem tudja felcsiholni magában azt a tüzet, valamilyen körülmény nem teszi lehetővé, hogy ő lelkesen, csillogó szemmel, teljes odaadással bele tudja tenni az összes energiáját ebbe a tevékenységbe, akkor a teljesítménye sem lesz maximális. Tehát ezért 

fontos, hogy a vezető mindig tudja, hogy áll a beosztottja motiváltsági állapota, mert ettől fog függeni az illető teljesítménye azután, hogy elköteleződött. 

Ha nem sikerült elkötelezetté tenni, akkor végeredményben mindegy is, hogy illető motivált-e, mert ha nem érdekli őt a cél, akkor annak érdekében nem fogja használni az összes energiáját.

Kép: Pexels/Burak The Weekender

Ez olyan, mint amikor ott a repülő, tudja, hogy New Yorkba akar menni, ott vannak a képességek, a stewardess, a pilóta, a hardver, a Boeing 767-es, de nincs feltankolva energiaforrással, azaz nem fog elindulni. Ha félig van feltankolva, akkor viszont nem fog elérni a New Yorkig. Nagyon fontos tehát a motivációs érzékenység. Gondolj úgy a motivációra, mint egyfajta energiára: ha az nincs betöltve, nem fogjuk elérni a célt, vagy csak lassan, mert ha csak félig van a Boeing tankja, akkor el tudunk jutni vele Grönlandra, ott tankolunk egyet, veszítünk egy csomó időt, és aztán megyünk tovább.

Ugyanez van az emberek esetében. Hiába van meg a képesség, hiába van meg a vízió, ha az illető nincs motivált állapotban, akkor sajnos időnként fel kell tankolni. Időnként el fog menni betegszabadságra, mert nem bírja tovább, le kell állnia. Vagy időnként el kell mennie szabadságra, hogy feltöltődjön, de mindenképpen tovább fog tartani az egész.

Ha az illető azonosul a cég víziójával, akkor tulajdonképpen két dolog határozza meg az eredményt: hogy milyen képességei vannak, és hogy mennyi energiát, motiváltságot tesz bele a dologba, mint ahogy az ezen az ábrán is látható. 

Miért fontos  a motiváció? 

A jó hír az, hogy a motiváció értésével nagyon gyorsan tudunk akár 40%-ot is növelni ezen egyénileg.

Mi köze a vezetőnek ehhez?

A vezető, a középvezető, illetve bármilyen, szintről csapatokat irányító vezető közvetíti a céges irányt, a cég célját és vízióját az embereknek, és ha ő elkötelezett a cég célja iránt, akkor ugyanazt közvetíti lefelé, ami a cégé, azaz az egyes emberek pedig rajta keresztül tudnak a céghez kapcsolódni. De ha a vezető nem elkötelezett az irány és a vízió iránt, akkor beosztott:

  • vagy a vezetőhöz kapcsolódik, és mellette köteleződik el, mert mondjuk személyesen nagyon kedveli az embert, mert felnéz rá szakmailag, vagy mert egy  hullámhosszon vannak, azonosak a fő motivátoraik. Ez azért veszélyes a cég szempontjából, mert ha az adott vezető elmegy a cégtől, akkor várhatóan a mellette elköteleződött beosztott is vele megy,
  • vagy a vezető miatt megy el a cégtől, mert ő igazából a cég víziójához szeretett volna kapcsolódni, de a vezető akadályozta ebben.

Tehát minden szinten levő minden vezetőnek hihetetlenül fontos szerepe van abban, hogy tud-e kapocs lenni a szervezet víziója és célja, illetve a dolgozó között.

Nagyon fontos tehát érteni, hogy a dolgozó egyéni motivációja kapcsolódik-e a cég víziójához, vagy nem, mert ha ezt nem tudjuk, akkor nagyon hamar elveszíthetjük az embereket. Ha pedig nem tudjuk motiváltan tartani őket, akkor nem lesz energiájuk, és rosszabb lesz a teljesítmény.

Ezért a cégnél nagyon fontos tudni, hogy mi a cél. Tisztában lenni azzal, hogy ez motiválja-e az embereket. Olyan embereket kell felvenni, akik ezt a célt szeretnék elérni, továbbá biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy ők motiváltak maradjanak. A motivációkat monitorozni kell és karbantartani, ugyanúgy, mint egy repülőgépflottánál: figyelni kell, hogy fel vannak-e töltve a tankok, hiszen ha nincsenek, akkor nem fogunk tudni New Yorkba eljutni.

Kép: Unsplash/Wesley Tingey

Különböző embereket más-más dolgok motiválnak arra, hogy teljesítményt hozzanak létre, és ezt az egyénenként elkészített Motivációs Térkép mutatja meg ugyanúgy, mint az autónkon a műszerfal. A cégnek „csak” annyi a feladata, hogy mint minden autójáról, minden munkavállalójáról tudja, ki mitől megy, mitől hozza a legnagyobb teljesítmény, azaz mitől motivált, és azzal is tisztában legyen, hogy az energiaszint változhat, ugyanúgy, mint az autóknál, ahol időnként tankolni kell. Ezért figyelje folyamatosan és rendszeresen a „műszerfalat”, vagyis a Motivációs Térképeket a munkavállalókról, amelyeket egymás mellé téve kiderülhet, hogy milyen irányba változtak az egyén motivációi. A cég feladata ezen túl az is, hogy biztosítsa a feltételeket a motiváció fenntartásához a munkában.

A szerző motivációtérképezési szakértő és akkreditáló tréner.

Gondolkodtál már azon, hogyan érheted el, hogy te magad, a családod, vagy akár a csapatod mindig motivált legyen? Mit szólnál, ha végre megérthetnéd a motiváció titkait, és képes lennél tudatosan használni azokat a mindennapokban? Ez a könyv nem csupán elméleteket kínál, hanem gyakorlati útmutatót nyújt mindenkinek, aki szeretné uralni és fejleszteni saját vagy mások belső hajtóerejét.

A ​láthatóvá tett belső tűz (Bookship, Budapest, 2024.)

(További részleteket ide kattintva találsz.)

Kép: Czagler Zsuzsa/LinkedIn