A Sound of Colleagues, az Office Noise Generator és hasonló weboldalak eredetileg csak félig-meddig komoly válaszként indultak el a lezárásokra, csakhogy az érdeklődés irántuk meglepő méreteket öltött. A fenti oldalak készítői a BBC-nek azt nyilatkozták: a sikerüket annak tudják be, hogy az általuk gyártott „irodai” hangok kiszűrik a kellemetlen zajokat, és némileg képesek csökkenteni az otthonról dolgozók fokozódó magányosság-érzetét.
Nyomtató, kávéfőző, pletyka – csakugyan ez hiányzik nekünk?
Az említett oldalakon többek közt az irodai nyomtatók és kávéfőzők hangjait imitáló zajokat hallgathatunk a „munkatársaink” csevegése mellett – és a mesterséges hangok a krízis alatt már milliók érdeklődését keltették fel.
Az egyik oldalt készítő Paul Hewson szerint „A mesterséges irodai héttárzaj nagy előnye az, hogy amikor nagyon kell koncentrálnom, meg tudom tenni.” Nem tudja, hogy maga az irodai háttérzaj segíti a koncentrációt, vagy „az érzés, hogy emberekkel vagyok körülvéve”. Elmondása szerint az eddigiekben már minden fajta irodában dolgozott – a hatalmas open plan office-től kezdve a saját irodáig –, ám most először szembesült azzal, hogy hosszú távon mindenki mástól elszigetelten kell dolgoznia, ami miatt koncentrációs nehézségei támadtak. Ezzel nyilvánvalóan nincs egyedül, az általa létrehozott irodaizajgenerátor-oldal hatalmas népszerűségét elnézve.
Az Office Noise Generator nevű oldalt létrehozó Stéphane Pigeon azt nyilatkozta a BBC-nek: tulajdonképpen csak viccből indította el az oldalát, amikor beütött a pandémia, nem hitte volna, hogy azt bárki is komolyan elkezdi hallgatni. Azonban nem így lett, és április óta immár 200 000-es látogatottságot tudhat magáénak az oldal. A svéd Red Pipe studios által létrehozott Sound of Colleagues ennél is tekintélyesebb látogatottsággal büszkélkedhet: ezt az oldalt több mint egy millióan látogatták meg létrehozása óta. Egy harmadik, berlini székhelyű vállalkozás, az I Miss The Office pedig 1,2 millió látogatót vonzott elindulása óta.
Nem is az otthonunk csendjére vágyunk?
A fentiekhez hasonló zajgenerátorok azon az elven működnek, hogy egy általunk nem szívesen hallott hangot –, vagy éppen nem hallott hangot, mivel a csend is ide tartozik –, egy kellemessel fednek el. És mint kiderült, az emberek jelentős része számára a kellemes hangok közé tartozik az irodai nyomtatók zaja vagy a kávéfőző csörömpölése – hogy a kollégák csiviteléséről ne is beszéljünk. A trükk az, hogy a kellemes zajnak folyamatosan kell hallatszania, mert így az agyunk ki tudja szűrni a tudatunkból. Vagyis a háttérzaj már nem jut el a tudatunkig pár perc elteltével, miközben valami mást csinálunk, például dolgozunk a számítógépünkön; viszont a funkcióját továbbra is betölti, vagyis kiszűri az általunk kellemetlennek ítélt zajokat. A megszokott zajok segítenek visszazökkenni a komfortzónánkba – persze ez csak akkor igaz, ha eredetileg is szerettünk az irodában dolgozni, és az irodai zajok a komfortzónánk részét képezték.
Csökkenti a magányt
A mesterséges irodai zajok további nagy előnye lehet, hogy csökkentik az otthonról dolgozók magányosságérzetét, ami egy idő után óhatatlanul hatalmába kerít – persze főleg akkor, ha egyedül vagyunk, és nem mondjuk a teljes család életét kell menedzselnünk munka közben, ami már megint egy másik problémakör. Emberekként általában véve kényelmesebben érezzük magunkat társaságban, mint egyedül, és ez még akkor is igaz, ha nem veszünk aktívan részt a társalgásban, éppen csak érzékeljük, hogy emberek csoportja vesz körül minket. A mesterséges zajok becsapják az agyunkat, és elhitetik velünk, hogy fizikailag is egy légtérben vagyunk másokkal, miközben valójában az otthonunk magányában üldögélünk a számítógépünk előtt.
Paul Hewson a fentieken túl még egy előnyt említ: a mesterséges irodai zajok abban is segítenek, hogy elhatároljuk a munkát a magánéletünktől, ami home office esetén különösen problémás lehet. Amint bekapcsoljuk a zajokat, úgy érezhetjük, „megérkeztünk” az irodába – és amint a munkanap végén lekapcsoljuk őket, „hazaérkezhetünk”.
Borítókép: Proxyclick Visitor Management System, Unsplash

