Számos munkavállaló otthon is eléri a céges e-mail fiókját, gyakran értesítést is kapnak arról, ha beérkezett egy munkához kapcsolódó e-mail. Hol van a határ? Hogyan építhetünk be egészséges határokat a vállalati kultúrába, miközben a munka is el lesz végezve?
Pontosítsuk az elvárásokat!
A kiégés fizikai és pszichés következményeire számos írás figyelmeztet minket. Ám a bornout nem csak a túlórák és a projektek hazavitelének terméke. Egy 2018-as tanulmány megállapította, hogy amennyiben az alkalmazottaknak rajta kell tartaniuk a szemüket a céges emaileken a munkaidőn kívül is, akkor több szorongást élnek meg. Ez pedig kihat az egészségi állapotukra és a kapcsolataikra is. Még ha nem is kell konkrét munkát végezni, ez a „bekapcsolt mód” is árthat, nyomást helyezhet ránk.
Az egyik megoldás az lehet, hogy a munkáltatók csökkentik a munkaidő utáni kommunikációval kapcsolatos elvárásaikat, de legalábbis tisztázzák velük, hogy mely esetekben kell reagálniuk, és mely esetekben nem. Bár a legtöbb cégnél már talán bevett szokás, de betegség vagy nyaralás, szabadság alatt beállíthatunk automatikus e-mailt arról, hogy meddig nem vagyunk elérhetők, és kit kereshet a levélíró, amíg mi távol vagyunk.
Ne dicsérjük a rossz mintát!
Főnökként bármennyire imponáló lehet, hogy egy alkalmazott lelkesedéséből adódóan folyamatosan elérhető a kommunikációs csatornákon, lehetőleg ne ez legyen a példaértékű a szervezet többi dolgozója számára. Hiszen példaképp a késő esti munkavégzés gyakran nem megfelelő minőségű, ráadásul a pihenés hiánya is rontja a produktivitást és káros hatással van az egészségünkre.
Ha nem vagyunk e-mail közelben, valóban kapcsoljunk offline módba!
Amennyiben olyan projektek vannak, amelyek megkívánják a túlórázást vagy a hétvégi munkavégzést, érdemes előre tisztázni, hogy mikor vagyunk elérhetőek, így nem kell a teljes hétvégét végigszorongani amiatt, hogy készenlétben kell lennünk. Amikor pedig nem vagyunk elérhetőek, gondoskodjunk arról, hogy újratöltsük energiaraktárainkat és valóban offline módba kapcsoljunk!