Amikor a HR-es szakember először találkozik az álláskeresővel, számtalan tényezőt figyelhet meg az illetővel kapcsolatban: milyen a testtartása, mennyire lépked gyorsan, milyen a távolságtartása, magabiztos-e a kézfogása, tud-e szemkontaktust tartani, milyenek a gesztusai, mosolyog-e, illetve a hanglejtésből és a hangtónusból is sokat leszűrhet.
Fojtogató helyzetek
A magyar nyelvben a „gerinces embernek”, vagyis egyenes hátúnak nevezett típus megbízható, őszinte. A járás gyorsaságából-lassúságából lehet a munkatempóra, a dinamikára következtetni, egy jó kézfogás pedig fél siker. A jó kézfogás nem túl erős, nem roppantja össze a másik fél kezét, de határozott. Az „ideális” álláskeresői kéz ápolt, tiszta.
Az sem mindegy, hogyan ülünk az interjú alatt. A védekezés, a bezárkózás érzését adhatja a keresztbe font kar vagy a keresztezett lábak látványa is. Az sem tesz túl jó benyomást, ha az álláskereső eldobja magát a székben, és szétterpesztett lábakkal hátradőlve ül. Így jellemzően a férfi jelölteknél fordul elő gyakran: ez a póz kihathat későbbi munkamoráljukra, ahol szintén túl lazák, hanyagok lesznek.
A gesztikuláció is sokat elárulhat a potenciális jövőbeli munkatársról. Aki sokat babrál az asztalon direkt ott felejtett tollal, gemkapoccsal, az izgul. Míg a nyílt kéztartás és a mérsékelt, de a beszédet jól követő és hangsúlyozó gesztikuláció, az asztalon tartott, és nem az asztal alatt rejtegetett kéz hitelessé teszi a teljes képet a jelöltről. A szakmai életútban homályos foltokat vagy elhallgatott tényeket firtató kérdések esetén a nyak vakargatása, az ingnyak húzogatása – „fojtogató helyzet” – ugyanolyan árulkodó lehet, mint az addig meggyőzően fenntartott szemkontaktus hirtelen megszakítása vagy a válaszadáskor a kéz szájhoz emelése.
Relatív benyomások
A jó szakember azonban tudja, hogy az egyes jelek önmagukban nem mondanak semmit. Az összes körülményt, az összes jelet és az elmondottakat együtt figyelembe véve szabad csak véleményt alkotni. Egy jel nem jel, hiszen egyetlen, hibásan önmagában értékelt mimika, viselkedés vagy gesztus teljesen más színben tüntethet fel egy pályakezdő jelöltet, mint például egy 15 éves tapasztalattal rendelkező profit. Másképp egy nőt vagy egy férfit, s mindezek mellett a munkakör elvárásai is sokat nyomnak latba.
A pályakezdők – interjúzási tapasztalat hiányában – sokkal többet izgulnak, elpirosodnak, zavarba jönnek, néha még az első válaszok is alig-alig csúsznak ki a szájukon. De ez nem azt jelenti, hogy egy pályakezdő munkakörben, ahol betanulással telnek az első hónapjai, ne végezhetné tökéletesen a munkáját.
Igaz ez alapvetően minden jelre: a fülét piszkálgató jelöltről kiderülhet, hogy két hete volt egy nagyobb anyajegyműtéte a füle mögött. Vagy egy a lábait lazán keresztező női jelölt sem biztos, hogy zárkózott, hiszen a női medencecsont a férfi medencétől eltérő felépítése miatt a nőknek ez egy teljesen normális és kényelmes ülési mód.
Tükör előtti gyakorlatok
Álláskeresőként minden ilyen tényezőre egyszerre figyelni szinte lehetetlen, de nem is kell. Megoszlanak a vélemények arról, hogy lehet-e a testbeszédet tudatosan befolyásolni, de a tapasztalatok szerint a negatívan értékelhető jelzések jó része idegességből, stresszből fakad, tehát az alapos felkészülés aranyat ér.
A lehetséges kellemetlen, firtató kérdésekre a válaszokat be kell gyakorolni, többször hangosan elmondani, míg nyugodtan, magabiztosan elő nem tudjuk adni a saját verziónkat, legyen az korábbi sikertelen munka, elviselhetetlen főnök, munkáltatói felmondás vagy két-három gyermek odahaza, akikről eddig nem ejtettünk szót.
És még egy tipp: ha tudjuk, mit hibázunk, tudjuk, hol kell javítani. A tükör elé bárki odaállhat, és az előzőleg végiggondolt kérdéseket és válaszokat el lehet hangosan mondani. Nem egyszer, sokszor. Addig, míg a vérünké nem válik, míg természetesen, gördülékenyen nem jön.
A cikk a dolgozomami.hu oldalon jelent meg.
