hero
Az igazán motiváló embereknek nincsenek rossz napjaik?
A Covid–19-pandémia kezdete óta számos kutatás igazolta, hogy vészesen apad az emberek motiváltsága. A vezetők 60 százaléka jó úton halad a kiégés felé, és ugyanez igaz a munkavállalók 50 százalékára. Ez a riadóhelyzet hívta életre a 2. Magyar Motivational Maps Konferenciát,  amelyen olyan témák kerültek terítékre, mint a gyerekkor hatása a felnőttkori motivációra, a vezetői motiváció szerepe a csapat motiválásában vagy a stratégiai célok motiváló kommunikációja.

A konferencia főszervezője, Czagler Zsuzsa motivációtérképezési szakértő és tréner egy egyszerű és nagyon találó képben fogalmazta meg a motiváció lényegét. Az embereknek általában három olyan jelentős motivátoruk van, amelyekből az energiát nyerik, és amelyek miatt képesek motiváltak maradni. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha lenne egy vödrünk, amelybe a top 3 motivátorunkból, akár egy-egy csapon keresztül, folyik a motiváció. Ha túlcsordul a vödrünk, akkor mások is motiválódnak – ez különösen nagy jelentőséggel bír, ha történetesen vezetők vagyunk. A többi motivátor az adott ember számára demotivátor (higiénia faktor): azaz innen nem az energiát nyeri, viszont ha nem elégedett velük, akkor energiát veszít. A vödrünk oldalán és alján a demotivátorainkkal való elégedetlenségeink helyezkednek el, mintegy lyukakként: minél nagyobb az elégedetlenség, annál nagyobb a lyuk, és rosszabb esetben akár a vödrünk egész alja hiányozhat miattuk. Már csak emiatt is lényeges, hogy megtaláljuk, pontosan mi az, ami motiválni tud, illetve demotiválhat minket, mert ennek tudatában könnyebben fogjuk elkerülni, hogy léket kapjon a vödrünk, és pontosabban fogjuk tudni azt is, hogyan tölthessük tele.

Te vért adsz, vagy vért szívsz?

James Sale, a motivációtérképezés atyja is megszólalt a konferencián. Elmondta, hogy kétféle ember van: a boosterek és a drainerek (vagy magyarosabban: „véradók” és „vérszívók”), és míg az előbbiek feltöltenek, addig az utóbbiak lelomboznak minket. Előbbiek a magasan motivált emberek, akiknél annyira tele van a „vödör”, hogy át is tudnak adni a környezetüknek a motivációjukból. Épp ezért a sikerünk kulcsa az, hogy boosterekkel vegyük körül magunkat. Ez az emberek 80%-ánál jelenleg nem érvényesül, ugyanis ennyien vannak, akik drainerekkel veszik körül magukat, és épp ezért nem tudnak jelentős eredményeket elérni. Ha nem is lehet minden drainert kizárni az életünkből, de legalább legyünk tudatában, hogy ki booster és ki drainer a családunkban, a munkahelyünkön és a barátaink közt – fogalmazta meg James. Vezetőként különösen fontos, hogy előbb mi magunk töltődjünk fel motivációval, mert csak így tudunk adni belőle a csapatunknak. „A vezetés maga legalább 50 százalékban motiváció” – mondta.

Tudnunk kell, hogy ha épp csak el van végezve a munka, az még nem nevezhető motivációnak, az ezt ugyanis legalább két-háromszoros mértékben meghaladja – mutatott rá James Sale, aki azt is elmondta: az igazán motiváló emberek úgy élnek, hogy nem hagyják, hogy rossz napjaik legyenek, vagyis a rosszul induló napokból is igyekeznek végül a legjobbat kihozni. Szó esett a hamis motivációról is, ami könnyen leleplezhető. Az időmenedzsmentproblémák a legjobb indikátorok arra, hogy valami nem stimmel a motiváció terén, de az irodában például az egyre gyakoribb cigiszünetek, míg home office-ban a hallgatás, a kikapcsolt kamera és a semmilyen módon nem reagálás a leginkább sokatmondó jelek. Fontos az is, hogy a vezető ismerje a csapatot, és saját magának is építsen ki egy eszköztárat azoknak a motivátoroknak a fenntartására, amelyek a csapatának fontosak.

Mit tegyek, ha én vezetőként motivált vagyok, de a csapatom nem az?

Nagyon ritkán látni olyan csapatot, ahol nem az a helyzet, hogy a vezető sokkal motiváltabb, sokkal jobban érzi magát, mint a csapattagok. Épp ezért fontos megvizsgálni, hogy mi a vezető felelőssége a csapat motivációjában, és mi a teendő a motivációk ütközése esetén. A home office-ban eleve nehezebb észrevenni a demotiváltságot, ráadásul ilyenkor a magánéleti nehézségek is közrejátszhatnak abban, hogy mennyire tudnak a munkavállalók motiváltak maradni a munkavégzés terén. Ami a célok kommunikációját illeti, érdemes a küldetésszintű célokat közelebb hozni és kicsit emberibbé tenni a munkatársak számára, hogy értsék minden szavát, és tudjanak hozzá kapcsolódni. Jó ötlet lehet például egy storybookra felépíteni a küldetést.

Vezetőként érdemes minden napunkat azzal kezdenünk, hogy találjunk értelmet az adott napnak, majd ezt az értelmet osszuk meg a kollégáinkkal is. Dolgozzunk magunkon, és mutassunk nekik példát, ők pedig meg fogják hálálni az erőfeszítéseinket. Mindig magunkkal kezdjük tehát a munkát vezetőként – foglalható össze a konferencia egyik általános tanulságaként.

Gyerekcipőben járunk azzal kapcsolatban, hogyan tudnánk felszítani a gyerekeink motivációját

A tavalyi év nyilvánvalóvá tette, hogy a munka és a magánélet motiváció szempontjából is összekapcsolódik, hiszen sokan demotiváltságot éltek meg a munkájuk terén azok közül is, akiknek a munkakörük semmit nem változott. Ilyenkor a magánélet motivációs vödrét is érdemes megvizsgálni a munkáé mellett, mivel könnyen lehet, hogy ezen a téren „ereszt” a vödrünk. Fontos tanulság, hogy az embereknek életük mindkét területén oda kell figyelni a motiváltságunkra, és a vezetőknek is tudatosítaniuk kell magukban, hogy a két terület kölcsönösen kihatással van egymásra. Sok esetben a gyerekkorunkból hozott hiedelmeink is kihatással vannak a munkahelyi motivációnkra; de érdemes már a gyerekeink motivációit is megvizsgálni, mivel ezek feltérképezése által sokat segíthetünk nekik abban, hogy megtalálják az útjukat, és meglegyen a magabiztosságuk, önbizalmuk, hatékonyságuk, ami kell ahhoz, hogy kiálljanak a számukra fontos dolgokért. A gyerekek és szüleik közti motivációütközések éppúgy félrevihetnek és problémákat okozhatnak, mint ha munkahelyi közegben a vezető és a csapattagok motivációi közt tapasztalunk ütközést.

Legvégül pedig nekünk, felnőtteknek, szülőkként is tisztában kell lennünk a motivációinkkal, mivel ennek a tudatosságnak a hatása a gyerekeinken is meglátszik majd. Ha megismerjük, hogy őket mi motiválja pontosan, azzal kiküszöbölhetjük, hogy rájuk kényszerítsük a saját akaratunkat vagy a saját motivációnkat, és helyette támogatólag tudunk majd jelen lenni az életükben. Szülőként olykor érdemes azt is megkérdezni magunktól: szívesen lennénk-e most a saját gyerekünk? Amennyiben a válasz nem, úgy a saját hozzáállásunkon dolgozzunk még, esetleg vegyünk vissza a fokozott elvárásainkból, vagy vegyük észre, ha a saját álmainkat akarjuk beteljesíteni rajtuk. Felnőttkorban ott van a lenyomat, amit szülőkként hagyunk a gyerekeinken. A motivációt tehát mindenfajta közegben érdemes vizsgálni.