hero
hrpwr.hu |

Forrás:

Forbes

Rovat:

Wellbeing
Becsült olvasási idő: 2 perc
A munka-magánélet szétválasztása helyett a jövő az integrációra törekvés?

A Severance (Különválás) című sorozat felveti a kérdést: miért tekintjük még mindig a munkát és a magánéletet két ellentétes pólusnak? A történetben egy biotechnológiai vállalat dolgozói egy olyan beavatkozáson esnek át, amely után nem emlékeznek a munkahelyükön töltött időre otthon, és fordítva: a magánéletükre sem emlékeznek munka közben. Ez a disztópikus vízió pedig éles tükröt tart a mai társadalom elé. 

Korábban a vallási közösségek, iskolák, szomszédok erős kapcsolódást adtak az embereknek, így a munka és a magánélet könnyebben elkülönülhetett egymástól. Ma azonban sokan elszakadtak ezektől a közösségektől, és a munkahely vált a kapcsolódás és értelmes élet fő színterévé, sőt, az identitásnak is egyre meghatározóbb szeletévé vált.

A jövő azonban úgy tűnik, nem a munka és a magánélet szigorú szétválasztásáról szól, hanem az integrációról: azaz hogyan lehetünk ugyanazok az emberek otthon és a munkahelyen is, és hogyan teljesedhetünk ki a leginkább? Ennek a szemléletnek a lényege, hogy teljes személyiségünkkel, integráltan tudjuk részt venni a munkánkban és a magánéletünkben is.

Miért jó ez a cégeknek is?

Azok a szervezetek, amelyek támogatják a munkavállalók önazonosságát és lehetővé teszik, hogy a magánélet és a munka egymást gazdagítsák, magasabb elköteleződést, jobb megtartást és több innovációt tapasztalnak. Egy bizalommal teli, nyitott légkörben az emberek szívesebben osztják meg ötleteiket, visszajelzéseiket, ami pedig növeli a kreativitást és teljesítményt.

A valódi integrációhoz azonban több dologra is szükség van. Íme néhány alapelv:

1. Különválasztás helyett integráció

A munka és a magánélet nem egymást kizáró életterületek. Érdemes felismerni, hol érintkeznek és hogyan gazdagíthatják egymást. Lehetőség szerint teret kell adni a személyes érdeklődésnek a munkahelyen is. Erre jó példa a Google híres ’80/20 szabálya’, ami lehetővé teszi, hogy a dolgozók idejük 20%-át saját ötleteik megvalósítására fordítsák.

2. Merevség helyett rugalmasság 

A klasszikus 9-től 5-ig tartó munkarend ideje lejárt. Az életünkkel járó feladatok és szükségletek – pl. szülőség, mentális jóllét – rugalmasabb munkaszervezést igényelnek. Ahol van lehetőség időben, térben és munkamódszerben is rugalmasan dolgozni, ott az emberek könnyebben kihozzák magukból a legtöbbet.

3. Máshogy hangolódunk rá a munkára

A COVID óta elmosódtak a határok otthon és munka között, sok ember mindennapjaiból eltűntek a reggeli rituálék és az irodába vezető ingázás. Már nem külsőségek segítenek ráhangolódni a munkára. Most otthonról, kényelmesen kapcsolódunk be, azaz egész másképp ’érkezünk meg’ a munkába. Új, tudatos rituálékat kell kialakítanunk, amelyek segítenek a munkára való ráhangolódásban és a pihenésre való áttérésben.

Nem biztos, hogy érdemes visszaállítani a COVID-előtti időszakot

Miközben egyes cégek még mindig próbálják újraépíteni a munka és magánélet közti falakat, a jövőorientált szervezetek inkább lehetőségként tekintenek erre az új korszakra.

A Severance disztópikus világával ellentétben a jövő munkahelye arra hív minket, hogy a teljes énünket hozzuk be a munkába.

A jövőre nézve a kérdés tehát nem az, hogyan lehet a munka és az élet mint egymással versengő prioritások között egyensúlyt teremteni, hanem az, hogyan lehet olyan munkahelyeket és karriereket kialakítani, ahol meg tudjuk élni emberi mivoltunk teljességét. 

Forrás: Forbes

(Kiemelt képünk illusztráció, forrás: Adobe Stock)