A BambooHR amerikai HR szolgáltató közelmúltbeli kutatásából kiderül, hogy a 2025-ben felmondott munkavállalók közel fele hiába szerette a munkáját, egyszerűen nem tudta elviselni a főnökét – számolt be róla a HRmorning szakportál. Tény, hogy bizonyos viselkedésformák és rossz szokások az őrületbe kergethetik a munkavállalókat.
„Minden HR-vezető tudja, hogy a kiváló vezetők döntő szerepet játszanak a munkavállalók megtartásában és tapasztalataikban. De a korlátozott idő és a csökkenő költségvetések miatt a karrierfejlesztés gyorsan háttérbe szorul” – mondja Wende Smith, a BambooHR HR-műveletekért felelős vezetője. „A kulcs az, hogy olyan könnyű, megismételhető képzési lehetőségekre koncentráljunk, amelyek nem terhelik túl a menetrendet, például rövid visszajelzési workshopok, kollégák közötti coaching körök vagy menedzseri útmutatók.”
Ez lehet megoldás, de először érdemes megismerni azokat a káros viselkedésformákat, amelyek a leginkább bosszantják az alkalmazottakat.
1. Az arrogáns
A magabiztosság fontos, de amint ez átcsap arroganciába, pont azok a tulajdonságok vesznek el, amivel egy vezető sikeresen támogathatja a beosztottjait. A dolgozók akkor lesznek a leghatékonyabbak, ha tisztelettel kezelik őket és úgy érzik, hogy a főnökük szem előtt tartja az egyéni fejlődésüket is.
Hogyan változtass: Igazi magabiztosságot jó döntésekkel és a csapatod támogatásával tudsz mutatni. Ismerd el a dolgozók eredményeit, sikereit, lásd be, ha hibázol és fogadd el az építő kritikát.
2. A kivételező
Ez a típus az egyik legnépszerűtlenebb, hiszen senki sem dolgozik szívesen olyan közegben, ahol a „stréberek” extra elismerést, dicséretet és jutalmakat kapnak. Ez ráadásul nem csak a főnök és a beosztottak között eredményez feszültséget, hanem a csapat tagjai között is.
Hogyan változtass: Ha úgy érzed, nem tudsz elfogulatlan lenni, vonj be egy HR-es kollégát, aki objektívan látja a csapatot és tanácsot tud adni előléptetéssel, lefokozással, vagy kiosztandó feladatokkal kapcsolatban.
3. A kontrollmániás
Egyes vezetők egyszerűen semmit sem tudnak elengedni, még a legapróbb részfeladatokat sem. Ha nem ők végzik el vagy irányítják a munkát, ezer kérdést tesznek fel, mikromenedzselnek, amivel nagyon hamar kivívják a beosztottak neheztelését.
Hogyan változtass: Bízz meg a munkatársaidban, és fogadd el azt is, hogy a hibákból tanulnak a legtöbbet. Ha pedig komolyabb probléma adódik, beszéld meg velük, hogy min és hogyan kell változtatni a jövőben.
4. A keménykezű
Egyes vezetők még mindig azt vallják, hogy ha keményen bánnak a beosztottakkal, az jobb eredményre vezet, mint a „kesztyűs kéz”. Azonban az eltelt évek, és főleg a munkaerőpiacon végbement generációváltás miatt gyakran épp az ellenkezőjét érik el ezzel. Ráadásul ha ez a fajta vezetés a zaklatás határát súrolja, és ellenséges munkakörnyezetet teremt, az sokkal komolyabb problémákhoz is vezet.
Hogyan változtass: Mutass példát kedvességből, de legalábbis találj egy arany középutat a terror és az erőtlenség között.
5. A bizalmaskodó
Senki sem akar olyan főnöknek dolgozni, aki túl sok személyes információt oszt meg vele. Fontos, hogy meglegyen a jó munkakapcsolat, de a legtöbb alkalmazott nem akar hallani a főnöke hétvégi kalandjairól, vagy családi kríziséről.
Hogyan változtass: A beszélgetéseket tartsd szakmai keretek között, megfűszerezve egy kevés személyes inputtal. Beszéld meg a munkatársaiddal, hogy kinél hol a tűréshatár, és ennek megfelelően alakítsd a kapcsolatot.
6. A „nem szólok, amíg nincs baj”
Az egyik legkárosabb hozzáállás, ha a vezető nem ad sem pozitív, sem negatív visszajelzést. Így az értékes munkavállalóknál nincs, ami fenntartsa az elkötelezettséget és motivációt. Még rosszabb, ha még azzal is szembesülnek, hogy a főnök a gyengén teljesítő alkalmazottaknak sem szól a problémákról, mert úgy gondolja, ha figyelmen kívül hagyja őket, majd maguktól észbe kapnak.
Hogyan változtass: Kommunikálj az alkalmazottakkal a teljesítményükről, függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. Mindenkinek tudnia kell, hol áll és hogyan tud fejlődni vagy előrelépni.
A fenti lista egyébként bővíthető többek között a hangulatemberrel, a következetlennel, illetve azzal a típussal, aki a jól teljesítő munkavállalókat hajtja, míg a gyengébben muzsikáló alkalmazottakról leemeli a felelősség egy részét, mondván, hogy úgysem tudja megcsinálni, adjuk annak, aki viszont igen. Ismerjük a mondást: azt a lovat ütik, amelyik húz.
(Képek: Unsplash, Pexels)
