Vezetőként tudni kell jól választani, egy csapatot megfelelően összerakni és koordinálni. A munkatársakat külön-külön és csapatként is folyamatosan motiválni. Ugyanakkor azt is látom, hogy hiába minden vezetői erőfeszítés, ha a munkatársak nem gondolják úgy, hogy a jó munkahelyi légkör nem kis részben rajtuk is múlik.
Nem azt mondom, hogy ha egy lehúzó, áskálódó csapatban dolgozol, megspékelve netán egy hülye főnökkel, akkor a végsőkig ki kell tartanod. Szó nincs erről. Egy romboló munkahelyről igenis fel kell állni, és mielőbb a Neked való állást megtalálni. De ha alapvetően nincs gond a céggel, megbecsül a főnököd, nem húznak le a kollégáid, csak egyszerűen – vagy az életkorod, vagy más ok folytán – kicsit nehezebben találod meg velük a közös hangot, akkor érdemes ezt az 5 pontot végiggondolnod.
1) Ismerd magad!
Van, akinek önismereti könyvek, személyiségfejlesztő tréningek segítenek, van, akinek szüksége van coachingra, de ahhoz, hogy jól ki tudj jönni másokkal, ismerned kell mindenek előtt saját magad!
Hogyan dolgozol? Mik a gyengeségeid? Mi az, amitől szárnyalsz, és mik azok, amik lehúznak Téged? Mik azok az ún. “gumimacik”, amikre rigolyás vagy?
Nem fogsz tudni tolerálni másokat addig, amíg a saját hibáiddal, erősségeiddel és tűrőképességeddel tisztában nem vagy.
Azt mondják, egy jó párkapcsolatban is mindenkinek lehet 5-10 “gumimacija”: a párod középen nyomja a fogkrémet, rendszeresen az íróasztalon hagyja a kávés csészét, nap végén dobja csak ki a szemetet. Te viszont szereted fagyásig tekerni a légkondit, nem bírod elviselni, ha munka közben szól a zene, és mindenhol ropogtatnivalókat hagysz magad után.
Ha szeretnél jó viszonyt kialakítani másokkal, kezdd a saját korlátaid és hibáid felismerésével! Így meg fogod érteni, hogy Te sem vagy 100%-ig tökéletes.
2) Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!
Tudom, ez rettenetes közhely, de vannak azok a bizonyos munkahelyi gesztusok, amelyek igenis fontosak.
Megkérdezni a másiktól reggelente, hogy “Hogy vagy”? Kérni és megköszönni a segítségét. Észrevenni, és elismerni a másik sikerét. Életkortól, beosztástól függetlenül meghallgatni a véleményét – ezek mind-mind fontos apróságok, és igazából nem kerülnek semmibe.
Nem szabad azt elfelejteni, hogy a munkahely is olyan közeg, ahol elsősorban érzelmi alapon működünk. Pozitívan hatnak ránk és szívesen együttműködünk azokkal az emberekkel, akik úgy beszélnek velünk és olyan dolgokat mondanak, amitől értékesnek és fontosnak érezzük magunkat.
Nem kell mindenkinek oszlopos haverságban lenni mindenkivel, de ha Te tiszteletet és kedvességet adsz, előbb-utóbb a másiktól is ugyanazt kapsz.
3) Tedd fel magadnak a kérdést: Mi lenne, ha mindenki olyan lenne a munkahelyen, mint Te?
Unalmas lenne? Hatékonyabb? Esetleg szétesne minden, mert Te inkább a részletek embere vagy? Nem lenne nevetés, vagy épp ellenkezőleg, nem lenne munka, viszont mindenki jól szórakozna? :)
Ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket, azt fogod tapasztalni, hogy érdemes energiát tenni a jó munkahelyi kapcsolatok kialakításába és megbecsülni még a nehezebben kezelhető kollégákat is.
Veled ellentétes habitusú munkatársak ugyanis mindenhol lesznek. Aki azt gondolja, hogy attól lesz jobb, ha 100%-ban kizárja maga körül az ilyen embereket, az igazából tévedésben van. Egy csapat sokszor attól is jó, hogy minél színesebb. Hiába menekülsz tehát egy másik munkahelyre, számodra nehezen tolerálható kolléga valószínűleg ott is akad. Inkább koncentrálj az ellentéteitek jó oldalára, és nézd meg, milyen szakmai vagy személyiségfejlődésbeli előnyeid származnak belőle!
4) Törekedj a munka és a magánélet egyensúlyára!
Sokszor kiderül, hogy az emberek valójában azért nem érzik jól magukat egy munkahelyen, mert nincs meg az egyensúly az életükben.
Ha folyamatosan azt érzed, hogy a munkáddal le vagy maradva, nincs privát időd, a személyes kapcsolataid nagy része tulajdonképpen már csak munkakapcsolat, akkor előbb-utóbb a legkedvesebb kollégáid is az agyadra fognak menni.
Nézd meg azt, hogy mennyire vált szokásoddá az, hogy minden héten/minden hónapban/minden nap bizonyos mennyiségű minimum időt elkülönítesz azokra az emberekre, ill. a családtagjaidra, akik fontosak számodra!
Napi minimum 30 perc beszélgetés a pároddal, heti három közös vacsora, havi egy közös családi program, havi egy külön program a barátokkal, évente két közös családi utazás, stb. Fontosak ezek a minimumok, különben elvesznek az életedből a keretek és a munka-magánélet egyensúlya.
5) Ne vedd magadra!
Végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb tipp, amit az évek alatt én is saját bőrömön megtapasztaltam: ne vedd személyes támadásnak, ha minden igyekezeted ellenére sem jössz ki valakivel a munkahelyen egykönnyen.
Nem mindenki fog egyformán szeretni, sőt lesz, aki nem úgy fogja értékelni a munkádat sem. De ezeket a “támadásokat” ne úgy vedd, hogy a személyed ellen szólnak!
Fogadd el, hogy vannak kiváló szakemberek, akik azonban sokszor saját maguktól is szenvednek, és az emberi viszonyaik általában súrlódásokkal terheltek. Ha elfogadod, hogy van ilyen is, és valószínűleg egy ilyen embernek az összes többi kapcsolata is kicsit terheltebb, rá fogsz jönni, hogy nem a személyedet éri ilyenkor támadás, hanem az illetőnek saját magával van gondja.
Súrlódásoktól mentes, jó munkahelyi légkört kívánok! :)
A cikk eredetileg a Gerilla Önéletrajz oldalán jelent meg.
