Milyen személyiség vagyok? Ezt a kérdést bizonyára már sokan feltették maguknak egy-egy élethelyzetben. A válasz általában egyénenként eltérő: mint mindenki más, mint egyesek, netán, mint senki más. De nem mindig olyanok vagyunk legbelül, mint amilyennek kívülről olykor látszunk. Brian R. Little hamar el tudná dönteni, melyik csoportba tartozunk.
Tények és az OCEAN
Elöljáróban érdemes megjegyeznünk néhány tényt.
Természetünk alapvetően hármas jellegű. Először is idegrendszerünk által biológiailag megalapozott. A biogén szférára épül a szociogén, mely szociális életünk kulturális és társadalmi tényezőihez köthető. A harmadik réteg, ami egyedivé tesz bennünket, ezt Little idiogenetikus természetnek nevezi.
A jellemvonás-pszichológia öt személyiség dimenziót különít el. Az OCEAN betűszóból megkapjuk a kategóriákat, melyek az egyének közötti általánosan elfogadott személyiség-különbségek mentén alakultak ki.:
- „O”, mint open, akiket az élményekre való nyitottság, a zárkózottakkal szembeni kíváncsiság jellemez.
- „C”, mint conscientiousness: ők az élet dolgai terén lelkiismeretesebbek felelőtlenebb társaiknál.
- „E”, azaz extrovertált, aki kifelé forduló, nem úgy, mint az introvertált.
- „A”, mint agreeableness, ami annyit tesz, hogy szívélyesebb a barátságtalanoknál. Végül,
- „N”, mint neurotic, akik szorongó személyiségek a kiegyensúlyozottakkal ellentétben.
Intro vs. extro. Jobb, ha nem találkoznak?
S hogy mekkora szerepet kapnak ezek a dimenziók az életünkben? Bizony, elég nagyot. A nyitottság vagy a lelkiismeretesség akár életünk sikerességének kulcsa is lehet. A különbség a két tulajdonság között, hogy, míg a nyitott emberek merészséggel, olykor különcséggel érik el céljukat, addig a lelkiismeretesek a határidők betartásával, kitartással és a feladatuk iránt érzett szenvedéllyel.
A szívélyesek és az extrovertáltak pedig könnyedén alakítanak ki jó munkakapcsolatokat maguk körül, ami szintén egyfajta sikerhez vezethet.
Az extrovertáltakra jellemző még, hogy folyamatosan impulzusokra van szükségük. Akkor érzik igazán jól magukat, ha hozzájutnak „napi élményadagjukhoz”. Ezért szeretik a hangos bulikat, társadalmi eseményeket, ők a legaktívabb szerelmi életet élők, és a legnagyobb kávéfogyasztók is.
Ezzel szemben az introvertáltak visszahúzódnak egy csendesebb helyre, ahol kevesebb benyomás éri őket, a kávé kifejezetten rossz hatással van rájuk, és a nemi életük sem annyira színes.
Az extrovertált személy kommunikációja szintén eltér introvertált társáétól. Az extrovertáltak szeretnek a középpontban lenni, nagy közönség előtt beszélni, közelről kommunikálni, mindezt sűrű szemkontaktusokkal tarkítani. Kerek perec kinyilvánítják a gondolataikat. Gyakran becenevüken szólítják beszélgető partnerüket: Károlyból nagyon hamar Karesz, Karcsi, végül Karcsikám lesz.
Az introvertáltak mindvégig maradnak a Károlynál, és ki nem mondanák előtte, hogy mekkora balféknek gondolják. Lehet, hogy köntörfalazva, kertelve, bonyolult körmondatokkal céloznak rá, de szemtől szembe kizárt, hogy tudtára adnák.
Egy extrovertált és egy introvertált közös munkája rossz irányt is vehet az eltérő kommunikáció miatt, mivel sokszor elbeszélnének egymás mellett.
Engedd szabadjára a jellemvonásokat!
Ezek alapján mindenki el tudja dönteni magáról, hogy melyik csoportba tartozik. De azért mégiscsak többek vagyunk néhány általánosított, tipizált jellemvonásnál. Olyanok vagyunk, mint mások, de sok dologban mégis különbözünk. És itt kap jelentőséget az egyedi jelleg, az a bizonyos harmadik réteg, ami idioszinkratikussá tesz minket.
Mitől vagyunk különbözőek? Személyes vállalásaink, szabad jellemvonásaink tesznek minket azzá. Gondoljunk csak azokra a szituációkra, amikor jellemünktől teljesen eltérően cselekszünk. Lehet, hogy alapjában introvertált személyiségek vagyunk, de egy adott élethelyzetben extrovertált módon viselkedünk. Például, az egyik családtagod beteg. Alapjában kedves természetű vagy, de már annyira felbosszant, hogy nem tudnak a kórházban kézzelfogható magyarázatot mondani a kialakult állapotra, hogy teljesen kikelsz magadból. Haragosan cselekszel azért, hogy valamit elérj a családtagod érdekében.
Ezek a szabad jellemvonások az igazán fontosak, nem a személyiség kategóriák. Ezek játszanak szerepet életünk fontos vállalásainak megvalósításában.
De vigyáznunk kell, ha alapjellemünktől eltérően cselekszünk. Ez mindig plusz befektetett energiát igényel, amit utána vissza kell töltenünk, hogy újra rendesen működhessünk.
Ennek ellenére, olykor megéri kilépni a skatulyából és teret adni a szabad jellemvonásoknak vállalásaink elérése érdekében. Little professzor az óráin sokszor extrovertált módon, humorral fűszerezi a tananyagot a figyelem serkentése céljából. Ő egy súlyosan introvertált személy, de hitvallása, hogy valamilyen módon át kell adnia az általa megszerzett tudást.
Előadása végén nekünk is felteszi a kérdést:
És te mire tetted fel az életed?
