Egy 2016-os kutatás rávilágított arra, hogy a negyven év feletti munkavállalók számára a háromnapos munkahét a legoptimálisabb, mivel így lehetnek a legproduktívabbak. A legtöbbünk valószínűleg már a saját bőrén tapasztalta, hogy az ideális munka-magánélet egyensúly kb. ennyi munkanap mellett valósulhat meg ténylegesen. De hogyan jutottak a kutatók ehhez a bűvös hármas számhoz?
A Melbourne Institute of Applied Economics and Social Research kutatói közel háromezer-ötszáz nőn és háromezer férfin vettek fel kognitív teszteket, annak érdekében, hogy a munkavégzési szokásaikat feltérképezzék. A teszteken többek között a munkamemóriát, az olvasási képességeket, valamint számterjedelem emlékezetet mérték. Megkérdeztéktovábbá a résztvevőket az életminőségükről, a gazdasági jóllétükről, családi állapotukról valamint a foglalkozásuk kereteiről. A kutatók ezek eredmények ismeretében azt találták, hogy azok a munkavállalók nyújtják a legjobb teljesítményt, akik mindösszesen heti huszonöt órában vannak foglalkoztatva. A végtelennek tűnő munkanapok és az elnyújtott munkaórák jelentősen megnövelik a stressz szintet, valamint könnyen kimerültséghez és kiégéshez vezethetnek. Mindezek pedig jelentősen rontják a kognitív teljesítményt.
„A munka egy kétélű fegyver. Egyfelől stimulálhatja az agyi aktivitást, azonban bizonyos feladatok, illetve az elhúzódó munkaidő következtében kialakuló stressz visszaveti a teljesítményt” – mondta Colin McKenzie gazdasági professzor, a vizsgálatokat vezető kutatók egyike.
Honnan tudhatod, hogy „agyon vagy dolgoztatva”?
Ezekre a jelekre érdemes odafigyelned, ha már azt tapasztalod magadon, hogy gyakrabban látod a munkahelyed, mint a családodat vagy a barátaidat:
- Tudatmódosító szerekre van szükséged, ahhoz, hogy lazíts.
- Hosszú órákig dolgozol, mégsincs kézzelfogható eredménye.
- Keveset alszol és egész nap fáradtnak érzed magad.
- Eluralkodik rajtad a depresszió és a szomorúság érzés.
- Sokat túlórázol.
- A szemeid fáradtak, vörösek, az egész tested sajog.
- A gyerekeiddel, házastársaddal, barátaiddal való kapcsolatod kezd tönkremenni.
Ahogy látható, ezeket a jeleket nem szabad félvállról venni, hiszen a munkán kívül az életünk szinte összes területére rányomják a bélyegüket. Nem véletlen, hogy sok helyen elkezdtek már a négynapos munkahétben gondolkodni, valamint olyan ország is akad, ahol egyenesen a törvény tiltja a munkaórák lejárta utáni e-mail küldözgetést.
Persze a legtöbbünk számára nem marad más, mint a negyvenórás munkahét, olykor túlórázással és sok hajtással, de nem kell hagynunk, hogy ez törvényszerűen kiégéshez és teljesítményvisszaeséshez vezessen. Ha a (kevéske) szabadidőnket olyan személyekkel, illetve tevékenységekkel töltjük, amik valóban feltöltenek, valamennyire semlegesíthetjük a stressz kockázatait.
