Ezeknek a haláleseteknek a közvetett oka a túlzásba vitt munka, közvetlen okai a stressz okozta szívroham, agyvérzés és az öngyilkosság.
A karósi első dokumentált áldozatát 1969-ben jelentették. Egy 29 éves férfi Japán egyik legnagyobb nyomdájának munkatársa stroke-ban veszítette életét. Magát a kifejezést 1978-ban alkották meg, hogy ezzel utaljanak a túlzott munka miatti szívroham és agyvérzés okozta halálesetekre. A kifejezés akkor került be igazán a köztudatba, amikor több magas beosztású vezető veszítette életét, minden előzetes, betegségre utaló jel nélkül.
Csak néhány példa azok közül, milyen munkakörülmények és -feltételek vezettek egy-egy karósiban elhunyt személy halálához:
- Egy nagy snack feldolgozó vállalat dolgozója 110 órát dolgozott hetente, mielőtt szívroham vitte el 34 évesen.
- Egy buszsofőr évi 3000 órát dolgozott, közben egyetlen szabadnapot sem vett ki. 37 éves korában bekövetkezett stroke okozta halálát..
- Egy nyomdai dolgozó még ezt is túlszárnyalta, évi 4320 munkaórával, beleszámítva az éjjeli műszakot, míg el nem vitte a stroke 58 éves korában.
- Egy 22 éves nővér szívrohamban halt meg, az abban a hónapban már ötödik 34 órás szünet nélküli műszak miatt.
De nemcsak a fizikai nyomás, a mentális teher is legalább ugyanolyan káros. Ezért a karósi a stressz okozta öngyilkosság miatt is bekövetkezhet, ennek a jelenségnek a neve karodsziszacu. A stressz, amiből az egyetlen kiutat az öngyilkosság jelenti számos okból fakadhat:
- Az egész éjszakás, késő estig tartó vagy munkával töltött szabadnapok.
- Az abból fakadó frusztráció, hogy az ember nem képes elérni a vállalat által kitűzött célokat.
- Kényszerített felmondás, elbocsátás és megfélemlítés.
- A középvezetői réteg lelki szenvedése a munkásaik elbocsátása miatt.
Hogyan igyekeznek kivédeni a vállalatok?
Az utóbbi évtizedben az ország nagy cégei a munkaórák és főleg a túlórák korlátozásával igyekeznek megelőzni a túl sok munka miatti haláleseteket. Számos cég tesz erőfeszítéseket, hogy jobb egyensúlyt tudjanak teremteni a magánélet és a munka között az alkalmazottaik számára. A Toyota például leszűkíti a túlórát 360 órára egy évben (ami átlagosan 30 órát jelent havonta), és néhány irodában 19 óra után a hangosbemondón keresztül szólítják fel az embereket a hazatérésre.
A Nissan távmunkát ajánl az irodai alkalmazottaknak, ezáltal megkönnyítik a gyerekeikről és idős szüleikről való gondoskodásukat. Több tucat jelentős vállalat pedig kijelentette, hogy nincs túlórás munkanap, és elvárják az embereiktől, hogy fél 6-kor hagyják el az irodát.
A munka miatti halál nem kizárólag japán probléma, Dél-Koreában például gvarosza néven ismerik, Kínában pedig a túlzott munka miatti öngyilkosságra van saját szavuk, kolaoszinak hívják.
Források:
Kanai, Atsuko (2008. március 18.). „"Karoshi (Work to Death)" in Japan”. Journal of Business Ethics 84, 209–216. o.
