hero
Önstabilizációs technikák, melyekkel nehéz időkben is a víz felett maradhatunk
A reziliencia, a stressztűrőképesség, az önstabilitás egymással összefüggő fogalmak. A világban zajló események ráirányítják, és nagyon is próbára teszik ezen képességeinket.  Limpár Imre (tanácsadó szakpszichológus) az ELTE-n tartott előadásában az önstabilizáció három pillérét mutatta be. Ezek a múlt, az erőforrásaink, és a stresszkezelés. Ezeket a fogalmakat kell szem előtt tartani krízishelyzetekben.

A lélek igazsága szubjektív, mindannyian máshogyan éljük meg a stresszt, és más dolgok okoznak nekünk stresszt. (A stressz mindig a test felől jön - Selye János definíciója alapján igénybevételt jelent: „a szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából, alkalmazkodásra kényszeríti".) Van, akinél az váltja ki, hogy lesz e munkája, vagy be tudja-e fizetni a számláit... És van, aki azon stresszel, hogy „meghúzták” a Jaguárját. Nagyon más szituációk. Ami közös bennük, hogy ilyen helyzetekben megemelkedik a szervezetben a kortizol szint (mellékvese által termelt hormon). Nem az objektív igazságot keressük, hanem azt, hogyan lehet ezeken a helyzeteken túllépni. Hogyan tudjuk magunkat nyugalomba hozni, az általunk megélt valóságot hogyan tudjuk kézben tartani.

Mik azok a dolgok, amik stabilizálnak? Ínséges időkben tisztában kell lennünk ezekkel. Ebben mutatnak utat nekünk az „arany négyszög” csúcspontjai, úgymint: 1. érzelmek, 2. kognitív, gondolati ráhatások, 3. fiziológiai, élettani ráhatások és a 4. szokások. Ezek a csúcspontok abban segítenek, hogy megértsük, hogyan vagyunk összerakva, és melyek ezek közülük, amiket a legtöbbször használunk az önstabilizációnk érdekében. Ehhez fontos, hogy ismerjük magunkat, legyünk tisztában a saját működésünkkel, mi az, ami nekünk beválik. Azaz rendelkezzünk önstabilizációs repertoárral. Hogyan tudunk ilyenre szert tenni? Ha tanuljuk magunkat, és kísérletezünk (amellett, ha nagy a baj szakemberhez fordulunk). Ezek lehet, hogy hosszabb időt vesznek igénybe, akár 1-2 évet is, de próbálkozzunk különböző módszerekkel, csináljunk „best of válogatást” magunknak… A következőkben ehhez sorolok technikákat, amiket érdemes kipróbálni, és építkezni belőlük nehéz helyzetekben.

múltunkat, mint erőforrást használni (szemben azzal, hogy hajlamosak vagyunk rágódni a múlton, és sérelmeinket „magolva” cipelni azt) leülni, majd átgondolni, akár le is jegyzetelni mindent, ami eszünkbe jut a régi szép időkről. Ha a jelenben történik velünk valami nagyon jó, azt is örökítsük meg, írjuk le pontosan, hogy mit érzünk, mit gondolunk adott helyzetben... Ezek az élmények „palackpostaként” fognak működni a jövő instabil állapotaiban.

Tisztában kell lennünk a saját „mumusainkkal”, vagyis, hogy mik azok az ingerek, amik kibillentenek minket a pszichés egyensúlyból és destabilizálják az állapotunkat. Kik azok a személyek, akik ilyen hatással vannak ránk? Stresszkezelés szempontjából nem lehet megúszni, hogy a félelmeinkkel szembenézzünk. Mi, vagy ki a MUMUS, ami/aki sakkban tart minket? Személyesítsük meg, öltsön formát, alakot, legyen színe, szaga. Hogyan jellemeznénk? Hogyan győznénk le? Képzeljük el és „vizsgáljuk” meg részletesen.

PP azaz Pozitív Precedens: Ezek valójában a kivételt jelentik. Fel kell tennünk a kérdést: van olyan önstabilizációs kivétel az életünkben, ami traumából született, mégis hozott valami pozitívumot? Nehéz szituációkban megtapasztalt - akár apróbb - sikereket is gyűjtsük össze. Ezek utólag képesek nagy megtartóerővel bírni.

PM azaz Pozitív Mementó: Amikor lelkesek és motiváltak vagyunk, amikor azt érezzük, igen, mindig ezt szeretnénk csinálni… Írjunk emlékeztetőt, üzentet magunknak. Részletesen írjuk le, hogyan látjuk magunkat, a világot, mit csinálunk és miért, milyen érzésekkel tölt el, hogyan gondolkodunk… Újraolvasva, mikor szükségünk van rá, saját kézírásunk utólag nagyon motiválóan hathat ránk.

Tíz legjobb nap: Ha össze kellen állítani életünk eddig megélt napjai közül a TOP10-es listát, mely napokat választanád? Szíved szerint mely napokat élnéd át újra úgy, ahogy megtörtént? (Semmin nem lehetne változtatni.) Azután több szempontból lehet ezeket vizsgálni: mely időkből jönnek ezek a napok? Meddig mentél vissza az időben? Kik a szereplők? Vannak esetleg visszatérő személyek? Mit csinálsz ezeken a napokon? Mitől olyan különleges ez a tíz emlék? Ki, vagy mi az oka? Mit üzennek ezek az emlékek? Érdemes ezekre a kérdésekre a válaszokat leírni, az összefüggéseket megkeresni.

Levél önmagunknak a jövőbe: Ragadjunk tollat és üzenjünk a 10 évvel, vagy 30 évvel későbbi önmagunknak (lehet rövidebb időt, például 5 évet választani, nem ez a lényeg). Mi vár rád ez idő alatt?  Mit kívánnál, mit tanácsolnál az X évvel idősebb énednek?  Ennyi évet előreugorva hogyan tűnnek fel a jelen problémái? Mit írsz a munkádról, szakmádról? Kikről írnál szívesen? Egy ilyen levél hihetetlenül kitágítja a spektrumot, ahogy önmagunkat szemléljük az időben.

Progresszív relaxáció: Bagdy Emőke úgy fogalmazza ezt meg: hiába mondják nekünk feszült helyzetben, hogy nyugodjunk meg, nem fog menni. Egy dolgot tudunk: még tovább feszíteni. Próbáljuk ki! Álljunk kis terpeszben, vegyünk egy mély levegőt, és tartsuk bent azt. Szorítsuk ökölbe a kezünket, karjainkat tegyük szorosan a derekunk mellé L alakban, majd hajlítsuk be és feszítsük meg a bicepszünket. Feszítsük tovább minden izmunkat, hasunkat, fenekünket, combunkat stb. Feszítsük 10-15 másodpercig, majd fújjuk ki a levegőt, és engedjük ki az izmokat. Ezt ismételjük meg kétszer-háromszor. Az izmok nem tudnak mást ezek után, mint ellazulni.

És még nagyon sok más módszer… Érdemes elgondolkodni rajta mik azok az önstabilitást és boldogságot hozó tényezők a saját életünkben, amik átsegítenek bennünket a kritikus időszakokon. Ne feledjük: tanulással, kísérletezéssel, gyakorlással, ha szükséges külső segítséggel, mindenkinek elérhetőek.

További hasonló írásokért látogass el a Legacy Kft. blogjára!