Tekintettel a fentiek káros hatásaira az egyének életében és a munka világában, illetve, mivel a kiégés már a huszadik század közepétől társadalmi szinten jelentkező egyre súlyosabb probléma, számos tudományos kutatás is foglalkozott már a témával.
Mivel a szakirodalom alapvetően úgy határozza meg a kiégést, hogy „az egyén tapasztalata adott munkakörülmények vonatkozásában” (Maslach, Schaufeli, Leiter, 2001), ezért a kutatás egészen a kétezres évek elejéig csak a szituációs faktorokra pl.: a munkahelyi környezetre, munkakörülményekre helyezte a hangsúlyt, ezt követően azonban sor került egyéb tényezők, mint például a kiégésre hajlamosító egyéni jellegzetességek vizsgálatára is.
Maslach, Scahufeli, és Leiter 2001-es „Job burnout” c. cikkükben már meghatároznak külön 1. tipikus munkákat, illetve munkakörülményeket, 2. egyes tipikus hivatásokat 3. tipikus szervezeti jellegzetességeket, valamint 4. egyéni demográfiai jellegzetességeket, tulajdonságokat, és attitűdöket, amelyek a kutatási eredmények szerint kiégéshez vezetnek (Maslach, Schaufeli, Leiter, 2001).
A kiégéssel tehát kapcsolatba hozhatóak egyes tipikus munkakörök, hivatások, munkakörülmények és szervezeti jellegzetességek, amiket tovább árnyalnak a vezetés minőségének, és a vezetők és a munkavállalók egyéni tulajdonságainak a hatásai is, azonban mindezen túlmutató tényezőknek is hatása lehet.
Az eddig feltérképezett tényezők közül vannak olyanok, amelyek hosszas gondolkodás nélkül is könnyen kapcsolatba hozhatóak azzal, hogy az egyén kilátástalannak éli meg a helyzetét.
Ilyen lehet például a túlzott munkateher. Egyértelmű, hogy mind a mennyiségi mind a minőségi túlterhelés hozzájárul a kimerüléshez, mivel mindkettő ki tudja meríteni az ember kapacitásait, ellehetetlenítve a feltöltődést és a munka melletti egészséges magánélet fenntartását.
Ugyanígy könnyen belátható, hogy ha nem egyértelműek a feladatok és a hatáskörök, ha bizonytalanság van abban, hogy az egyén miért kérhető számon és miért nem, vagy nincs megbecsülve a munkája, ez mind ahhoz vezethet, hogy a kiégés szindróma jeleit fogja magán tapasztalni.
De min múlhat az, hogy valaki bizonyos helyen bizonyos munkát végezve egy idő után kiég, míg más ugyanilyen helyzetben nem?
Amellett, hogy már egy ideje ismert a reziliencia, azaz a lelki ellenállóképesség fogalma, ami a változó vagy megterhelő körülmények közötti sikeres alkalmazkodási készségként is értelmezhető, és változó mértékben jellemzi az egyéneket, ritkábban esik szó a munka és a munkakörülmények egyénhez való illeszkedéséről.
Személyes érdeklődésünk, kíváncsiságunk egyéni, és meghatározó abban, hogy milyen területen fejtünk ki szívesen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy jók legyünk valamiben, fejlődjünk.
Ha olyan tevékenységet végzünk, ami iránt lelkesedünk, amiben szívesen mélyedünk el, könnyebben töltünk el hosszabb időt is azzal, hogy szakértővé váljunk, és a felmerülő nehézségeket is könnyebben vesszük.
A téma, amivel foglalkozunk, biztosíthat olyan motivációt, ami segíthet túllendülni a munka vagy a munkakörülmények esetleges negatív aspektusain is.
Személyiségünk, jellemző karaktervonásaink ugyanakkor azt is meg tudják határozni, hogy mi az az életmód, mi az a munkamód, mik azok a munkakörülmények, amelyek passzolnak hozzánk, és amelyek között jól érezzük magunkat. Ha a munkánk olyan készségeket igényel, amikben jók vagyunk, vagy olyan velejárói vannak, amiket élvezünk, olyan örömforrásokat aktiválhatunk munka közben, amelyek védelmet nyújthatnak a nehézségek okozta lelki kifáradás ellen.
Emellett pedig még az is szerepet játszhat abban, hogy milyen munka a legmegfelelőbb a számunkra, hogy milyen életszakaszban, élethelyzetben vagyunk, ami időnként változik, így a végzett munka is jó, ha igazítható a változásokhoz.
Ha viszont a választott munkánk nem felel meg a fentieknek, vagy legrosszabb esetben nem is mi választottuk azt, még a papíron „ideális” munkahely is túlzottan kimerítő, és kiégéshez vezetővé válhat a számunkra.
Már a pályaválasztásnál is érdemes tehát tudatosnak lennünk, és olyan irányba menni, ami belső érdeklődésünknek és személyiségünknek megfelel, majd pedig munkahelyválasztásnál is szemmel tartani a fentieket.
Ha pedig olyan helyzetbe kerülünk, hogy nem érezzük magunkat jól a munkahelyünkön, hasznos lehet akár szakmai segítséggel megtámogatva ránézni arra, hogy az elégedetlenség valódi oka miben keresendő, és mi lenne a hathatós megoldás.
Ugyanis más lehet az irány és a megoldás abban az esetben, ha a vezetővel nem működik jól az együttműködés, vagy, ha csak a munkakörülmények nem illeszkednek az élethelyzethez, mintha az derül ki, hogy a végzett munka bizonyos aspektusai miatt nem passzol az egyénhez.
A cikk eredetileg a Pszichológuskeresőn jelent meg.
