Minden negyedik magyar érzi magát egyensúlyából kibillenve a mindennapokban, minden harmadik honfitársunk pedig arról számolt be, hogy változó, hogy éppen mennyire tud harmonikusan jelen lenni a hétköznapok során. Az 50 év felettiek és a diplomások között jóval gyakoribb, hogy kiegyensúlyozottnak élik meg a mindennapokat, mint ami a fiatalabb vagy az alacsonyabban iskolázott válaszadók körében figyelhető meg.
A mentális jólléttel való foglalkozás a lakosság több, mint kétharmadának fontos, a nők számára (80 százalék) még inkább, mint amiről a férfiak (72 százalék) számoltak be. Kevesebb, mint csupán minden ötödik magyar számolt be arról, hogy nem igazán foglalkozik ezzel a kérdéssel és kevesebb, mint 10 százaléknyi válaszadót hagy teljesen hidegen ez a kérdés.
Még mindig nincs előtérben a lelki egészség a munkahelyeken
A magyarok szerint csak minden negyedik munkáltatónak fontos, hogy foglalkozzon munkavállalóik mentális jóllétével. A diplomások közül valamivel többen (31 százalék) érzékelik úgy, hogy vállalatuk vezetőségének fontos ez a kérdéskör, mint ami az alacsonyabban iskolázottak körében figyelhető meg (24 százalék).
A lakosság kétharmada igényli, hogy munkahelyén támogatást kapjon mentális jóllétének megtartásában, minden második honfitársunk esetében pedig ez már elvárásként merül fel. Ez az eredmény átível a különböző demográfiai csoportok között, tehát elmondható, hogy egy általános, minden embert érintő kérdéskörről van szó.
A többség (43 százalék) stresszkezelésben szeretne fejlődni, de fontos még a bizonytalansággal való megküzdési képesség (31 százalék) és a munka-magánélet egyensúlyának (30 százalék) megtartásában való nagyobb jártasság szerzése is. Utóbbi kifejezetten egy olyan témakör, amelyben a munkavállaló aktív hozzájárulása is nélkülözhetetlen. A fiatalabbak közül többeknek van igényük ilyen jellegű készségeik polírozására, mint ami az idősebbek körében figyelhető meg.
Az igény nő, de válaszok nincsenek
A lakosság több, mint felének (64 százalék) jelenlegi vagy volt munkahelyén, illetve – fiatalabb korcsoportok esetén – iskolájában nincsen olyan program vagy kezdeményezés, amellyel az adott szervezet támogatná dolgozói, tanulói mentális jóllétét. Vállalati pszichológust vagy coach-ot csupán minden huszadik (6 százalék) lakos munkáltatója biztosít, tréningeket és előadásokat pedig kevesebb, mint minden tizedik (9 százalék) intézmény szervez dolgozóinak, tanulóinak. A nők (70 százalék) magasabb arányban számoltak be ilyen jellegű kezdeményezések hiányáról, mint a férfiak (58 százalék), ám nekik a mentális jólléttel való foglalkozás kiemeltebb fontosságú is az életükben, mint a férfiaknál. Végzettségbeli jelentős különbséget nem találtunk, ami arra enged következtetni, hogy a mentális jóllét köré szervezett programok és juttatások hiánya szektorokon átívelő probléma.
Alig akad olyan, aki ne tapasztalta volna már meg a kiégést
Élete során nagyjából tízből hét magyar munkavállaló (67 százalék) tapasztalta már a kiégés jeleit, minden tizedik honfitársunk (11 százalék) pedig bizonytalan azt illetően, hogy tünetei vajon a burnouthoz köthetőek-e. A már rutionosabb, munkavégzés szempontjából a leginkább aktívnak számító 30-49 éves korúak körében a kiégéstől legalább egyszer már szenvedők aránya megközelíti a 80 százalékot (79-77 százalék).
„Trénerként is azt tapasztalom, hogy a kiégés egyre gyakoribb téma: sok munkavállaló bizonytalan például abban, mit érdemes tenni, ha magukon vagy kollégáikon ilyen jeleket észlelnek. Éppen ezért kulcsszerepe van a pszichoedukációnak: fontos, hogy a munkavállalók érthető, gyakorlatias formában kapjanak információt a mentális jóllét megőrzéséről, a megelőzés lehetőségeiről és a segítségkérés útjairól. Azt gondolom, a vezetők szerepe ebben kiemelkedő. Nem az a feladatuk, hogy megoldják mások problémáit, de sokat tehetnek azzal, ha figyelmet fordítanak csapattagjaik mentális jóllétére, és ha kell, időben elirányítják őket oda, ahol megfelelő segítséget kaphatnak” – mondta el Ihász-Novák Dóra, az Impact Works trénere.
*Módszertan: az Opinio Institute Kft. az eredményekhez felhasznált adatokat 2025. május 21-én vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1216 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 év feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb százalékos eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 3,1 százalék, azaz a fent bemutatott százalékos arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. A kutatásban résztvevők 3 százaléka gyakornokként, 51 százaléka beosztottként, 11 százaléka vezetőként dolgozik. 35 százaléknyi válaszadónak nem volt a lekérdezés pillanatában munkahelye.
(Borítókép: Adobe Stock)
