Miért választottad a HR szakmát?
Személyiségtípusomból adódóan tudtam, hogy valami olyan munkát kell találnom magamnak, ami mások segítéséről szól. Igyekeztem úgy szakot választani, hogy valami olyat tanuljak és olyan munkám legyen, ami érdekes számomra, amiben jó is vagyok, és amiből jó megélhetést tudok teremteni magamnak és a családomnak. Szerencsére elég jól sikerült a pályaválasztás, mert élvezem a munkámat!
Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében?
Örömmel mondhatom, hogy én megérkeztem a jelenlegi pozíciómban oda, ahol lenni szerettem volna. Ez egy aranyos történet. Most ott dolgozom HR Business Partnerként, ahol anno HR gyakornok voltam, 1-2 munkahelyre tettem egy kis kitérőt, majd visszatértem oda, ahol elkezdődött a szakmai utam. Hálás vagyok, hogy ilyen fiatalon sikerült egy olyan pozíciót elnyernem, amilyenre vágytam.
Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni?
Kiismertem már magamat annyira, hogy tudom, akkor érzem jól magam, ha pörgés van, sok a feladat, sok a teendő. Akkor érzem magam hasznosnak, ha másoknak segíthetek. Akkor érzem magam jól, ha bizonyíthatom a rátermettségemet, teherbírásomat és ezt valaki észre is veszi!
Most olyan munkám van, ahol kiélhetem ezt, hiszen a vezető társaimmal együtt építünk fel, alakítunk át szervezeteket, közben nemzetközi kapcsolatokat ápolunk, ami izgalmas számomra.
Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?
Habár sokszor nem nagyon mutatom ki, de sokat stresszelek. Ezt kompenzálva, imádom a pszichológiai témájú könyveket, tréningeket, szakmai előadásokat, én vagyok az a csapatban, aki mindig azt lesi, milyen továbbképzésre lehetne jelentkezni.
Ezen kívül leginkább sok sporttal, kirándulással, szabadidős tevékenységekkel próbálom magam balanszban tartani.
Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?
A rugalmas munkaidő híve vagyok, nagyon fontos számomra. Hiszek a hibrid munkarendben.
Vannak húzósabb napok és lazább napok is, ehhez tudjuk igazítani a munkaidőt a rugalmasság által. Illetve vannak napok amikor gyengébben teljesítünk és van, amikor nagyon flow-ban vagyunk, ez teljesen természetes emberi dolog, és jó, hogy ezt is figyelembe lehet venni a munkaidő alakításakor rugalmas felállás esetén.
Szerencsés vagyok, hogy ez eddig az összes munkahelyemen megadatott. Nem is tudnám elképzelni máshogy, szerencsére én már abban a korban szocializálódtam, amiben ez nem is nagyon kérdés már!
Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t?
Ismerkedünk az AI-al, használjuk az AI-t a munkánk során. Egyszerű de időrabló munkákra is jó, annak érdekében hogy levegye a terhet az emberről, de kreatívabb feladatok során is bevonom, hogy inspiráljon, gazdagítsa a gondolkodásomat.
Ez mindenképpen egy olyan topic, ahol van tere a fejlődésnek. Saját magam és a szakma nevében is mondhatom, hogy kiaknázatlan lehetőségeket látok az AI-ban.
Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?
Szeretném, ha nem csak egy fiatal/cuki/csinos lánynak gondolnának a vezetők, hanem a komolyságot, szakmaiságot látnák bennem, a hosszú éveket amiket tanulással töltöttem, a plusz erőfeszítéseket, amiket beleteszek abba, hogy a munkám olyan legyen, amilyen.
Szeretem a nyílt kommunikációt, visszajelzést - akár jó, akár rossz. Aztán majd én eldöntöm, hogy melyik polcra teszem fel a véleményüket.
Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket?
A fiatalok tanuljanak az idősebbektől, de az idősebbek is tanuljanak a fiataloktól! Ennek kölcsönösnek kellene lenni. Sok minden hiányzik az egyikből, ami a másikban megvan, és fordítva.
Ez pedig úgy érhető el, ha tudatosan diverz csapatokat alakítunk ki.
Persze jók az erről szóló szervezett tréningek is, de úgy gondolom, hogy az életközeli, gyakorlati tapasztalás fogja érdemben megváltoztatni a generációk egymásról alkotott (sokszor kritikus) véleményét.
Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól?
Elvárom, hogy együtt dolgozhassak hozzám hasonló, de tőlem különböző emberekkel is. Fiúkkal, lányokkal, férfiakkal, nőkkel. Apákkal, anyákkal, gyermektelenekkel. Elváltakkal, házasokkal. Magyarokkal, külföldiekkel. És így tovább.
Iszonyat igazságtalan és unalmas is lenne, ha nem így lenne.
Erre megint azt tudom mondani, hogy tudatosan úgy kell felépíteni a csapatokat, hogy a lehető legsokszínűbb legyen a kollektíva. Nagyon örülök neki, hogy a nemzetközi jogalkotás abba az irányba tereli a hazai cégeket is, hogy ez a követendő és az elvárt.
Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?
Az, hogy nagy nyomás és hajtás alatt is maradjunk pozitívak és kedvesek egymással. Változásokkal teli, átmeneti időszakokban is őrizzük meg a belső harmóniánkat és bízzunk abban, hogy a végkifejlet szuper lesz. Ünnepeljük meg az apró, pici eredményeket is! Illetve ne vigyük haza a munkahelyi dolgainkat a szeretteinknek, mert van élet a munkahelyen kívül is!
Szélné Jaksa Dalma Szegeden szerezte meg az alapdiplomáját az Állam- és Jogtudományi Karon, majd Budapestre ment a METU HR mesterszakára, ahol Nívó Díj jelöléssel végzett. Dolgozott HR gyakornokként, HR generalistaként, jelenleg HRBP egy német cégnél, sok különleges munkavállaló és nemzetközi üzleti szereplő között.
Kit javasolsz következő interjúalanynak és mit kérdeznél tőle?
Lukács Enikőnek szól a kérdés:
