Uri Alon szenvedélye a biológiai rendszerek tanulmányozása. Az izraeli Weizmann Tudományos Intézetben csapatával olyan alapvető interakciós mintákat keresnek, amelyek a biológiai hálózatokban ismétlődnek. Ez egy olyan terület, melyet áthat az
interdiszciplináris gondolkodásmód, és tele van érdekesebbnél érdekesebb
problémákkal. Alon laboratóriumában a diákok a fizika, a neurobiológia és a számítástechnika eszközeit, valamint az improvizációs színház
koncepcióit használják az interakciók alapelveinek tanulmányozására. A "tükörjáték" nevű színházi gyakorlat segítségével megmutatták, hogy két ember új, összetett mozdulatot hozhat létre kijelölt vezető vagy követő nélkül.
A felhőben…
Többször zátonyra futott PhD projektjei időszakában Alon részt vett egy improvizációs színházi képzésen. Az improvizációs műfaj és a tudomány közötti párhuzamot abban látta, hogy mindkettő forgatókönyve ismeretlen a művelője előtt. De a színházban legalább az első nap figyelmeztették őket a kudarc, a leblokkolás veszélyére. Tehát, fel is tudtak rá készülni. Gyakorolták, hogyan maradjanak kreatívak szorult helyzetekben.
Uri ezeket a gyakorlatokat próbálta átültetni oktatási módszerébe is. Már az első nap figyelmeztette diákjait, hogy lesznek mélypontok a kutatásaik során, amikor elakadnak, és nem látják a kiutat. Azt tanácsolta nekik, hogy ilyenkor maradjanak kreatívak a felhőben, és induljanak el valamerre. Hogy milyen felhőről beszélt? Így nevezte azt a kilátástalan állapotot, amikor a kísérleteik sorra kudarcba fulladnak, mintha már az alapfeltevéseik is csődöt mondani látszanának.
Az elakadás, a kudarc a kutatás velejárója, természetes dolog a létezése, és így is kell hozzáállni.
De ha van valaki, aki támogatásban részesíti a felhőbe jutott kutatót, akkor van esélye rá, hogy új nézőpontot találjon, és meglásson egy addig nem várt választ.
Mert ilyenkor az ismert és az ismeretlen határán állnak, és mód adódik valami teljesen új felfedezésére. De fontos, hogy legyen a felhőben lévő mellett egy támogató személy, aki segítségével ki lehet jutni a felhőből, és akivel az ismeretlenbe együtt el lehet indulni.
„Igen, és…”
Az előadó az improvizációs színészetből kölcsönzött egy másik probléma megoldási metódust is. Ez a felhőben való beszélgetés. Azaz, beszéljük meg problémáinkat egy társunkkal és alkalmazzuk az „Igen, és” módszert. Például: "Itt egy tócsa." "Igen, és… gyertek, ugorjunk bele."
Azaz, fogadjuk el a másik, más nézőpontú, akár ésszerűtlennek tűnő javaslatát, és építkezzünk belőle.
A felhő elfogadásával és az „Igen, és” technikával Alon diákjai kreatívabbá váltak. Egymás ötleteit felhasználva számos új felfedezést tettek a fizika és biológia közös világában.
Tudományos vs. érzelmi kommunikáció avagy „Scoop, scoop”…
Nem sokkal a hallgatókkal elért sikerek után Alont előadni hívták a világ számos pontjára. Itt több tudóstársával is találkozott, akik a felhőben szenvedtek. Nem beszélték meg senkivel a kutatások érzelmi, szubjektív hátterét, így tudományuk nem tudott teljes mértékben kibontakozni. Alon soron következő előadása után beszélt tudóstársainak a tudomány szubjektív és érzelmi hátteréről, valamint arról, hogy erről sem ártana csoportos beszélgetéseket kezdeményezni, nemcsak a tudományos eredményekről. De a hallgatók arcán nem látszott a megértés, így újra felhőben érezte magát. Végül egy kis zene és rögtönzés segítette őt ki. Egy éneket kezdett dúdolni, mely a tudósok legrémisztőbb álmáról szólt. Arról,
hogy felfedezéseiket valaki más publikálja előttük. Ez a félelem a magyarázat arra, hogy nem beszélgetnek egymással. A refrén pedig így hangzott: "Scoop, scoop". A dal meghallgatása után a közönség soraiban ülő kutatók ráébredtek, hogy a körülöttük lévők is hasonló problémákkal küzdenek, mint ők. És ezzel elkezdtek egymással beszélgetni a kutatás szubjektív, érzelmi hátteréről, lerántva a régi tabutémáról a leplet.
Az előadó saját történetéből azt a tanulságot vonta le, hogy minden tudósnak meg kell ismernie a felhő és az „Igen, és” fogalmát, mert ez által a tudomány kreatívabb lesz, és sokkal több váratlan felfedezés lát majd napvilágot.
Üzenet
Nekünk, hétköznapi emberek számára Uri Alon előadásából azt kell megjegyeznünk, hogy az útelágazódások és zsákutcák természetesek mind a szakmai, mind a magánéletünkben. Ilyenkor felhőben vagyunk, és ezt el kell fogadnunk. De a felhők felett mindig kék az ég. Gyorsabban át lehet kelni a felhőrétegen, ha van támogató társunk az út során, aki felajánl egy „Igen, és”-t, és mihamarabb új nézőpontba, más megvilágításba helyezni a problémát. De segíthet a zene, vagy az improvizációs művészet is, amely újfajta látásmódot mutathat nekünk. Ekkor születhetnek a váratlan, kreatív megoldások.
