Este tízkor még dolgoznak
Szöulban már este tíz óra van, de Hyun Jin Lee még nem ért haza. A fiatal IT-szakember épp egy kötelező csapatvacsorán ül, pedig egész nap dolgozott. „Szinte minden nap késő estig dolgozom” – mondta a lapnak a fiatal férfi. Hozzátette:
„A nap végére teljesen lemerülök, mintha kiszívták volna belőlem az összes energiát, hétköznap esténként pedig már semmire sem vagyok képes.”
Reggel fél tízkor kezdi a munkát, és a legtöbb nap este tízig, sőt, néha éjfélig tart. Egy nap alatt nagyjából 200 üzenetet kap. A folyamatos meetingek és közös feladatok miatt az egyéni teendőket csak este tudja elintézni.
„Ha egyik nap túlhajtom magam, másnap igyekszem korábban befejezni a munkát, hogy pihenhessek.” Bár lehetőség van home office-ra, szerinte sokszor mégis kimondatlan elvárás, hogy bemenjenek az irodába. „Otthonról dolgozom, mert annyi a feladat, az ingázás csak időpocsékolás, és teljesen kifacsar.”
A munkaüzenetek kétpercenként megzavarják a napot
A Microsoft 2025-ös munkatrendeket vizsgáló jelentése szerint a „az egésznapos munkanap” ma már nem ritkaság. A dolgozók napja sokszor hajnalban kezdődik és késő estig tart – közben pedig átlagosan 270 értesítés zökkenti ki őket, vagyis majdnem kétpercenként egy.
A Deloitte kutatása pedig azt mutatja, hogy a Z generáció 94 százalékának már fontosabb a munka–magánélet egyensúly, mint a karrierépítés. A hosszú órák helyett a rugalmasabb és fenntarthatóbb munkakultúra vonzza őket.
„Nem is tudjuk visszafizetni a diákhitelt”
Sal New Yorkban él, 24 éves, és bérszakértőként dolgozik. Azt mondja, az ő generációja új akadályokkal néz szembe: egyre több a mentális nehézség, a fizetések stagnálnak, miközben a megélhetési költségek nőnek.
„Óriási diákhitellel végzünk az egyetemen, majd olyan munkába kezdünk, ami teljesen kiéget, ráadásul a fizetésből még a hitelt sem lehet rendesen törleszteni.”
Sokan emiatt gyakran váltanak munkahelyet – vagy a kiégés miatt, vagy mert nem látnak benne hosszú távú lehetőséget. Sal az első munkaéve alatt terápiára kezdett járni, mert a munkaterhelés állandónak tűnt, a szorongás pedig fokozódott. Nála általános szorongásos zavart állapítottak meg.
A túlóra nem menő – inkább a hatékonyság számít
Lee úgy látja, a fiatalabb generáció egyre inkább elutasítja a régi típusú munkakultúrát. „A fiatalok értékelik a szabadidőt, a rugalmas munkakörnyezetet és a pihenést.” Szerinte sokan már úgy vélik, a túl sok túlóra inkább rossz időbeosztásra utal, nem pedig elkötelezettségre. Ezért nem tartják feltétlenül jónak a hosszan elnyúló munkanapokat.
Két teljes állás mellett ilyen az élet
Jane Torontóban él, hetente 70 órát dolgozik két távmunkás állásban. Reggel marketingmenedzserként, este ügyfélszolgálatosként dolgozik. Az a célja, hogy 30 éves korára kiléphessen a vállalati világból. „Az első 9-től 5-ig tartó gyakornoki munkám az egyetemen annyira borzalmas volt, hogy teljesen elidegenített a karriertől és a munkától.”
Egy korábbi marketinges állásában Jane is megtapasztalta a végtelen munkanapok súlyát, ami depresszióba sodorta. A cégnél elvárták, hogy a munkavállalók még karácsonykor is elérhetők legyenek. „Folyamatosan szorongtam, és emiatt az alvásom is teljesen felborult.”
A kiégés után jönnek a határok
Jane azóta több alkalommal is kiégett, de ma már éles határokat szab. Megmondja a csapatának, mikor terhelhető, nem dolgozik munkaidőn kívül, és a szeretteire fordítja az idejét. „Rájöttem, hogy a kiégést csak úgy lehet megszüntetni, ha az ember otthagyja azt a céget, ahol a környezet stresszt okoz. Mert ha folyamatosan feszültségben vagy, mentálisan képtelenség megvédeni magad.
„Én azért dolgozom, hogy élhessek – nem pedig fordítva.”
(Borítókép: Pexels/Lisa from Pexels)
