Egy élő példa

Pár hónapja tartottam egy tréninget egy multinacionális cég 20 fős csapatának, a tagok fele német, fele más nemzetiségű volt. 9-kor kezdtünk. Kilenc óra nulla-nullakor kilenc német és egy magyar ült a teremben a képzés helyszínén, tehát a németek 90%-a pontos volt, a többiek 90%-a nem. Globalizáció ide, globalizáció oda, a híres német pontosság még mindig tetten érhető. Negyed tízre azért összejött a teljes létszám, és aktívan, sikeresen telt a nap.

Előny és hátrány

Már-már elcsépelt állítás, hogy minél vegyesebb egy csapat, annál biztosabb lesz a siker – ha jól tudnak a tagok együttműködni. Vezetői karrierem alatt erős megélésem volt, hogy ez igaz nemi, kulturális, személyiségbeli és kor szerinti különbségekre is.

Már a 90-es években, pályakezdőként több külföldi főnököm is volt (angol, amerikai, török, kanadai, indiai stb.) A 2010-es évektől pedig megadatott az a szerencse, hogy a csapataimban is voltak angol, amerikai, görög, indiai, német, holland, és egyéb nemzetiségű kollégák. 

A mediterránok

A 2010-es évek közepén volt egy nagy volumenű közös projektünk egy mediterrán országgal. A pénzügyi tevékenységük operatív részét hoztuk Magyarországra, hogy beillesszük a globális rendszerbe. Ez szoros együttműködést igényelt. Mire a projektet átvettem, már jelentős késében volt. A csúszás miatt nagy volt a feszültség, amit a magyarok közül sokan az egymás közötti ventilálással oldottak, a déliek pedig úgy, hogy emelt hangon kommunikáltak telefonon. E mellett javaslataik előre mutatóak, gyakorlatiasak voltak, és éleslátásuk is segített abban, hogy felgyorsuljon a projekt. Amikor kisebb késéssel a projekt hibamentesen lezárult, iderepültek és mosolyogva, a vállunkat veregetve köszönték meg a budapesti csapat munkáját és még vacsorázni is elhívtak minket. Dolgoztam máshol is hosszabban mediterrán kollégákkal. Úgy tapasztaltam, hogy könnyed és közvetlen velük a munka.

Az ázsiai együttműködés

Több helyen is intenzíven dolgoztam együtt indiaiakkal, malájokkal, vagy más ázsiai kollégákkal. Régóta érdekelt a régió kultúrája és többször jártam turistaként a térségben, így már sok dolog velük kapcsolatban nem volt teljesen szokatlan. Például, az ázsiaiak sokkal könnyebben mondanak egy kérésre / feladatra igent úgy, hogy nem biztos, hogy a projekt mögött biztosítani tudják a megfelelő emberi erőforrást és egyéb hátteret. Egyszerűen meg kell érteni, hogy a kultúrájukban a „nem” mondása sokkal kellemetlenebb számukra, mint nálunk, és főleg, mint az angolszászoknál. De ezt lehet kezelni! Például úgy, hogy jobban végig gondoljuk, hogy mit reális kérni. Ez plusz figyelmet igényel ugyan, de érdemes időt szánni rá, mert a velük való együttműködésnek számos előnye van. Először is nagyon könnyű közeli kapcsolatot létesíteni az ázsiaiakkal. Egy közeli kapcsolat pedig bizalmat, és így olajozottabb együttműködést eredményez. Másrészt, ha részükről megtörtént egy vezetői jóváhagyás, akkor azt szinte biztosra lehet venni, hogy az egész csapat teljes odaadással fog a végrehajtáson dolgozni. Tehát összegezve: egy kicsit jobban oda kell figyelni, cserébe viszont kapunk egy nagyon kellemes és keményen dolgozó partnert.

És megint a németek

Karrierem alatt két német főnököm is volt. Az egyikkel közel 3 évet dolgoztam együtt, és a legnagyobb szakmai egyetértésben segítettük egymást. Sorra kaptam tőle a remek értékeléseket. Többször voltunk külföldön együtt két-három napos, “ottalvós” konferenciákon, és volt többször, hogy kettesben vacsoráztunk. Mindezek ellenére például a mai napig azt sem tudom, van-e családja, annyira nem engedett közel senkit a magánéletéhez. Remek stratéga volt, hidegfejű, nagyon sok lépéssel előre gondolkodott, párhuzamosan több szcenáriót futtatva. Biztonságban érezte az ember magát a csapattagjaként. Ha racionálisan alá tudtam támasztani az igényeimet, akkor mindig segített.

Az angolok

Volt egy projektvezetőm, aki hónapokig úgy jött vissza az angolokkal tartott megbeszélésekről, hogy „a britek nagyon elégedettek”. Bevett gyakorlatom volt, hogy negyedévente rátelefonáltam a partnerekre, így az angolokra is, hogy mi újság? Elmondták, hogy hónapok óta nagyon elégedetlenek a projekttel. Ez egy klasszikus példája annak, hogy néha mennyire nehéz őket pontosan érteni magyar szemmel / füllel. Ismerni kell az általuk használt eufemizmusokat, és meg kell tanulni a sorok közé rejtett dicséretek vagy kritikák dekódolását. Viszont, az általam eddig megismert nációk közül tőlük tudtam a legtöbbet tanulni arról, hogyan érdemes játszani vezetőként a „corporate game”-et. Generációk tucatjai óta, az anyatejjel szívták magukba a vállalati együttműködés, kifinomult kommunikáció, hidegfejű vitázás és taktikázás művészetét. És szívesen tanítanak.

Konklúzió

A cikk konklúziója valószínűleg a példák után már triviális. Úgy gondolom, hogy érdemes megismerni és minél jobban megtanulni, megérteni külföldi munkatársaink kultúráját. Így, ha tudatosabban viszonyulunk az esetlegesen számunkra nehezebben kezelhető különbségekhez, nagyot nyerhetünk más területeken. Bármelyik nemzettel dolgoztam együtt, sokat tanultam tőlük.

És ők mit tanulhatnak tőlünk?