Használják-e a bejelentő rendszereket?
Egy éve minden, 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató szervezetnek visszaélésbejelentési (whistleblowing) rendszert kell működtetnie. 250 fő alatt több szervezet közösen működtethet ilyet, míg e fölött önállóan kötelesek erre. Mivel az ilyen rendszereken érkező bejelentéseknek természetüknél fogva és a törvény szerint is jár a diszkréció, a híradásokban érthetően hiába keressük, hogy a kötelezően már legalább egy éve, nagyvállalatoknál régebb óta működő rendszereket egyáltalán használják-e ‒ vezette fel a témát Czinger Erik, a céges kommunikációs hálózatokat működtető Munipolis hazai vezetője.
Bár Magyarországon még messze nem gyűlt össze elegendő tapasztalat, Csehországban, ahol az integrált whistleblowing megoldást már 10 éve használják és fejlesztik, már sokkal több adat áll rendelkezésre. Látszik, hogy a visszaélések jelentésének lehetősége jelentősen támogatja a közösségek működését, bizalmát és a tagok komfortérzetét. A vállalat egyébként nem önálló alkalmazásként fejlesztette ki ezt a modult, hanem az egyik vezető globális szolgáltató, a 60 országban, több mint 3500 szervezetnél működő FaceUp megoldását integrálta.
Fontos tanulság, tette hozzá Czinger Erik, hogy mennyire más az emberek alapvető hozzáállása a kérdéshez például az Unió nyugati-északi, illetve keleti országaiban. Míg előbbi régiókban a bejelentő büszke arra, hogy leleplez egy normasértést, és a környezet is szinte hősként tekint rá, addig itt, aki bármit jelent, az „árulkodik”. Emiatt a visszaélésbejelentő rendszerek Kelet-Európában csak ott működnek igazán jól, ahol a szervezet, a cég vezetése kifejezetten bátorítja és képezi munkatársait a használatukra.
Utóbbi egyébként nemcsak mentálhigiénés okokból hasznos.
A visszaélések nagy eltérésekkel, de átlagosan 5 százalékkal csökkentik a vállalkozások profitját.
Ott, ahol a vezetés érdemben kiáll a rendszer használata mellett, ez a veszteség sokkal kisebb.
Melyek a leggyakoribb esetek?
A leggyakoribb jelentett visszaélések a gazdasági bűncselekmények (sikkasztás, korrupció, csalás, kartell stb.), a környezetvédelmi ügyek (illegális szennyezés és hasonlók), valamint a személyes sérelmek, mint a zaklatás (szexuális vagy bullying), a diszkrimináció és mások. A szexuális zaklatásokról szóló bejelentések például Csehországban 2022-ben az összes bejelentés 1,7 százalékát tették ki, míg 2023-ban ez már 5,1 százalékra nőtt.
Nem a jelenség terjed ilyen ütemben, hanem a látencia csökkent ilyen mértékben, amikor a sértettek tapasztalták, hogy a whistleblowing rendszer alkalmas a helyzetek kezelésére és az áldozatok számára megnyugtató, biztonságos megoldást ad. Ehhez a látványos eredményhez kiemelten fontos, hogy a munkáltatók világos irányelvekkel és eljárásokkal rendelkezzenek a munkahelyi zaklatás megelőzésére és kezelésére. Ez magában foglalja a munkavállalók képzését, a panaszok benyújtására szolgáló egyértelmű kommunikációs csatornákat, valamint a bejelentések alapos és bizalmas kivizsgálására szolgáló, működő mechanizmusokat is.
