A leggyakoribb tévhitek a munka világából
Külföldön biztos, hogy kolbászból van a kerítés? Pályakezdőként csak a hiányszakmákban lehet esélyünk? A  TőzsdeFórum ilyen és ezekhez hasonló gyakori tévhiteket gyűjtött össze a munka világából.

Az életünket már-már olyan természetességgel és terjedelemben töltik ki a tévhitek, akárcsak a levegő a rendelkezésre álló teret. Ekkora mennyiségű elavult gondolat közepette nem csoda, ha már azt sem tudjuk, kinek hihetünk egyes témákkal kapcsolatban. Ez sajnos a munka világát érintő kérdésekkel is így van, nézzük hát a leggyakrabban hangoztatott tévhiteket!

Külföldön kolbászból van a kerítés

A csapból is az folyik, hogy külföldön minden mennyivel jobb. Bizonyos szakmákra ez valóban igaz, ám nem mindenkire érvényes egyaránt ez a feltevés. Nem mindegy ugyanis, hogy kényszermosogatást – vagy bámilyen, szakmai tapasztalatot nem igénylő könnyű vagy akár nehéz fizikai munkát – vállalunk Angliában, vagy egy külföldi szoftverfejlesztő cég vezető pozíciójába kerülünk a szakmai múltunknak és a magabiztos nyelvtudásunknak köszönhetően. Kint ugyanannyira igaz, hogy a nyelvismeret és a szakmai tapasztalat jobban megnyitja a világ kapuit.

Illetve – bár ebbe sokan nem gondolnak bele – lelkileg sem feltétlenül mindenki alkalmas arra, hogy mindent maga mögött hagyva új életet kezdjen valahol máshol, egyedül. Ha mindenképp azt érezzük, hogy el kell mennünk, de tartunk attól, hogy „magányos kivándorlóvá" válnánk, jobb olyan országot választani, ahol van ismerősünk, családtagunk.

Csak kapcsolatokkal megy

Kétségtelen, hogy szerencsésnek mondható az, aki kapcsolatai révén olyan állásajánlatot is meg tud pályázni, amelyet még meg sem hirdettek, vagy aki ki tud alkudni magának egy nagyobb fizetést pont azért, mert a cég egyik dolgozója igazolni tudja a jelölt tapasztalát és képességeit. Azt azonban ne gondoljuk, hogy csak így van esélyünk a jó munkakörülményekre és a tisztességes fizetésre! Egyrészt, a cégek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kizárólag az ajánlásokra hagyatkozva pótolják a kieső munkaerőt, másrészt még egy jó ajánlólevéllel sem feltétlenül borítékolható, hogy a miénk az állás. 

Pályakezdőként csak a hiányszakmákban van esélyünk

Lehet, hogy valamilyen szinten előnnyel indulnak azok a fiatalok, akik egy hiányszakmát választottak, de az előnyöket csak az tudja kihasználni, aki szenvedélyből csinálja a munkáját, nem pedig kényszerből, az „ezzel legalább mindig lesz munkám, csak kibírom tíz-húsz évig a pályán” felkiáltással.

Ha olyan doglot kell nap mint nap csinálnunk, amit ki nem állhatunk, akkor csak szenvedni fogunk. Ilyen helyzetben pedig valószínűleg az sem vigasztal majd minket, hogy biztos helyünk van. Ellenben, ha valamibe szívvel-lélekkel, tanulás- és fejlődésvággyal felvértezve vágunk bele, biztosan nem marad el a siker. Egyébként pedig a jelen állás szerint éveken belül jó pár területtel bővülhet a hiányszakmák listája.

Ha szeretjük a munkánkat, mindig boldogok leszünk

Bármennyire is úgy érezzük, hogy megtaláltuk álmaink munkáját –  amiben kiteljesedhetünk, és még az anyagi biztonságot is meg tudjuk vele teremteni – , azért arra nem számítsunk, hogy innentől nem lesznek nehézségeink, és nem lesznek olyan napok, amikor semmi kedvünk bemenni az irodába. Sajnos még a legjobb munka is lehet nehéz, stresszes és idegőrlő. 

Ezeken kívül ne dőljünk be azoknak se, hogy ha három-négy évente munkahelyet váltunk, azzal megelőzhetjük a kiégést; hogy a szerény fizetési igénnyel növeljük az esélyeinket egy állás elnyerésére; vagy hogy negyvenöt év felett már reménytelen munkát találni.