A munkavállalók körében egyre gyakrabban fordul elő szorongás, kiégés-szindróma és depresszió. Ezek az egészségügyi problémák az összes betegszabadság több mint 20%-át teszik ki az Európai Unió tagországaiban, így Magyarországon is.
A BKIK nemzetközi partnerségével megvalósuló Interreg CE BURNOUT PREVENT projekt célja hatékonyabb kiégésmegelőzési megoldásokat nyújtani vállalkozások számára, a vállalkozói készségek, valamint egyéni kompetenciák innovatív fejlesztésével. A programok a kiégés három fő aspektusára fókuszálnak: a vállalati környezetre, a digitális stresszre, valamint az egyének szabadidő eltöltésére, regenerálódására. A BURNOUT PREVENT projekt új és már bevált megoldásai között szerepel egyéni és vállalati önértékelő eszköz, megelőző képzés, digitális méregtelenítő program, valamint a mentálisegészség javítását célzó szakpolitikai ajánlások, melyek kidolgozásán a projekt másik magyar partnerszervezete, az NNGYK szakemberei dolgoznak.
A munkavállalók kiégése, általában több okra vezethető vissza, például a túlzott munkaterhelésre, a nem megfelelő szervezeti működésre, az elégtelen vezetői kultúrára, vagy a munka és magánélet egyensúlyának felborulására, valamint egyre inkább a megnövekedett digitális stresszre is. A több mint két éve futó BURNOUT PREVENT nemzetközi projekt hét közép-európai ország 12 partner szervezetének együttműködésével egyszerre vizsgálja kis- és középvállalkozások munkavállalóinál hogyan lehet a kiégést szervezeti és egyéni szinten megelőzni.
Ez azért is igazán fontos, mert a HR-nek, vagy vállaltvezetésnek igazán nagy szerepe lehet abban, hogy a munkahelyen a kiégésmegelőzés fókuszba kerülhessen még mielőtt látható következményei lennének, mint például a munkavállalói elköteleződés csökkenése, a romló együttműködés, a feszültség megnövekedése, vagy az a fajta fluktuáció, mikor már az értékes munkatársak távoznak.
A legfontosabb szervezeti kihívások: munkaterhelés, kommunikáció és autonómia.
A vállalati környezetre fókuszáló munkahelyi jóllét növelését célzó pilot programban hét ország 22 vállalkozása vett részt, Magyarországon három KKV egy-egy csapatja. A program során a munkavállalók egyéni kiégési veszélyeztetettségén túl a munkahelyi pszichoszociális kockázatokat is vizsgáltuk – erre külön a munkavállalók és a csoportvezetők szemszögéből is ránézve – a projektben létrehozott vállalati önértékelő kérdőív segítségével. Ez az eszköz kilenc különböző területet vizsgál: Munkaterhelés és stressz, Igazságosság és jutalmazás, Szerepek egyértelműsége, Munkavégzés feletti kontroll (autonómia) hiánya, Kommunikáció és csapatösszetartás, Munka és magánélet egyensúlya, Technostressz, Értékek és célok, Egyenlőség és inklúzió.
A résztvevő vállalkozásoknál leginkább kritikusnak mutatkozó területek a munkaterhelés és stressz, a kommunikáció és csapatkohézió, valamint a szerepek egyértelműsége és a munkavállalói autonómia volt. A pilot egyik tanulsága, hogy a menedzserek és a munkatársak megélésében eltérések lehetnek, hogy mit érzékelnek a legégetőbb munkahelyi problémának. Másik fontos konklúzió, hogy a jólléti programok egyik kulcs eleme maga a párbeszéd megindítása, vagyis az a lehetőség, hogy időszorítás nélkül, kötetlenül – akár facilitált helyzetben is – megfogalmazhassák a munkavállalók és a munkáltatók is, hogy hogyan élik meg mindennapjaikban ugyanazt a szervezetet, illetve mi az, ami problémát, vagy konfliktust okoz mindennapjaikban, vagy éppen, hogy milyen támogatásra volna szükségük.
Fontos eredménye a három hónapon át tartó pilot programnak, hogy a szervezeti változásokhoz, a kiégés megelőzéshez idő kell, ahogy egyébként a kiégés kialakulása is jellemzően egy hosszú folyamat, többek között az egyének rezilienciájától is függően. Nincs egy recept a szervezet megújítására, de vannak könnyen eszközölhető, akár anyagi forrást sem igénylő változtatási, megoldási lehetőségek, melyek tartós szemléletváltozást eredményeznek, ezzel is elősegítve a hosszútávú, fenntartható működésbeli változásokat, a jólléti gyakorlatok szervezeti rutinba való beépülését.
A valódi rekreálódás kulcsa: képernyőidő csökkentés, több mozgás és természet.
A projekt másik fókusza a digitális stressz, illetve ennek csökkentése, mégpedig az egyének szabadidő eltöltésére, regenerálódására koncentrálva. Sajnos a kiégés egyre fiatalabb korban kezd megjelenni, mely visszavezethető az aktív rekreálódás hiányára, és az egyének kiemelkedően magas képernyőidejére, mely már a szabadidőben is elérheti a napi 5-8 órát.
A technostressz csökkentését szolgáló digitális méregtelenítésre létrehozott 12 hetes Digit detox kihívást szintén mind a hét résztvevő ország tesztelte. Az egyéni kihívás célja nem a teljes eszközmentesség e három hónap alatt, hanem célzott „offline” tevékenységgel töltött meghatározott időkeret a mindennapokban – egyéni vállalás szerint. Ezzel együtt is kellő kitartást igényelt a kihívás, ami abból is látszik, hogy bár a hét országból összesen 358-an léptek be a programba, a tizenkét hét elteltével már csak 143 résztvevő eredményei érkeztek be a mérések során.
A kihívás sikerességét, ugyan egyéni kiégési szintet mérő teszt volt hivatott mérni a program elején, és a tizenkét hét elteltével. A projekt célkitűzése az volt, hogy 25 százalékkal csökkenti a résztvevők kiégési szintjét, – a 180 pontos mérési skálán – azonban az eredmények szerint csak 18,72 százalékkal csökkent, ami mindazonáltal még így is statisztikailag szignifikáns attitűdváltozás. A közel 30 magyar résztvevőnél a mért csökkenés 14,41 százalék volt.
A tizenkét hét alatt meghatározott időben, a napi 1 órától, a heti 2x2 órán át, akár a kéthetenkénti 24 órás digitális eszközmentes időtöltést is választhatták a résztvevők. A többség a heti 5x1 órás részleges, vagy teljes eszköz szintű digitális detoxikálást vállalta és tartotta, és ezt az időt leginkább mozgásos, önfejlesztő – ide értve a könyvolvasást – és a természetben töltött tevékenységekkel váltotta ki.
A program tanulsága, hogy a problémafelismerés és tudatosítás után kis lépésekben elindulva lehet leginkább hosszútávú hatást elérni. A digitális detoxikáló kihívás célja a 12 hét alatt a maradandó attitűdváltozás elérése. Ez az egyéneken túl a HR számára is fontos üzenet lehet, hogy a digitális stressz csökkentésére mennyire helyez hangsúlyt. A munkavállalói jólléti intézkedéseket nem radikális szabályok bevezetésével lehet elérni, hanem olyan munkakultúra meghonosításával, amelyben elfogadott a valódi kikapcsolódás, meghatározottak az elérhetőségi elvárások, és támogatottak a fenntartható egyéni szokások.
A résztvevők visszajelzései szerint többen tudatosabban felismerik saját stresszforrásaikat, egészségesebb digitális szokásokat tartanak, jobb prioritáskezelést és tudatosabb határhúzást vezettek be.
A vezetők, a HR és a munkavállalók együttes aktív részvételére van szükség ahhoz, hogy a munkahelyi jóllét kialakításával a munkavállalók elköteleződését és munkavégzésének hatékonyságát növeljük, mely azon túl, hogy segíti a kiégés megelőzését, hozzájárul a fluktuáció csökkenéséhez, a betegszabadságok visszaszorításához, növelve a termelékenységet és a vállalatok működési hatékonyságát. Az erre fordított órák nem elvesztegetett idő, hanem hatékony teljesítménynövelő eszköz a vállalatok számára. A kiégés megelőzése nem csak kipipálandó HR-feladat, hanem a legköltséghatékonyabb lehetőség, mely időben láthatóvá teszi a szervezeti pszichoszociális kockázatokat.
A Burnout Prevent – Munkahelyi kiégésmegelőző projekt eredményeit szakértői beszélgetések kíséretében a Kevesebb stressz, jobb munkahely! Tudatosan a munkahelyi jóllétért tudásmegosztó eseményén mutatjuk be.
