Érzelemmentes, tehát profi (?)

Bár mindig vicces eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne a világ, ha a felnőttek is bármikor magukat földre vetve hisztizhetnének, mindannyian rengeteg energiát teszünk abba, hogy az extrém érzelmeinket elrejtsük, és büszkén kihúzzuk magunkat, amikor ezért professzionálisnak hívnak bennünket. De a bennünk megszülető negatív érzelmeket nem tudjuk folyamatosan magunkkal cipelni. Főleg ebben a sok bizonytalanságot szülő, állandó alkalmazkodást igénylő helyzetben –, ahol a mit csináljak-on több hangsúly van, mint a hogy is vagyok-on – különösen fontos helyet csinálni annak, hogy kipakoljuk az érzelmi hátizsákot, és kevesebb teherrel menjünk tovább.  

A Kapcsolódó nevelés módszerétől kölcsönöztem az eszközt, melyben két felnőtt egyezséget köt, hogy kölcsönösen meghallgatják egymást. A páros meghallgatás nem beszélgetés, hiszen a célja nem az információcsere vagy a kapcsolódás. Ez a formátum abban segít, hogy kifejezzük az érzéseinket, kihangosítsuk a gondolatainkat és megtaláljuk a saját megoldásainkat, a saját, egyedi élethelyzetünkre. 

Ahhoz, hogy a megfelelő bizalom ki tudjon alakulni, fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a másik ember a lehető legjobb szándékkal van jelen és képes a lehető legjobb megoldást találni a problémájára. Ha ez megvan, szánjunk egyenlő időt mindkét félre (mondjuk 30-30 percet).

Ez a te időd most

Meghallgatóként biztosítsuk a partnerünket a teljes diszkrécióról, majd teljes nyitottsággal, minden figyelmünkkel forduljunk felé. Ne szakítsuk félbe kérdésekkel, ne adjunk tanácsot, és ha velünk is történt valami hasonló, azt se itt osszuk meg vele. Tartsuk a szemkontaktust és a saját betolakodó gondolatainkat elhessegetve hallgassuk a beszélő felet. 

A beszélő fél a legjobb belátása szerint használhatja a neki szánt időt arra, hogy kihangosítsa a gondolatait, hogy meghallgassa, hogy hangzik ez, vagy az a megoldás. Nem kell, hogy amit mond, a hallgató számára koherens történetté álljon össze. Lelassíthat, felgyorsíthat, visszatérhet, bármit szabad, ami jól esik.  

Izgalmas megtapasztalni, hogy 30 – az érzelmeink megfigyelésére szánt – perc milyen hatékony abban, hogy jobban értsük magunkat, hogy derűsebben tekintsünk az előttünk álló kihívásokra, rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni új helyzetekhez, és türelmesebbek tudjunk lenni  magunkkal és másokkal. 

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. október-novemberi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.