Ha definíciót kellene írnom a focira, ez volna az:

Az a társasjáték, amelyet 22-en játszanak és több ezren/tízezren néznek. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy valami miatt soha nem az a 22 fő futkos a pályán, aki a legjobban tudja mit is kellene tenni. Ellenben a tízezer fő minden egyes résztvevője egészen pontosan tudja ezt...

Persze itt az elején szeretném leszögezni, hogy nem értek a futballhoz. Egyszerűen kikapcsolódásként nézem. Apró emberkék futkosnak a zöld füvön. A múltkor azonban - míg a szünetben a stúdióban ülő szakértő meglehetősen csípős elemzését hallgattam – arra gondoltam, hogy vajon mi volna, ha a világ minden munkáját, minden állását olyan körülmények között „játszanák" mint a focit.

Balázs reggel azzal a tudattal indulna dolgozni a bankba, hogy néhány ezren követik majd a napi teljesítményét, felsikoltanak, amikor rossz helyre fűzi le a kisvállalkozói hitelszerződést, csóválják a fejüket, amikor egy hívást nem fogad időben és egy újabb elégedetlen ügyfél távozik. Éljeneznek, amikor betalál a kapuba és újabb szolgáltatást értékesít.

Éva úgy vezetné a marketing csapatát, hogy tudná, a háttérben felkiáltanak a szurkolók „neeeeeee azt a pantone színt!", amikor éppen árnyalatot választanak a plakátra. és piros lapra is számíthatna, ha a konkurencia kampányára nem sportszerűen reagál.

Persze ez a poszt nem a focisták ellenében vagy védelmében született. Igazából szinte semmi köze hozzájuk. Csupán az ihletet adták számomra.

Mert arra jutottam, hogy ez a megközelítés fantasztikus lehetőség...Hogy milyen lehetőség? Ha kis időre mi is focistának képzeljük magunkat. És mire jó? A hatékonyságunk növelésére, a feladatkörünk áttekintésére, felülvizsgálatára.

Szóval a focimeccs közben született menedzsment módszertanom a következő:

1. Nézd kívülről!

Minden negyedévben válassz ki két egymást követő napot, amikor „kívülről" nézed magad. Figyelj a „kívülálló" szemével: kritikusan, de objektíven! Jegyzetelj sokat, mindössze egy lapra lesz szükséged. Oszd két oszlopra, és az első oszlopba írd fel a feladatokat, amelyeket végzel a két napban, a második oszlopba kerüljenek a „nézői vélemények" a feladatok mellé.

Figyelj rá, hogy folyamatosan jegyezd a feladatokat és a „véleményeket"! Legalább másfél óránként vedd elő a lapot, ne a nap végén írj le egyben mindent! Csak nyugodtan és őszintén! Írd le bátran, akár így: „Ezt mi a fenéért csinálom? Nem tudom az okát." vagy „Ez mesteri volt, igazán szép." vagy „Itt azt sem tudtam, hol vagyok." vagy „Hol a kapu? Mi itt a cél?". Esetleg „Miért tart ez ilyen soká?" vagy „Na ez igazán gyors volt." vagy „Huh ezt mondjuk nem ártana még gyakorolni..."

2. Elemezz a stúdióban!

Ha elkészült a két nap jegyzete, akkor ülj le és elemezz! Nézd úgy, mintha egy kollégádról volna szó. Mintha nem is Te volnál az érintett. Nézd magad kívülről!

Miért jó mindez? Segít megtalálni a fókuszokat, találsz majd feleslegesen végzett vagy jelentősen leegyszerűsíthető feladatokat. Megleled az erősségeidet és a fejlesztendő pontjaidat.Tudatosan tervezed a jövőd.

Miután Te magadban már összegezted az eredményeket, nyugodtan kérj visszajelzést másoktól is. Oszd meg az elemzésed eredményét egy kollégáddal, a vezetőddel, vagy akár a pároddal.

3. Lendülj akcióba!

Nem! Nem kell rögtön eltávolítanod a szövetségi kapitányt. Fogj ismét egy lapot, tudod, két oszlop... Az egyik tetejére egy plusz, a másikra egy mínusz kerül. Nos, jöhetnek az akciók. Mindkét területre, hiszen az erősségekre építeni fogunk, a gyenge pontokat pedig fejlesztjük.

Például:
„Ezt a feladatot különösen jól és gyorsan végzem. Megyek felajánlom a főnökömnek, hogy szívesen megtanítom a többieknek vagy írok belőle belső tananyagot." vagy „Ez a helyzet nagy nehézséget okozott nekem. Gyakorolni fogom úgy, hogy Béla segítségét kérem, mert ő ebben nagyon ügyes." vagy akár így is: „A végére járok, hogy ezt a feladatot miért csináljuk így, és hogy lehetne egyszerűbben, mert úgy érzem a jelenlegi formájában túl bonyolult."

Ne felejtsd az eredményeidet használni! Legyen szó a teljesítményértékelésedről, az előmeneteledről, a képzési tervedről vagy a csapatod időszakos terveiről. Legyél néha Te saját magad kritikus közönsége! Ez a három egyszerű lépés segít abban, hogy reálisabb szakmai önképed legyen, hogy hatással legyél a saját fejlődésedre.

Legyél Te az a pályán, aki tudja mit kell tenni!
Sok sikert, eredményes játékot kívánok!