A félelem miatt sokan inkább felmondanak.
A VICE közelmúltban publikált cikkében olyan – amerikai – munkavállalók történetét írja le, akik a fenti dilemmával találták szemben magukat. A cikk felidézi egy illinois-i bolti alkalmazott, Fred történetét, aki, miután egy munkatársánál koronavírust állapítottak meg, kénytelen volt bejelenteni a főnökének, hogy nem tud többet bemenni dolgozni, mivel idős, diabéteszes édesapjával él egy háztartásban, akit nem szívesen tenne ki a kockázatoknak. A boltvezető megértően fogadta a döntését, de anyagi segítséget nem ajánlott fel.
A koronavírus-járvány kitörése óta számos vállalat változtatott a fizetett betegszabadság kiadásának feltételein, és lehetőséget adtak a COVID19-tüneteket mutató, valamint a veszélyeztetett csoportokba tartozó munkavállalóiknak arra, hogy otthon maradjanak. Azonban legtöbbjük nem tér ki az olyan esetekre, mint amilyen az amerikai Fredé is: vagyis nem foglalkoznak azokkal, akik egy hozzátartozójukat féltve választanák az otthonmaradást.
Jogos a félelem, mégsincs megoldási javaslat
Mivel a vírust a jelenleg elfogadott álláspont szerint tünetmentesen is lehet terjeszteni, így tökéletesen egészséges emberek joggal tarthatnak attól, hogy hazaviszik azt a munkahelyükről veszélyeztetett családtagjaiknak, szeretteiknek.
Csakhogy az olyan társadalmak, amelyek a fizetett betegszabadság intézményét is éppen csak úgy-ahogy elfogadták, odáig még nem jutottak el, hogy arra gondoljanak: esetleg fizetett betegszabadságot lehetne adni azoknak is, akik a beteg nagymamájukat féltik a megfertőződéstől.
A fenti dilemma veszélyes hazárdjátékra késztet sok munkavállalót, akik olyan területeken dolgoznak, ahol a home office nem merül fel opcióként (tehát például a kereskedelemben vagy az egészségügyben).
Ők vagy azt választják, hogy továbbra is bemennek dolgozni, azt kockáztatván ezzel, hogy esetleg továbbadják a vírust lakótársaiknak, családtagjaiknak vagy barátaiknak; vagy pedig inkább felmondanak, hogy ne kelljen bejárniuk, és nem keresik meg a túléléshez szükséges pénzt – amely döntés pedig vélhetően nemzedékek óta a legnagyobb gazdasági krízist hozza magával.
Megfeledkeztek róluk
Fred úgy gondolja, többen lehetnek ebben a nehéz helyzetben, mint azt az emberek (vagy a vállalatok döntéshozói) gondolnák. Hasonlót állít Elise Gould, a Gazdaságpolitikai Intézet nevű, alacsony és közepes jövedelmű munkavállalókra koncentráló non-profit kutatóintézet vezető közgazdasági elemzője is, aki szerint a cégek egyáltalán nem foglalkoznak a Fredéhez hasonló kényes döntési helyzetbe került munkavállalók problémájával.
"Teljesen megfeledkeztek erről a csoportról" – mondja Gould. "Aki betegszabadságra megy, az elképzelések szerint vagy saját maga beteg, vagy egy beteg hozzátartozójáról gondoskodik." Az fel sem merül, hogy betegszabadságot lehetne adni azoknak is, akik megelőzni szeretnék családtagjaik betegségét.
Újabb kérdés, hogy mit tehet a munkaadó ilyen helyzetben: ez egy olyan kérdés, amellyel a munkaadóknak eddig még soha nem kellett foglalkozniuk. A Target nevű amerikai üzletlánc például – ahol Fred is dolgozik –, ideiglenesen felfüggesztette addigi szabályzatát a munkától való távolmaradásra vonatkozóan, és fizetett betegszabadságot, valamint legfeljebb 14 napos fizetett karanténszabadságot ajánl fel azoknak a dolgozóinak, akiket pozitívra teszteltek koronavírussal, vagy akiknél két hetes otthoni karantént rendeltek el. 65 év feletti alkalmazottaik és várandós munkatársaik 30 napos fizetett szabadságot kapnak, amely idő alatt a teljes fizetésüket kapják – azonban arra vonatkozóan nem állak elő semmilyen tervvel, hogy mi lesz azokkal akik veszélyeztetett rokonaikkal élnek egy háztartásban. "Az ilyen eseteket egyedi elbírálásban részesítik, a dolgozónak a közvetlen felettesével kell megbeszélnie, hogy ideiglenesen más feladatokat kapjon, fizetett családi szabadságot vegyen ki, vagy fizetés nélküli szabadságra menjen" – mondta a Target illetékese.
Sokakat a félelmük arra késztetett, hogy teljesen hagyják ott a munkahelyüket. Így tett például egy, szintén a VICE-nek nyilatkozó New York-i Uber- és Lyft-sofőr is, aki elmondta: egy aprócska lakásban él idős rokonaival, és már csaknem egy hónapja nem dolgozik, mert fél, hogy megfertőzné és ezzel talán meg is ölné őket.
Fizetett szabadság: csak ha te magad vagy beteg, vagy gyanús
Az Uber nemrég bejelentette, hogy létrehoz egy portált a megfogyatkozott forgalmú sofőreinek, ahol más cégek, így például a McDonald's, a FedEx vagy a PepsiCo munkaajánlataira jelentkezhetnek; és emellett arra biztatja őket, hogy az ételkiszállító Uber Eatsnél vállaljanak munkát. A VICE-nek nyilatkozó sofőr számára azonban a fenti lehetőségek egyike sem jelent megoldást, mivel ezek a munkakörök legalább annyira veszélyesek, ha nem veszélyesebbek, mint amelyben az eddigiekben dolgozott. "Lassan elfogy a pénzem" – nyilatkozta a sofőr. "És szó szerint nem létezik egyetlen biztonságos lehetőség sem, amely megoldhatná a problémámat."
A Targethez hasonlóan az Uber sem foglalta bele koronavírus-policyjébe a fentiekhez hasonló eseteket, csak azokat az eseteket, amikor egy sofőr megbetegszik vagy karanténba kell vonulnia. Hasonló anyagi segítség nyújtását ígérte a Lyft is.
Más cégek, mint a DoorDash nevű ételkiszállító cég fizetett szabadságot biztosítanak azoknak a munkavállalóiknak is, akik bizonyíthatóak vírusfertőzött családtagjukkal élnek együtt. Csakhogy a fent leírt esetben ez az intézkedés sem segít.
