Ha nem kezdünk el azonnal rendesen tesztelni, vagy ha éppen túl sokat tesztelünk, netán túlságosan drágán, akkor vagy nem fogunk tudni mindenkit időben időben letesztelni, vagy pedig nem fogunk elég hamar eredményekhez jutni. Ebből kifolyólag a fertőzöttek számos embernek továbbadhatják a fertőzést, még mielőtt időnk lenne izolálni őket.

Ugyanez a helyzet a kontaktkutatással. Ha átlagban három napba telik a megfertőződéstől számítva, mire felkutatjuk egy fertőzött személy kontaktjait, és karanténba tudjuk helyezni vagy izolálni tudjuk őket, akkor nagyon lemaradunk, és a fertőzés ellenőrizhetetlenül terjed tovább.

Pueyo úgy látja, itt három tényező van, ami számít:

• mennyi fertőzöttet ismerünk fel és különítünk el;
• mennyi kontaktot sikerül lekövetnünk és karanténba helyeznünk;
• és milyen gyorsan tudjuk megtenni a fenti két lépést.

Kontroll alatt tarthatjuk a járványt a gazdaság leállítása nélkül is, és ehhez pont elég, ha a fenti intézkedéscsomagot léptetjük életbe, azaz: gyorsan és hatékonyan tesztelünk, izolálunk, kutatjuk fel a kontaktokat, és helyezzük karanténba a (potenciális) fertőzötteket.

Ha a fenti intézkedéseket nem tesszük meg, vagy nem jól kivitelezzük ezeket az intézkedéseket, akkor nehéz lesz kordában tartanunk a járványt, és ebben az esetben kénytelenek leszünk valamiféle csodához folyamodni, a nyájimmunitásban bízni, vagy pedig újabb pöröllyel lesújtani a járványra – vagyis vagy a gazdaságot, vagy pedig számos emberi életet fogunk feláldozni. Márpedig jobb lenne, ha nem kellene ilyen dilemmákkal szembenéznünk sem állami, sem pedig egyéni szinten.

Ezért annyira fontos minden ország számára, hogy sokat teszteljenek, olyan hatékonyan, és annyira gyorsan, amennyire csak lehetséges – javasolja Pueyo. A tesztek száma és a tesztelés sebessége egyformán számít.