Értékelés és víziók
Szinte bizonyos, hogy elsőként a célokkal való haladás jut eszünkbe. Itt azonban ne szorítkozzunk csupán az üzleti célokra, hanem a személyes célokat is vizsgáljuk meg. Miért is vállalkoztunk erre a feladatra, közelebb kerültünk-e személyes céljainkhoz? Akár az üzleti, akár a személyes céljaink kapcsán mi az, ami teljesen vagy részben más teljesült? Minek és kinek, kiknek köszönhető a siker? Milyen személyes képességeinket, erőforrásainkat tudtuk leginkább kamatoztatni? Mi az a képesség, amit még jobban be kell vetnünk vagy fejlesztenünk kell? És természetesen gondoljuk át azt is összefüggéseiben, hogy az esetleges sikertelenségek mögött milyen tényezők, körülmények állnak.
Nem kell, hogy a kisebb kudarcok eltántorítsanak minket, sőt a frusztráció azzal is csökkenthető, ha előre átgondoljuk, milyen akadályokkal szembesülhetünk a jövőben. Ne feledjük, hogy a legnehezebb helyzetekben is rejlik potenciál, és az ilyen helyzetekkel való megküzdésekből lehet a legtöbbet tanulni. Gondoljuk át, mi jellemezte az addigi nehéz szituációkat, mi volt különösen nehéz ezekben, hogyan lettünk úrrá a helyzeten? Mi az, amit egy következő, hasonlóan bonyolult helyzetben tudatosan alkalmazni tudunk?

Személyesebb és mélyebb számvetést jelent a saját vezetői működésünk értékelése és finomhangolása. Hogyan érezzük magunkat új vezetői szerepünkben, „helyünkön” vagyunk-e? Miben egyezik a megélt valóság az előzetes elképzeléseinkkel, terveinkkel?
Az első hetek, hónapok után rutinszerűvé váló működésünkkel párhuzamosan
még a legjobb szándékunk mellett is fennáll annak a veszélye, hogy bizonyos helyzetekben a lehetőségek széleskörű elemzése nélkül a megoldásokat az addig ismert tapasztalatok szintjére redukáljuk, amelyekhez önreflexió nélkül visszanyúlunk.
Ha eddig nem tettük, mindenképpen kérjünk visszajelzést a munkatársaktól, peer-jeinktől és természetesen a felettesünktől is. Gondoljuk át, megfelelünk-e az elvárásoknak, tudunk-e azonosulni a vállalat vezetési kultúrájával, mi magunk hogyan és mivel tudunk hozzájárulni annak jobbításához? Érdemes a kapcsolati hálónk alakulását is átgondolni: sikerült-e a megfelelő emberekkel megfelelő kapcsolatot kialakítani? Hol van még hiányérzetünk, mit tehetünk a jövőben a kapcsolat megerősítéséért?

Nézzünk a jövőbe!
De ne csak vissza, hanem előre is tekintsünk! Jó, ha a vezetői szereppel kapcsolatos elképzelésünk olyan erőteljes, ami inspirál minket, a környezetünket, és kölcsönös megelégedettséghez vezet. Ha a víziókról van szó, az a tapasztalat, hogy sok esetben csak általánosságokat, gyakran hallott közhelyeket fogalmaznak meg a vezetők. Egy izgalmas fantáziagyakorlattal azonban sokkal egyedibbé és jelentőségteljesebbé tehetjük mindezt! Játsszunk el a saját „vezetői lábnyomunk” gondolatával: mit szeretnék, hogyan gondoljanak majd rám a munkatársaim, a felettesem, ha valamikor a jövőben elhagyom ezt a csapatot, területet?
Írjunk le konkrét eredményeket, sikeresen megoldott helyzeteket, akár történeteket, amikről még sokáig emlékezhetnek ránk. Sokkal konkrétabbá, szemléletesebbé és személyesebbé tehetjük a víziót a magunk és a csapatunk számára is.
Végül néhány dolog, amit érdemes megtenni az integrációs időszakot követően: jutalmazzuk meg magunkat valami olyasmivel, ami túlmutat a mindennapi tevékenységeinken, esetleg régóta halogatjuk. A visszatekintésre érdemes a csapattal és a felettessel is időt szánni, visszajelzést adni és kérni. Fontos az is, hogy a legfontosabb tapasztalatainkat, tanulságainkat feljegyezzük magunknak, és tűzzük ki a következő fontosabb mérföldkőhöz kapcsolható értékelés időpontját is. És ne feledjük: még mindig csak néhány hónapja töltjük be az adott pozíciót. Ha elakadunk, bátran kérjünk támogatást, segítséget!
A szerző üzleti coach, tanácsadó, új pozícióba kerülő vezetőket támogató specialista.
(Borítókép: Adobe Stock)


