A fizetett szabadságunk kivétele elengedhetetlen ahhoz, hogy kicsit kiszakadjunk a taposómalomból. A szabadság alatt relaxálhatunk, feltöltődhetünk, és ez jótékony hatással lesz a produktivitásunkra, amikor visszatérünk a munkába.
A US Travel szerint az Egyesült Államokban 1993-ban elkezdtek csökkenni az átlagosan kivett szabadságnapok, évi átlagosan felhasznált 20 napról ez 2014-re a valaha mért legalacsonyabb értékre, átlagosan évi 16,2 kivett szabadnapra süllyedt. Azóta ismét növekedett ez a szám, mára 16,8 nap átlagosan évente.
A minivakáció még árthat is
Európában ennél jobb a helyzet: az Economist cikke szerint az európai munkavállalók jellemzően az augusztusuk nagy részét kiveszik szabadságnak, miközben az amerikaiak még egy hét egybefüggő kivételét is soknak érzik. A Covid–19-pandémia azonban vélhetően itt is rontott a helyzeten. Csakhogy nem egészséges, ha csak rövidebb időkre megyünk szabadságra. Egy egyszerű hosszú hétvégén abszolvált minivakáció jó eséllyel csak növeli a stresszszintünket, tekintve, hogy a vakációnk nagy részét utazással töltjük, és alighogy megérkezünk a vágyott úticélra, gyakorlatilag szinte azonnal indulnunk is kell vissza.
Sokan rettegnek attól, hogy szabadságot kérjenek, és azt feltételezik, hogy az az elvárás irányukban, hogy minél kevesebb szabadságot vegyenek ki – állítja Joseph Grenny, a VitalSmarts alapítója.
A legfontosabb, mondja Grenny, hogy nyíltan beszéljünk a vezetőnkkel, és a beszélgetés során tisztázzuk, pontosan mit is vár el tőlünk ezen a téren. Tisztázzuk, mennyi szabadság jár nekünk, és azt is, hogy elvárják-e, hogy a szabadságunk alatt is megválaszoljuk a munkával kapcsolatos e-maileket.
Tisztázzuk, mik a cég elvárásai
Grenny arra mutat rá, hogy számos alkalmazott azért vesz ki kevesebb szabadságot, mert azt feltételezik, hogy ez a norma, és ennek eredményeként hagyják pocsékba menni a szabadnapjaikat, amelyek járnának nekik.
Különösen fontos lenne erre nagyobb figyelmet fektetni napjainkban, amikor a munka sokunk számára 0–24 órás elfoglaltság lett, mivel az elektronikai eszközök olyannyira behálózzák az életünket, hogy ezek miatt folyamatosan elérhetőek vagyunk, ráadásul a kötelező home office idején a munkanapunk és a szabadidőnk határai is teljesen elmosódtak. Ezért lenne nagyon fontos, hogy amikor szabadságra megyünk, akkor ez igazán szabadság legyen, távol mindezektől a dolgoktól (még akkor is, ha a jelen pandémiás helyzetben nem utazhatunk messzire). Összetett, emberi lények vagyunk, nem pedig robotok, akiknek időnként szükségük van a feltöltődésre, és ezt a munkahelyeink is egyre inkább tekintetbe veszik; sokszor mi magunk vagyok azok a saját előfeltételezéseinkkel, akik gátat szabunk annak, hogy pihenhessünk – figyelmeztet Granny.
Ne higgyük azt, hogy a cégünknek jó lesz, ha sokkal kevesebb szabadságot veszünk ki. Hosszabb távon ez senkinek sem jó. Az a munkahelyi kultúra, amely felőrli az emberek erejét, vagy hagyja, hogy a munkatársak felőröljék a saját erejüket, toxikus kultúra. Határokat fel felállítanunk annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg, és hogy mindenki elmenjen az őt megillető szabadságra. Ehhez az is, kell, hogy az emberek ne a vélt, hanem a valós normákhoz igazodjanak, ezek pedig legyenek világosan kimondva, és ne a munkatársak kizsigerelésére épüljenek – hiszen ennek számos kutatási eredmény alapján valójában nincs is semmiféle pozitív hozadéka hosszabb távon, még a koronavírushoz hasonló elhúzódó krízisek idején sem.
