Bizonyára mindannyiunk fejében megfordult már az a gondolat, hogy bárcsak olykor benyomhatnánk egy gombot az agyunkban, ami elszeparálja a munkahelyi gondolatainkat és gondjainkat a privát életünktől.

Adam Fraser, egy ausztrál teljesítményt kutató tanácsadó - bár nem talált fel egy ilyesmi gombot -, megalkotott egy olyan mentális trükköt, mely segíti a rossz napok munkahelyi közegben hagyását.

A trükk pedig úgy szól, hogy hozzunk létre egy úgynevezett ’harmadik teret’ az agyunkban, amely biztosítja a munkahelyi élünkből az otthoniba való átmenetet.

Ennek a harmadik térnek nem feltétlenül kell egy konkrét fizikai térnek lennie, ez lehet a hazaút, az edzőterem, a bevásárlás vagy bármi más, ami rutinszerűen kapcsolható a munkahely elhagyásához. Ez az idő ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a munka során felgyülemlett érzelmi feszültséget levezessük, hogy a bennünk mozgolódó gondolatokat megízlelhessük, feldolgozhassuk és aztán így könnyebben tegyük őket a megfelelő ’dobozokba’. Ezt követően nagyobb eséllyel tudunk otthon tiszta lappal indítani a szeretteinkkel (vagy akár az önmagunkkal!) való kapcsolódás során. Ha azonban nem adjuk meg magunknak ezt az időt, akkor könnyen lehet, hogy estére már nem csak nekünk lesz rossz napunk, hanem a velünk kapcsolódóknak is.

Tipp távmunkában/hibrid munkakörnyezetben dolgozóknak: Amennyiben otthonról dolgozunk, bár nem a munkahelyről történő hazaút lesz az átmeneti terünk, de például miután lecsuktuk a laptopot, elmehetünk sétálni, hogy megteremtsük ezt a fajta átmenetet mentálisan is a munka és a privát életterünk között.

Fraser ebben a ’harmadik, átmeneti térben’ három lépést javasol:

1.Reflektáljunk a napunkra! Mi ment jól? Mit értem el? Milyen érzések kavarognak bennem? Ezek a kérdések segítenek abban, hogy tudatosítsuk, mi zajlott le bennünk a nap során, hiszen gyakran működünk robotpilóta üzemmódban, amikor is teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy hogyan érezzük magunkat egy-egy helyzetben. Már ennek a végig gondolása is segít a gondolataink rendszerezésében, feldolgozásában és a megnyugvásban.

2. Csináljunk valamit, ami a jelenbe hoz! Amikor folyamatosan pörögnek bennünk a munkahelyi gondolatok, akkor valójában nem a jelenben vagyunk. Ez megnehezíti a feltöltődést is, hogy aztán a nehézségekkel később meg tudjunk küzdeni, éppen ezért valamiképp érdemes magunkat visszahozni a jelenbe. Ez lehet meditáció, főzés, írás, bármi olyan dolog, ami igényli az aktív figyelmünket. Az aggasztó, frusztráló gondolatoktól való eltávolodás a problémamegoldásban is segít, ugyanis idővel más megközelítésbe kerülhetnek a kihívások (azaz később visszatérve ezekhez a gondolatokhoz, előfordulhat, hogy egész másképp látjuk a helyzetet), ráadásul agyunk ’pihenő üzemmódban’ könnyebben alkot meg kreatív megoldásokat is (ugye, neked is lett már világmegváltó gondolatod zuhanyzás vagy futás közben?).

3. Indítsuk újra önmagunkat! Azaz kérdezzük meg magunktól: hogyan szeretnénk belépni az otthonunk ajtaján? Vizualizáljuk, hogy milyen állapotban és milyen hangulatban szeretnénk lenni, amikor munka után találkozunk a szeretteinkkel. Önmagában már ez a mentális gyakorlat is segíthet, hogy tudatosítsuk, nem szeretnénk hazavinni a feszültséget.

Mindez a gyakorlat nem arra hivatott rávenni, hogy ne beszéljük meg szeretteinkkel a munkahelyi nehézségeinket, kihívásainkat, csupán az a cél, hogy ne forró fejjel lépjünk be otthonunk ajtaján, mert ilyen esetben a támogatást is nehezebben kaphatjuk meg.

Természetes, hogy azok a hatások, amelyek a munkahelyünkön érnek minket, nem maradnak a munkahelyünk falai között, hiszen ugyanazzal a személyiségünkkel dolgozunk, mint amivel a magánéletünkben is részt veszünk. Ez egy oda-vissza ható dolog, és mivel nincs egy átállást segítő gomb a fejünkben, magunknak kell megteremtenünk azt a ’rituálét’, ami segít határt képezni. 

Nektek milyen praktikák váltak be?