„Amikor egy nő előrejut, az az egész társadalom számára előrelépés.” (Madeleine Albright)
Az ereje annak, hogy konkrét személyeket keresel az, hogy így pontosabban meg tudod határozni, mit szeretnél, illetve lesznek olyan élő példák, akik olyat csinálnak vagy úgy dolgoznak, amit te is szeretnél felépíteni.
És hogy miért írok irigységről a mentorálás kapcsán? Tapasztalatom szerint, rengeteg sztereotípia él azzal kapcsolatban, hogy a nők mennyire irigyek egymásra, és hogy az ítélkezés, féltékenység a szakmai életben is meghatározó.
Nézőpont kérdése volna?
A félelem csak további félelmet szül, az ezekből a sztereotípiákból fakadó gyanakvás, információ és tudás visszatartás, titkolózás csak még tovább erősíti ezeket a folyamatokat. Jogosan merülhet fel a gondolat: biztos csak szerencse kérdése, hogy általam, bennem nem ezek a tapasztalatok erősödtek tovább. Azt gondolom, hogy ez is, mint sok minden más, szemléletmód kérdése, a szemléletmódunk pedig edzhető, formálható.
Biztos sokak számára ismertek azok az alkalmazások, melyek különböző képeket, vizuális elemeket tartalmaznak, főzéshez, lakberendezéshez, öltözködéshez és még „sokezer dologhoz” szolgálnak inspirációt.
Szeretek úgy tekinteni az általam „irigyelt” szakmai idolokra, mentorokra, mint két lábon járó vision/dream boardokra, akik valamilyen formában már megjelenítik mindazt, amire én még csak vágyom.
De vajon miért is hasznos ez?
Tökéletes bizonyíték az elmémnek, hogy ha ez már valahol, valaki számára létezik és elérhető, akkor számomra is az. Ráadásul annak az adott példaképnek a személyében az információ is elérhető számomra ahhoz, hogyan juthatok el oda, ahova szeretnék. (Ha már nőnap és női témák: ez pontosan olyan, mint amikor meglátunk valakin egy szép cipőt. Nem ciki megkérdezni…)
Egy szervezeten belül óriási értéke van annak, ha meg tudunk ágyazni ennek a gondolkodásnak. Ha nem félelem és bizonytalanság, szűkölködés uralkodik a szervezeti kultúrában, akkor nem lesz miért félteni az információt, tudást, pozíciót.
A tudatosan kialakított mentorprogramok hasznosak és segítenek a tehetségek kibontakoztatásában, a karrierutak egyengetésében és a szervezeti kultúra fejlesztésében, de hiába akarjuk formálisan ráerőltetni a kollégákra ezt a fajta működést, ha nem érdekeltek benne.
Egy szenior mentor – különösen, ha nő – jogosan tarthat a mentoráció kimenetelétől, pontosabban attól, hogy mi lesz vele, az ő szerepével, jelentőségével a folyamat után.
Jön egy fiatalabb, okosabb, szebb kolléga – és rám már nem is lesz szükség?
A mentorálás folyamata lehet örömteli, ha tudunk perspektívát és értéket előrevetíteni a mentorok számára is. Odaadni mindazt, amit felépítettek, ijesztőnek tűnehet. De büszkén odaadni mindazt, amit felépítettek valami még jobbért, vagy „csak” a tudás megosztás, mások motiválása és a csillogó befogadó szemek varázsáért… na az már már egészen más tészta.
Az egyik legfontosabb szakmai és emberi mentorom, és egyben nagyon kedves barátom, Mórocz Kata írta egy posztjában, hogy „Amikor végre nem másokhoz mérem magam, rájövök, hogy elképesztően büszke vagyok magamra. Úgy éreztem, építek valamit. Megtaláltam a módját, hogy a lebontás folyamata számomra örömteli legyen. Úgy döntöttem, hogy odaadom, amit felépítettem. Most mentorálok másokat, hogy az általam megszerzett tudás időt és energiát spórolhasson azoknak, akik a szervezeti kultúra és vezetésfejlesztés területén szeretnének dolgozni, akár cégen belül, akár tanácsadóként.
Elérkeztem a kreatív folyamat utolsó lépéséhez: gyengéden elengedni és búcsút inteni egy régi identitásnak. Így bőven lesz hely az újnak”
Ez a cikk szólhatna még arról, hogy:
- a női mentorálás nemcsak az egyéni karriereket, hanem a szervezetek egészét is pozitívan befolyásolja;
- elősegíti a nők nagyobb arányú részvételét a vezetői pozíciókban;
- a mentoráltak motiváltabbak és hatékonyabbak lesznek (saját példámból tudom, mennyire igaz);
- a mentorprogramok segítik a jövő vezetőinek kinevelését.
Vagy hogy mindezek eredményeként a nők jobban érvényesíthetik szakmai tudásukat, miközben a vállalatok is versenyképesebbek és innovatívabbak lesznek.
De ehelyett sokkal fontosabbnak tartom kiemelni, mennyire szerencsés és hálás vagyok, hogy e cikk írásakor hosszan tudtam magamban sorolni azokat a női neveket és történeteket, akik hatással voltak rám, és azokra a szervezetekre, ahol fejlesztő szakemberként igyekszem értéket teremteni a fantasztikus női mentoraimtól megszerzett tudásommal és tapasztalatommal.
A szerző szervezetfejlesztési- és kommunikációs szakértő, coach.
(Borítókép: Adobe Stock)
