A Jófogás reprezentatív, 15 ezer fős mintát feldolgozó kutatása 2023. június és július között zajlott, és külön fejezetben vizsgálta a 45 év feletti kékgalléros munkavállalók helyzetét. Az eredményekből tisztán látható, hogy ők kiemelten az ipar/feldolgozóipar/gyártás (22%) és a szolgáltatóipar/szolgáltatás (15%) szektorokban vannak jelen. Az ideális munkahelyet 4 fő ismérvvel tudják körülírni, amelyek jelentősége az évek során felértékelődött számukra: versenyképes fizetés (49-ről 59%-ra), teljes mértékben bejelentett munkahely (45-ről 55%-ra), hozzáértő, emberséges felettesek (39-ről 51%-ra), biztonságos munkakörülmények (29-ről 38%-ra).
„Kékgallérosként 45 év felett átlagosan nettó 317 ezer, míg 45 év alatt nettó 333 ezer forintot lehet keresni, és a 45 év alattiak több juttatást is kapnak idősebb kollégáiknál. Azonban lehetne építeni rájuk, mivel fejlődőképesek és lojálisak, ennek ellenére a munkáltatók sokkal kevésbé támogatják őket. A 45 év felettiek körében ennek ellenére sem jellemző a munkahelyváltás, ugyanis a megkérdezettek csaknem fele szerint nem kedvezőek a munkaerőpiaci lehetőségek és szinte ugyanennyien tartják magukat túl öregnek a váltáshoz” – emelte ki Szabó Zita, a Jófogás értékesítési vezetője.
A 45 év feletti kékgallérosok között magasabb azok aránya, akiket az álláskeresés ideje alatt egyetlen interjúra sem hívnak be – és ha be is hívják, közel negyedük az interjú után semmilyen visszajelzést nem kap. A munkahelyváltás legfőbb mozgatórugói között pedig a jobb bérezést (69%), a jobb életkörülményeket (50%) és a fizikailag könnyebb, testhezállóbb munkakört (42%) láthatjuk.
„Ellentmondásos lehet, hogy a 45 év feletti kékgallérosok 68%-át saját bevallása szerint soha nem érte negatív megkülönböztetés az életkora miatt, ám több mint egyharmaduk azért nem jelentkezik bizonyos állásokra, mert szerintük a munkáltatók inkább a fiatalabbakat részesítik előnyben. A kutatásunk eredményei szerint továbbá általánosságban is kijelenthető, hogy az idősebb munkavállalók számára nemcsak béren felüli juttatásból, hanem munkahelyi támogató programból is kevesebb érhető el: megközelítőleg háromnegyedük egyáltalán nem találkozott ilyennel. Viszont csaknem 40%-uk nyitott lenne fejlődésre és új kompetenciák elsajátítására, erre a kiaknázatlan potenciálra pedig a jelenlegi feszes munkaerőpiaci helyzetben a munkáltatóknak is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk” – tette hozzá Szabó Zita.
