A „családi kötelesség” élménye
A családanalógia ugyanis nemcsak elmosódott határokat, hanem túlzott elvárásokat is magában hordozhat – írja a HRNews. Ha a munkáltató „családi” kötelékről beszél, az egyenlő lehet azzal, hogy a munkát legalább olyan fontosnak tartja, mint a dolgozó valódi családját. Ennek az lehet a kockázata, hogy a határok elmosódnak. Ha „családtagként” tekintenek a munkavállalóra, azzal elvárások is járnak: áldozatokat kell hozni, bármit megtenni a közös célért – hiszen ez „családi kötelesség.”
Joshua Luna a Harvard Business Review-ban három komoly problémát azonosított ezzel a hozzáállással. Egyrészt elmosódnak a szakmai és személyes élet határai – egy családi kötelezettségből nem lehet csak úgy „kilépni”. Másrészt kialakul egy torzított lojalitás, amely rövid távon talán működik, de hosszú távon csak kiégéshez vezethet. Végül pedig a hatalmi dinamika is átalakul: a „család” keretében a főnökök mintegy „szülőként” lépnek fel, míg a beosztottak „gyerekként” kezdenek el viselkedni.
A „gondoskodó” család imázsa így könnyen átcsaphat a kizsákmányolás alapfeltételeibe: kötelezettségérzet, folyamatos elvárások és érzelmi bűntudat terheli a dolgozókat. Az „összetartó családot” váró alkalmazottak pedig gyakran túl nagy támogatásra számítanak, passzívvá válnak, elvárják, hogy „kiskanállal etessék” őket, elkerüljék a felelősségvállalást, sőt, hogy az esetleges konfliktusok és feszültségek normálisak legyenek – hiszen még a legjobb családok is néha diszfunkcionálisak.
Ha a „család” üzenete már nem működik, akkor milyen típusú kultúrát érdemes kiépíteni?
Luna szerint a „sportcsapat” megközelítés sokkal működőképesebb: így megmaradhat az empátia, a közösség és a közös célok érzése, miközben a teljesítményközpontú kultúra tiszteletben tartja az üzleti kapcsolat határait. A jó teljesítményhez világosan meghatározott szerepek kellenek, ahol mindenki ismeri az elvárásokat, és a „mérkőzés végén” a munka lezárul.
Ez az analógia azonban túl egyszerűnek is tűnhet. A sportban sincs hiány önző ego-harcokból, és sokszor a „győzelem” mindennél fontosabb, ami a munkahelyeken más szempontok miatt nem minden esetben releváns.
A CMP a „Clear Air” kultúra mellett érvel, ahol nem egy konstruált, idealizált üzenetet próbálnak az emberekre erőltetni, hanem őszinteségre és átláthatóságra alapozzák a munkahelyi életet. Egy olyan környezetet teremtenek, ahol mindenki önmaga lehet és nyíltan szólhat – mert biztos abban, hogy tiszteletben tartják és értékelik az egyéni különbségeit, valamint, hogy minden konfliktust és problémát korrekt és ésszerű módon kezelnek.
A Clear Air kultúra megteremtése érdekében fontos, hogy az egész szervezetben fejlesszék a kommunikációs készségeket, és biztosítsák a dolgozók számára a pszichológiai biztonságot.
