HRPOWER: Kezdjük az elején: először is gratulálunk a HR Excellence szakember különdíjhoz! Hogyan látod, mi az, ami a leginkább hozzájárult a jelölésedhez és a díj elnyeréséhez?

Pál Dóra (P. D.): Köszönöm szépen! A gratulációt, illetve a szavazatokat is, azoknak, akik megtiszteltek vele.

Amikor nomináltak erre a díjra, akkor kaptam egy kedves üzenetet azzal kapcsolatban, hogy miért tart méltónak a HRKOMM főzsűrijének egyik tagja a jelölésre, és be kell valljam, én már azért is nagyon hálás voltam. Évek óta csak teszem a dolgom, és akkor realizáltam először, hogy ez kívülről is látszik. Amikor megláttam a TOP10 jelölt listáját, akkor pedig büszkeség töltött el, hogy olyan vállalatok szakembereivel versenyzem, akik nagyon sokat tettek le a HR szakma asztalára. Álszentség lenne azt mondanom, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy nyerhetek, de nem is görcsöltem rá. A díjátadón, amikor láttam, hogy a TOP3 jelölt között vagyok, akkor már a torkomban dobogott a szívem. Amikor pedig közülük kiment mellőlem már 2 jelölt átvenni az elismerését, ránéztem a férjemre és odatátogtam neki, hogy „ez megvan”, és fülig ért a szám. 

Hogy mi vezetett a díj elnyeréséhez? Szerintem az, hogy édesanyám a szépségszalonjában mindenkinek mondta, hogy csak akkor nem lesz lila a haja, ha szavaz. Viccet félretéve, a vendégei szavazatai mellett talán a hitelességem mondanám. Én csak önazonosan tudok működni, és szívből dolgozom. Talán ezt érezhették meg azok, akik úgy döntöttek, hogy nekem adják a voksukat. 

HRPOWER: A díjátadó utózöngéi biztosan különlegesek lehettek. Mit jelent számodra ez az elismerés, és hogyan hatott rád, hogy idén te nyerted el a közönségszavazatoknak köszönhetően a díjat?

P. D.: Nagyon büszke voltam / vagyok erre a díjra, mert ez az első szakmai elismerésem. Rendkívül sokan gratuláltak a szakmából is és a munkahelyemen is többen kifejezték elismerésüket. A díjátadó épp egy nagyon terhelt, stresszes időszakban volt, így kaptam tőle lendületet, motivációt és visszaigazolást is. Meg persze megerősítést arra, hogy jó úton járok. 

HRPOWER: A mindennapi fejlődés is fontos szerepet játszhat ebben a sikerben. Milyen lépéseket teszel nap nap után azért, hogy fejlődj és lépést tarts a HR szakma változásaival? Mit tartasz igazán fontosnak a szakmai fejlődés szempontjából?

P. D.: Mozgatórugóm a fejlődés! Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy valamilyen módon folyamatosan képezzem magam. Nem telik el úgy nap, hogy ne olvassak el egy szakmai cikket. Rendszeresen részt veszek a nagyobb hazai és külföldi szakmai konferenciákon, nyomon követem az elérhető képzéseket és részt veszek azon, amiben látok potenciális útravalót. Plusz a LinkedIn-en követek elismert szakembereket, akiktől inspirációt nyerek. Bizonyos szempontból pedig szerencsés vagyok, mert egy olyan multinacionális vállalatnál dolgozom, aki élen jár (többek közt) a HR-es megoldásokban is, és ennek köszönhetően szuper izgalmas projektekben vehetek részt. Ezek mellett pedig a legfontosabbnak az önismeretet, önfejlesztést tartom. Szerintem nagyon nehéz úgy elérni sikereket, ha nem vagyunk tisztában készségeinkkel, erőforrásainkkal. Sajnos nálunk manapság még mindig „ciki” pszichológushoz / coach-hoz járni, pedig a fejlett kultúrákban már rég a mentális egészség egyik kulcsa. Én nagyon sokat köszönhetek a terapeutámnak, sok olyan belső erő felszabadítását, melyek miatt másként, jobban kezelek munkahelyi helyzeteket, tudatosabban építem a karrierem és igyekszem kihozni magamból a legtöbbet.

HRPOWER: Nézzünk egy kicsit előre is! Milyen szakmai célok vagy projektek foglalkoztatnak jelenleg, amelyeket az elkövetkező években szeretnél megvalósítani? Mi az, ami most a leginkább motivál?

P. D.: A Z generáció integrációja a munkahelyekre nagyon izgalmas téma számomra. Nálunk a legfiatalabb kolléga 20 éves, a legidősebb 71 (ez egyébként szerintem csodálatos) és olyan sok potenciált látok abban, hogy különböző korosztályok, hogyan tanulhatnának egymástól. 

Emellett sokszor szembesültem azzal, hogy sok nő még nem az útját járja, és különböző módokon szeretnék elérni hozzájuk, hogy igenis van helyünk az „elférfiasodott szakmákban”, a menedzsmentben és a döntéshozók között, minden szélsőséges feminista gondolat nélkül. Ez a küldetéstudatom sokkal inkább arról szól, hogy segítsem azokat az embereket, akik nem élvezik a munkájukat, mert nem azt csinálják, amit szeretnek. Toborzás-kiválasztási szakemberként is mindig azt figyelem, hogy milyen témáknál csillog a pályázó szeme, mert azokban fog tudni kiteljesedni, azokat fogja örömmel végezni. 

HRPOWER: Végezetül egy kis inspiráció: mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló elismerésre vágynak, vagy a HR szakmában szeretnének maradandót alkotni?

P. D.: Hű, ez nehéz kérdés. Szerintem egy díj önmagában nem jó motivációs tényező. Fontos, hogy sikert el lehet érni „erőszakkal” is, túlfeszített munkával, túl sok áldozattal, de akkor a díj csak egy újabb pipa lesz a listán. A HR szakma sokrétű, minden területének van szépsége, kihívása és lehet benne maradandót alkotni.  Ha valaki imádja bújni a szabályzatokat, a törvényeket, akkor hajrá! Ha valaki a bérszámfejtésben találja meg az örömét, akkor ő fogja a legjobban fejteni a béreket. A siker kulcsa, hogy találjuk meg azt a területet, amit örömmel végzünk, mert akkor könnyű az út, és idővel ez magával hozza az elismerést is.