Kezdetnek mesélj kicsit magadról és a korai karrier éveidről. Mi inspirált abban, hogy a HR területén kezd el a karrierutadat? Mi vonzott téged ebben a szakmában?

Nagyon izgalmas a kérdés, mert alapvetően ez egy nagyon érdekes döntés volt: ugyanis az egész a véletlen a műve, mert valójában építésznek készültem, mégis a HR területén kötöttem ki.

Az érettségi után kihagytam egy évet, amikor tudatosan készülni kezdtem arra, hogy felvételizzek építész szakra. Egyébként belsőépítészeti iskolába jártam, szóval adta magát a karrierút, de a jelentkezés időszakában éppen arról beszélgettem az egyik rokonommal, hogy igazából hogyan látom magam a jövőben, hogyan képzelem el magam, mit is szeretek valójában csinálni. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretek emberekkel beszélgetni, szeretem segíteni őket, megoldani a problémájukat, szeretek velük közösen gondolkozni. Erre pedig meglepő választ adott: egy HR-es is ezt csinálja. Végül elgondolkodtam rajta, hogy még van hely a felvételi lapon, és végül bejelöltem a HR-t is, mint továbbtanulási opció. 

Szerencsémre viszont élveztem a képzést, és rájöttem, hogy a HR-hez is van családi kötődésem. A nagypapám a Pick Szalámigyár személyzeti igazgatója volt, a szüleim pedig trénerek. Ám valahogy mégsem gondolt senki arra, hogy HR-es legyek, így végül én magam fedeztem fel ezt a területet.

Hogyan tudtad már egyetem alatt elkezdeni tudatosan felépíteni a karriered? (Buckingham, Budapest Business University, Baden-Württemberg)

Gyerekkorom óta izgalmasnak találtam a nemzetköziséget, mivel egy kétnyelvű iskolába jártam, és nagyon érdekelt a különböző kultúrájú emberekkel való barátkozás. Az Erasmus-programom során Németországban üzleti tárgyakat hallgattam, de az igazi motiváció a személyes fejlődésem volt.

Több helyen dolgoztál gyakornokként az egyetemi éveid során, milyen tapasztalatokat szereztél ezen időszak alatt, amit akár a mai napig kamatoztatsz?

Külföldön szerettem volna mesterképzést végezni, mert nagyon nagy hozzáadott értéknek tartom a különböző kulturális hátterű emberek megismerését. Szerettem a munkám, így nem akartam felmondani, és az IBS kihelyezett HR szakát találtam ideálisnak, mert munka után részt tudtam venni az órákon. A képzés gyakorlatorientált volt, és élveztem a kulturális sokszínűséget, hiszen diákok érkeztek Indiából, Kínából, Németországból, de a világ más tájairól is, szóval mondhatni, kulturális aranybánya volt tapasztalatszerzés szempontjából a külföldi gyakornoki időszak.

Bevallhatjuk, hogy izgalmas a portfóliód, hiszen a HR szinte minden területét megtapasztalhattad már: előbb HR intern, majd hirtelen HR Business Partner lett belőled. Mi történt akkoriban, hogy ekkorát ugrottál a karrieredben?

Nagyon fontos számomra, hogy a szakmámban folyamatosan fejlődjek, és úgy érzem, még messze nem értem el a tanulás végéhez. Teljesen azonosulok azzal az elgondolással, hogy a tanulás egy életen át tart, és ezt – most úgy érzem – tényleg megélem. Emellett hiszem, hogy az önfejlesztés is elengedhetetlen: nemcsak a szakmai tudásodat kell gyarapítani, hanem a személyiségedet is fejlesztened kell. Én is sokat dolgozom azon, hogy tudatosabb legyek, hogy jobban megértsem önmagam, és harmóniában legyek saját magammal. Ez a két pólus – a szakmai és a személyes fejlődés – szorosan összefonódik. 

Ugyanakkor ez a váltás nem egyik napról a másikra történt, mégis egy tudatos építkezés eredménye. Már a karrierem kezdetén igyekeztem pontosan átlátni, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Amikor például gyakornoki pozíciókra jelentkeztem, már a HR igazgatói álláshirdetéseket is figyeltem, hogy lássam, milyen tapasztalatok és készségek kellenek ahhoz a pozícióhoz. Visszafelé bontottam le ezeket a szükséges lépéseket, és már a gyakornoki lehetőségeket is ennek megfelelően választottam ki.

Néhány évvel ezelőtt távoztál néhány hónapra a Danone-tól, és a Bayer HR-partnere lettél, ezt követően pedig mint HR-vezető tértél vissza az élelmiszeripari vállalatcsoporthoz. Milyen érzés volt a Bayernél dolgozni, majd visszatérni a Danone-hoz?

Voltak szerencsés együttállások is, de alapvetően az, hogy kiléptem a Danone-tól, egy tudatos, karrier-orientált döntés volt. Szerettem volna jobban a business partner irányába haladni, és bár sok beszélgetést folytattunk erről, nem találtunk olyan pozíciót a szervezeten belül, ami ezt az igényemet kielégítette volna. Így arra jutottam, hogy máshol szerzem meg azt a tapasztalatot, amire szükségem van. Úgy váltam el a Danone-tól, hogy a HR vezetői pozíció ott mindig is egy potenciális következő lépésként lebegett előttem.

Később, amikor az akkori HR vezető úgy döntött, hogy máshol folytatja a pályáját, felhívtak a Danone-tól, hogy most megüresedett a pozíció. Ez hamarabb jött, mint vártam, de nem tudtam visszautasítani, mert tökéletesen passzolt a terveimhez. Szóval egyik döntésben sem volt semmi negatív, mindent tudatosan terveztem a hosszú távú karriercéljaim mentén. Már korábban is nagyon szerettem a Danone-t, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy visszatérhettem – a vállalat kultúrája fantasztikus, és egy kiváló munkahely, amit bárkinek szívesen ajánlanék. Ugyanakkor a Bayer is olyan hely volt (Eszter korábbi munkahelye – a szerk.), ahol nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt, és akár hosszabb távon is el tudtam volna képzelni magam ott. De az élet adott egy olyan lehetőséget, amit egyszerűen képtelenség lett volna visszautasítani.

Több mint két éve dolgozol vezetőként, mesélj kicsit ebben a szemüvegedben! Melyek azok az alapvető értékek és vezetési elvek, amelyek mentén ebben a pozícióban helytállsz? Miben más egy vezetői pozíció, mint egy munkavállalói?

A legnagyobb különbség munkavállalói és vezetői munkakör között az, hogy míg munkavállalóként elsősorban a saját munkádért vagy felelős, vezetőként már mások munkájáért és fejlődéséért is felelősséggel tartozol. Vezetőként nemcsak az a feladatod, hogy a saját feladataidat elvégezd, hanem hogy támogasd a csapatodat, segítsd őket abban, hogy a maximumot hozzák ki magukból. Ebben az új szerepben van egy erős hatásod a munkatársakra: felelősséget vállalsz azért is, hogy ők hogyan boldogulnak, hogyan fejlődnek a karrierjükben, és mindebben hogyan tudsz mellettük állni.

Ez egy kicsit olyan, mint egy szülői szerep, bár persze vezetőként van egy lényeges különbség: el kell fogadnod azt is, hogy egyszer túlnőhetnek rajtad. 

és támogatja őket abban, hogy kibontakoztassák teljes potenciáljukat, akár oly módon is, hogy meghaladják azt a szintet, ahol ő vezeti őket. Ez a felelősség és hatás együttese adja a vezetői szerep igazi mélységét és kihívását.

Hogyan tartod magad naprakészen a HR szakma folyamatosan változó trendjeivel és kihívásaival kapcsolatban és hogyan jelenik meg mindez a munkád során?

Úgy gondolom, hogy a naprakészség és a fejlődés több szempontból közelíthető meg, és ebben a vezető szerep mellett a mögöttem álló erős csapatnak is óriási jelentősége van. Nem úgy képzelem, hogy egyedül hozom az új HR trendeket vagy az iparági innovációkat, hanem hogy ezek kialakítása közös munkánk eredménye. A régióban számos tapasztalt üzleti partner van, akikkel folyamatosan megosztjuk egymással az újonnan szerzett ismereteinket és tapasztalatainkat. Nagyon sokat adnak hozzá a munkánkhoz a különböző területek szakértői is, például a javadalmazásért felelős kolléga vagy a tehetséggondozásban és tanulásfejlesztésben jártas szakemberek. Ezekkel a csapattagokkal, valamint a HR-vezetőkkel közösen, a régió szintjén is gyakran egyeztetünk, ötletelünk és fejlesztünk. Ez egy valódi szakmai közösség, ahol mindenki hozzájárul a saját tudásával és tapasztalatával. Számomra fontos, hogy a kollégáim is lehetőséget kapjanak arra, hogy új ötleteket, nézőpontokat hozzanak be, tehát nem egyedül én vagyok az „ötletgazda,” hanem közösen, csapatként építkezünk és fejlődünk.

Mi a következő lépcsőfok, mi a következő karrier célod?

Igazán nehéz erre válaszolni, mert jelenleg jól érzem magam ott, ahol vagyok. Őszintén szólva, most ezt a pillanatot, amiben vagyok, ahogyan vagyok, szeretném megélni, minden percét tényleg átélni. 

Tehát most szeretnék egy kicsit büszke lenni magamra. De hogy mi a következő lépés? Talán a csapatvezetésben szeretnék nagyobb felelősséget kapni, nagyobb csoportért felelni, de akár régiós szinten is szeretnék továbblépni.